HITELES TÖRTÉNETEK
Makai Rozália gyermek- és családvédő

Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet,
de Ő azt mondta: NEM!
Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt mondta: NEM!
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke, amit nem kapni, hanem
megszerezni kell.
Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt mondta: NEM!
Azt mondta, csak áldását adhatja, a boldogság rajtam múlik.
Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt mondta: NEM!
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá.
Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt mondta: NEM!
Azt mondta, hogy a
fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.
Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni, úgy, ahogyan Ő szeret engem.
Erre azt felelte: Látom már kezded érteni.
Kértem erőt. És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.
Kértem bölcsességet. És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.
Kértem bátorságot. És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.
Kértem, adjon szeretetet. És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.
Kértem kegyelmet. És Isten adott lehetőségeket.
Semmit sem kaptam, amit akartam, és mégis megkaptam mindent, amire szükségem volt!
Dicsőség és hála az Úré, aki tanít, nevel és formál bennünket!

Egy hiteles film a Jézus születéséről. A betlehemi történet
Amikor Heródes király megtudja, hogy megszületett a Messiás, aki veszélyeztetheti hatalmát, megparancsolja katonáinak, hogy öljenek meg minden két évesnél fiatalabb gyermeket. Az előzményekből kiderül, hogy Mária szegény családban nőtt fel. Az apja Józsefhez, a jómódú ácshoz akarja férjhez adni. Ő azonban szerelemből szeretne férjhez menni. Megjelenik neki egy angyal, és elmondja, hogy ő fogja megszülni az emberiség megmentőjét. Mária és József Názáretből Betlehembe menekül. Mivel senki sem fogadja be őket, a kis Jézus egy istállóban születik meg. (2006, jancsigere)

Advent
Misa, egy melegszívű kisfiú története
Az orosz Oktatásügyi Minisztérium 1994-ben két hívő misszionáriust bízott meg azzal, hogy kidolgozzanak egy olyan tananyagot,
amellyel az iskolákba etikaórákon megtaníthatják a tanulóknak a bibliai alapelveket. Arra is fölkérték őket, hogy a börtönökben,
a tűzoltóságon, a rendőrségen, valamint egy nagy árvaházban is tanítsanak. Később ők mondták el árvaházi élményüket: "Közeledett
a karácsonyeste.
Árváink életükben először hallották a karácsonyi történetet! Elmeséltük nekik, hogy József és Mária elment
Betlehembe, de már nem volt hely számukra a fogadókban. Aztán hogyan született meg Jézus egy istállóban, és hogy fektették szülei
egy jászolba. Amíg beszéltünk, a gyerekek és a nevelők lélegzet visszafojtva hallgattak bennünket. Némelyikük a szék legszélére
csúszott, nehogy egy szót is elmulasszon abból, amit mondunk.
Amikor véget ért a történet, minden gyereknek adtunk három kis
darab kartonpapírt, amiből egyszerű jászolt készíthettek. Kaptak egy kis sárga szalvétadarabot is, amit azután az útmutatásunk
szerint vékony csíkokra téptek, és szalmaként a jászolba tették. Világosbarna filcből babformákat vágtunk ki, egy régi hálóingből
pedig négyszögű flanelldarabokat, hogy a babáknak takarója is legyen. A gyerekek serényen dolgoztak, hogy összeállítsák apró
jászlaikat, én pedig körbejártam közöttük, hogy segítsek, ha valamelyiküknek szüksége lenne rá. Minden rendben ment.
Aztán ahhoz
az asztalhoz értem, amelyiknél a hat év körüli kis Misa ült. Éppen elkészült a munkájával. Amikor szemügyre vettem a jászlát,
elképedtem, mert nem egy, hanem két baba feküdt benne. Gyorsan hívtam a tolmácsot, hogy megkérdezzem a kisfiútól, miért így
készítette a jászolt. A fiúcska széttárta a karjait, elgondolkozva nézte a pici jászolt. Aztán nagy komolyan belefogott a
karácsonyi történet elmesélésébe.
Életében először hallotta ezt a történetet, úgyhogy meglepett, milyen pontosan emlékszik rá. Mikor ahhoz a részhez ért,
hogy Mária a kis Jézust a jászolba fektette, innen egészen sajátos módon folytatta:
"Amikor Mária a babát a jászolba tette,
Jézus rám nézett, és megkérdezte, hogy hol lakom. Elmondtam neki, hogy nekem se mamám, se papám, se otthonom nincs.
Akkor Jézus azt mondta, hogy lakhatnék nála. Azt feleltem, hogy ez nem megy, mert én nem tudok neki ajándékot adni, mint mások.
De annyira szerettem volna Jézusnál lakni! Gondolkodtam, nincs-e valamim, amit odaajándékozhatnék neki.
Eszembe jutott, hogy melegíthetném őt. Úgyhogy megkérdeztem Jézust: Ha melegen tartalak, az olyan lenne mint egy ajándék?
Jézus erre azt felelte: Ha melegen tartanál, az volna a legszebb ajándék, amit valaha is kaptam. Akkor befeküdtem mellé a jászolba,
és Jézus rám nézett, és azt mondta, hogy most már vele maradhatok - mindig."
Mire Misa befejezte a történetét, elöntötték szemét
a könnyek, és megállíthatatlanul patakzottak végig az arcán. Arcát kezébe temette, és fejét az asztallapra hajtotta.
Két kis válla csak úgy rázkódott a keserves zokogástól. Ez az árva kisfiú talált valakit, aki sohasem hagyná el vagy bántaná őt.
Valakit, aki mindig vele lesz. Megtanultam: nem az számít leginkább, hogy mink van az életben,
hanem hogy kicsodánk."(Betty Southard - Lydia 2001/2)
Áldott életet kívánunk Krisztussal!
2022.11.22.

