"Meglátogat minket a felkelő fény a magasságból ...
hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára." (Lukács 1:78-79b)

"Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít
minden embert: Ő jött el a világba." (János 1:9)



Advent

Misa, egy melegszívű kisfiú története

Az orosz Oktatásügyi Minisztérium 1994-ben két hívő misszionáriust bízott meg azzal, hogy kidolgozzanak egy olyan tananyagot, amellyel az iskolákba etikaórákon megtaníthatják a tanulóknak a bibliai alapelveket. Arra is fölkérték őket, hogy a börtönökben, a tűzoltóságon, a rendőrségen, valamint egy nagy árvaházban is tanítsanak. Később ők mondták el árvaházi élményüket: "Közeledett a karácsonyeste. Árváink életükben először hallották a karácsonyi történetet! Elmeséltük nekik, hogy József és Mária elment Betlehembe, de már nem volt hely számukra a fogadókban. Aztán hogyan született meg Jézus egy istállóban, és hogy fektették szülei egy jászolba. Amíg beszéltünk, a gyerekek és a nevelők lélegzet visszafojtva hallgattak bennünket. Némelyikük a szék legszélére csúszott, nehogy egy szót is elmulasszon abból, amit mondunk. Amikor véget ért a történet, minden gyereknek adtunk három kis darab kartonpapírt, amiből egyszerű jászolt készíthettek. Kaptak egy kis sárga szalvétadarabot is, amit azután az útmutatásunk szerint vékony csíkokra téptek, és szalmaként a jászolba tették. Világosbarna filcből babformákat vágtunk ki, egy régi hálóingből pedig négyszögű flanelldarabokat, hogy a babáknak takarója is legyen. A gyerekek serényen dolgoztak, hogy összeállítsák apró jászlaikat, én pedig körbejártam közöttük, hogy segítsek, ha valamelyiküknek szüksége lenne rá. Minden rendben ment.

Aztán ahhoz az asztalhoz értem, amelyiknél a hat év körüli kis Misa ült. Éppen elkészült a munkájával. Amikor szemügyre vettem a jászlát, elképedtem, mert nem egy, hanem két baba feküdt benne. Gyorsan hívtam a tolmácsot, hogy megkérdezzem a kisfiútól, miért így készítette a jászolt. A fiúcska széttárta a karjait, elgondolkozva nézte a pici jászolt. Aztán nagy komolyan belefogott a karácsonyi történet elmesélésébe. Életében először hallotta ezt a történetet, úgyhogy meglepett, milyen pontosan emlékszik rá. Mikor ahhoz a részhez ért, hogy Mária a kis Jézust a jászolba fektette, innen egészen sajátos módon folytatta: "Amikor Mária a babát a jászolba tette, Jézus rám nézett, és megkérdezte, hogy hol lakom. Elmondtam neki, hogy nekem se mamám, se papám, se otthonom nincs. Akkor Jézus azt mondta, hogy lakhatnék nála. Azt feleltem, hogy ez nem megy, mert én nem tudok neki ajándékot adni, mint mások. De annyira szerettem volna Jézusnál lakni! Gondolkodtam, nincs-e valamim, amit odaajándékozhatnék neki. Eszembe jutott, hogy melegíthetném őt. Úgyhogy megkérdeztem Jézust: Ha melegen tartalak, az olyan lenne mint egy ajándék? Jézus erre azt felelte: Ha melegen tartanál, az volna a legszebb ajándék, amit valaha is kaptam. Akkor befeküdtem mellé a jászolba, és Jézus rám nézett, és azt mondta, hogy most már vele maradhatok - mindig." Mire Misa befejezte a történetét, elöntötték szemét a könnyek, és megállíthatatlanul patakzottak végig az arcán. Arcát kezébe temette, és fejét az asztallapra hajtotta. Két kis válla csak úgy rázkódott a keserves zokogástól. Ez az árva kisfiú talált valakit, aki sohasem hagyná el vagy bántaná őt. Valakit, aki mindig vele lesz. Megtanultam: nem az számít leginkább, hogy mink van az életben, hanem hogy kicsodánk."(Betty Southard - Lydia 2001/2)

Áldott életet kívánunk Krisztussal!