145 évvel ezelőtt született a 20. század egyik legjelentősebb magyar költője, Ady Endre.
Falusi Márton irodalomtörténész és Benkő Péter színművész mondja el élményeit a költővel kapcsolatban.

Ady Endre: Karácsonyi Rege (előadja: Szabó Gyula, zene: Dr. Komáromi István)

Ady Endre: Az Úr érkezése
"Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborús éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim.
Meghalt ifjúságom,
De Őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom."

Ady Endre megtérése (1877.11.22. - 1919.01.27.)
Örök hajlékodba fogadj be Uram! - Ady Endre utolsó napjai
Diósadi Ady Endre, születési nevén: Ady András Endre a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője.
A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. A műveltségről, irodalomról írt cikkei a fejlődést és a haladást sürgetik.
Költészetének témái az emberi lét minden jelentős területére kiterjednek. (Wikipédia)
Született: 1877. november 22., Érmindszent, Románia
Meghalt: 1919. január 27., Budapest
Házastárs: Boncza Berta (házas 1915.-1919.)
Temetés helye: Fiumei úti sírkert, Budapest
Szülők: Ady Lőrinc, Pásztor Mária
Kovácsy Margit diakonissza testvér (1890-1984) szívenütő sorokat jegyzett föl a csucsai presbiter, az írófejedelem Ady Endre haláltusájáról,
mint egyike annak az imaközösségnek, amely a költő agóniáját a Megváltó irgalmas szívére bízta:
"Dr. Szabó Aladár (akkor a Filadelfia Diakonissza Intézet elnöke) mondta el nekünk, maga köré gyűjtve a diakonissza testvéreket:
"Testvéreim, akik tudnak Ady Endréről, a költőről, kérem, segítsenek érte imádkozni! Versei a mi hívő keresztyén elvünket sokban
botránkoztatják, inkább nem értjük "forradalmi" hangját, ő most nagy beteg, halálosan beteg.
Elmentem hozzá, bejelentés nélkül,
mint lelkipásztor mentem. Amikor megtudta, hogy ki vagyok, dühösen kiáltotta: "Kisöprűzném inkább, mint közelembe engedném!"
Én mégis bementem, kértem, hogy azt engedje meg, hogy imádkozzam vele. A fal felé fordult, de a Miatyánkot -ajkai mozgása elárulta- velem
mondta. Hangtalanul vette a búcsúzásomat, és arra a kérésemre, hogy másnap eljöhetek-e felületesen bólintott. Másnap már nem söprűvel
fogadott, harmadnap meg ezzel: "Már vártam lelki atyám!"
Állapota napról-napra rosszabbodott, de a lelke nyiladozott. Ötödik nap, amikor még öntudati világossággal beszélt, azt kérdezte:
"Lehetne-e azt kérni Istentől, hogy most, amikor lelkem legmélyéig elfogadtam bűnbocsánatát, kegyelmét, végezze el Isten, hogy verseimet
úgy vegyék az emberek, hogy bennük Istent kerestem, és Őt akartam dicsőíteni?" Ezért imádkoztam vele utolsó, öntudatos óráiban is.
Kérem a testvéreket, hogy a nagy költőért, aki most haláltusáját vívja, most velem együtt imádkozzanak."
Így emlékezem erre az imafeladatra, amit elnökünktől a költő halálakor kaptunk." (Közölte a Sarkadi Habakuk Ifjúsági Társaság 2004.
évi húsvéti körlevele)(Forrás: veressanna.blogspot.com)
2020.01.26.

Zilahon felavatták Ady Endre egész alakos szobrát
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke ünnepi beszédében a maiak kortársának nevezte a 101 éve elhunyt
költőóriást. Hozzátette: költészetét ma is maradéktalanul értjük, nem kell lábjegyzet hozzá. Úgy vélte, ez azért van, mert a ma embere
Ady nyelvét beszéli. A politikus a költőtől idézte Ady Endre zilahi kötődését: "Aki vagyok, az négy zilahi esztendő által vagyok.
És más nem lehetek. E négy esztendőnek minden perce determináló perc volt. Minden perce végzetesen szabogatta ki utamat."
Ady Endre 1892-től volt a zilahi református kollégium diákja, ahol 1896 júniusában jelesre érettségizett. Itt írta első verseit is.
Egykori iskolája visszaszolgáltatásáért közel két évtizede pereskedik a református egyház. Októberben a Kolozsvári Táblabíróság
elrendelte a per elölről kezdését. Az iskola előtt Ady Endre mellszobra áll.
(Magyar Nemzet / MTI)
"Meglátogat minket a felkelő fény a magasságból ...
hogy ráigazítsa lábunkat a
békesség útjára." (Lukács 1:78-79b)
"Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít
minden embert: Ő jött el a világba."
(János 1:9)

Ady Endre: Volt egy Jézus
Szent elgondolás: volt egy Jézus,
Ki Krisztus volt és lehetett
És szerette az embereket.
Ő mondta: fegyvert a fegyverrel
Győzni s legyőzni nem szabad:
Jézus volt, Krisztus: legigazabb.
Az emberek úgy elrosszultak
(Hiszen nem voltak soha jók):
Most Krisztus-hitünket csúfolók.
Pedig ma is élhet. Föltámadt,
Ki Krisztus és nagyon nagy úr,
De él másképpen és igazul.
Járj köztünk, drága Isten-Ember,
Tavasz van, nőnek a gazok
S kevesek az igaz igazok.
Úgy látlak, ahogy kigondoltak:
Egy kicsit véres a szived,
De én szivem egészen tied.
JÉZUS KRISZTUS VISSZAJÖVETELÉT VÁRJUK
"...tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból.
Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: az éjszaka
múlik, a nappal pedig egészen közel van." (Róm 13:11b-12a)
Áldott adventet!
Adventben élünk. A Királyunkat várjuk vissza. Készen vagy? Várod Őt? Nap mint nap
fogy az időnk, elmúlik a földi élet, a kegyelmi idő is fogy. Optimális esetben minden nap
közelebb kerülünk Krisztushoz. Optimális esetben... Vagyis, ha még nem aludtunk el.
Nehogy váratlanul érjen bennünket az Ő visszajövetele! Ahogyan a katonák várják a
háború végét, hogy végre hazamehessenek, elhagyhassák a frontvonalat, úgy várják az
igazi keresztyének is Krisztus eljövetelét, hogy végre hazaérkezzenek, ahol majd végre
fellélegzünk, mert véget ér minden kísértés, minden harc és minden küzdelem. Addig
azonban a frontvonalban kell lennünk, ellen kell, hogy álljunk az Ördög mesterkedéseinek,
aki nap mint nap meglepi az alvó keresztyéneket, és elragadja őket. Ébren vagy, vagy újra
alszol? Ha az Övé vagy, nem lehetnek a cselekedeteid sötétek. Világossághoz tisztaság,
szentség, nappalhoz megfelelő cselekedetek tartoznak. Nem csak ébresztő szolgálat
létezik, hanem altató szolgálat is. Az Ördög fújja az altatónótát, jaj annak, aki elalszik, és
nem várja az Urát.
Az utolsó időkben élünk. A legfontosabb üdvtörténeti események
(Krisztus kereszthalála, feltámadása, Mennybemenetele, Szent Szellem kitöltekezése) már
a hátunk mögött vannak. Isten naptárjában a következő időpont Krisztus visszatérése, az
elragadtatás lesz. Nem tudjuk mikor jön fel teljesen a nap. Azt azonban bizonyosan tudjuk,
hogy sötét éjszakát (időket) fel fogja váltani a világos nappal, amikor mindenki előtt
nyilvánvalóvá válik, hogy Jézus Krisztus a királyok Királya és uraknak Ura. A jövő már
elkezdődött. Isten megteremtette már az eljövendőnek az alapjait. Bár még sötét éjszaka
van a Földön, azonban az első fénysugarak már áttörtek a sötétségen Jézus első
eljövetelével. "Múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság." (1Jn 2:8) Ahogy jön
a nappal, múlik az idő, fogy a szeretet, a végén elmúlik a végtelennek tűnő kegyelmi idő
is. A végén csak Krisztus számít majd, és hogy mi a sötétségben vagy a világosságban
jártunk. Közeledünk az üdvösséghez, vagy éppen egyre jobban távolodunk tőle? Aki
visszavárja az Urát, az megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta. (1Jn 3:3)
Róma 13:12-14 "az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát
a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit! Mint nappal illik,
tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és
kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, hanem öltsétek magatokra az Úr
Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek
benne." (Papp Dániel)
"Isten ugyanis, aki ezt mondta: 'Sötétségből világosság ragyogjon fel',
Ő gyújtott világosságot szívünkben,
hogy felragyogjon előttünk
Isten dicsőségének ismerete a Krisztus arcán." (2Kor 4:6)

Úrvacsora istentisztelet Komárnóban
"Kezdetben teremtette Isten (Elohim) az eget és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt,
de Isten Szelleme lebegett a vizek fölött.
Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság." (1Móz 1:1-3)

Pintér Béla: Ez az a nap! Reménység Esték - Karácsony 2021
Dicsőíteni fogjuk Megváltónkat és az ünnepre készülődve lelki üzeneteket osztunk meg veletek. Különleges karácsonyváró műsorral
készül Pintér Béla, aki a legszebb ünnepi dalait hozza el nekünk ezen az estén, illetve a színpadon köszönthetjük Bolyki Andrást is.
ÚJ ÁRVA FIÚCSKA A KIS NYOMORÉK, MEG A BÉNA
"Abból ismerjük a szeretet, hogy Ő (JÉZUS KRISZTUS) az életét adta értünk; ezért
mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért." (1Jn 3:16)
"Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az Ő parancsolatai
pedig nem nehezek. Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a
győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem
az, aki hiszi, hogy JÉZUS az ISTEN FIA?...Isten örök életet adott nekünk, és ez az
ÉLET az Ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az ÉLET; akiben nincs meg Isten Fia, az
ÉLET sincs meg abban." (1Jn 5:3-5;11b-12)