ÚJ ÁRVA FIÚCSKA A KIS NYOMORÉK, MEG A BÉNA




Mihálovics Zoltán: MINDENNAP ADVENT

Az ún. liturgikus naptár szerint a mai nappal veszi kezdetét advent időszaka. Maga az "advent" szó várakozást, az Úr érkezésére készülést jelent. A keresztyén templomokban az ünnepi megemlékezések minden évben, ismétlődően az üdvtörténet kronológiájához igazodnak. Ennek megfelelően - ha úgy tetszik - most indul az egyházi év, az Úr Jézus születését megelőző négy héttel. A világ-, az emberiség megváltása azzal vette kezdetét, hogy az Atya elküldte egyszülött Fiát szabadításul, váltságáldozatul. Amikor a megfeszített Krisztust feltámasztotta, majd a mennyei trónra emelte, és elküldte Szent Szellemét, akkoron, Pünkösddel teljessé vált megváltói műve. Azóta - különösen a Szentírás birtokában - mindenki ismerheti a kegyelemből való üdvösség "menetrendjét", a megtérés mibenlétét, Isten újjászülő ígéretét; ami a jézusi útjárás előfeltétele.
Az, hogy a keresztyénség ilyen értelmű, liturgikus önkifejezése milyen hatást gyakorolt a világra, s hogy a világnak ebből fakadó, "materiális ünneplése" miként szivárgott be az egyházba, az lehet elgondolkodtató, mérlegelendő, amennyiben az bizonyos értelemben negatív előjellel bír...
Ha a vallásos-kultikus ünneplés azt eredményezi, hogy karácsonykor pl. a "Kisjézus" születését "tűzzük zászlónkra", érzelgősen, a "Mennyből az angyal"-t éneklő hangulatban, mintegy megidézzük a betlehemi eseményeket; ha évről-évre azt kívánjuk (imában kérjük?), hogy december 24.-én este, illetve a 25.-ei, ünnepi istentiszteleten szülessen meg a szívünkben Jézus - akkor valami nagyon nincs rendben. Éppúgy nincs, mint mikor Nagypénteken siratjuk a megfeszített Megváltót, s azt követően két nap múlva, felszabadult örömmel hallelujázunk. Mert bár "színház az egész világ", de a keresztyénség korántsem az. A keresztyénség folyamatos és teljességgel bíró életforma, és nem hangulati átélése, "eljátszása" az üdvtörténet aktuális eseményének. A megtért, Isten által újjászült keresztyénnek a szívében lakozást vett a Szent Szellem által az Úr Jézus. Nem kell hát, hogy karácsonykor (pláne nem egész éven át karácsonyra várva) "megszülessen" benne Isten Fia.
Istennek hála, naponta szembesülhetünk, hit által érzékelhetjük, tudatosíthatjuk az ÚR értünk végzett irgalmas szeretetének teljes kronológiáját. Bármikor köszönetet mondhatunk és dicsőíthetjük Őt Jézusért, pünkösdért, bűnbocsátó kegyelméért, hogy ígérete szerint velünk van a világ végezetéig.
Az advent Úr-jövetet is jelent. Krisztus mennybemenetele óta a keresztyén reménységben, állandó várakozásban él. Nem tudhatja a napot és az órát, de igyekszik állandó készültségben élni, nehogy pórul járjon, mint a balga szüzek. Ez az indíték a "negatív" előjelű várakozás. A pozitív az, amit Pál apostol úgy fejez ki, hogy "nekem a meghalás nyereség"(Fil 1:21), hiszen számára az ÚR érkezése szubjektíve megvalósulhat, amennyiben leteszi porhüvelyét...
A keresztyén ember, Isten gyermeke, ha nem csupán névleg az, akkor állandó várakozásban ég, hitének, "szellemi szemének" a központja az "Égi otthon", sóvárog az Úrral való közösségre megdicsőült testben. Mindennap a várakozás izgalmában él, szíve, pulzusa zengi egyre: JÖVEL, URAM JÉZUS!!

JÉZUS KRISZTUS VISSZAJÖVETELE

"...tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: az éjszaka múlik, a nappal pedig egészen közel van." (Róm 13:11b-12a)

Áldott adventet!

Adventben élünk. A Királyunkat várjuk vissza. Készen vagy? Várod Őt? Nap mint nap fogy az időnk, elmúlik a földi élet, a kegyelmi idő is fogy. Optimális esetben minden nap közelebb kerülünk Krisztushoz. Optimális esetben... Vagyis, ha még nem aludtunk el. Nehogy váratlanul érjen bennünket az Ő visszajövetele! Ahogyan a katonák várják a háború végét, hogy végre hazamehessenek, elhagyhassák a frontvonalat, úgy várják az igazi keresztyének is Krisztus eljövetelét, hogy végre hazaérkezzenek, ahol majd végre fellélegzünk, mert véget ér minden kísértés, minden harc és minden küzdelem. Addig azonban a frontvonalban kell lennünk, ellen kell, hogy álljunk az Ördög mesterkedéseinek, aki nap mint nap meglepi az alvó keresztyéneket, és elragadja őket. Ébren vagy, vagy újra alszol? Ha az Övé vagy, nem lehetnek a cselekedeteid sötétek. Világossághoz tisztaság, szentség, nappalhoz megfelelő cselekedetek tartoznak. Nem csak ébresztő szolgálat létezik, hanem altató szolgálat is. Az Ördög fújja az altatónótát, jaj annak, aki elalszik, és nem várja az Urát.

Az utolsó időkben élünk. A legfontosabb üdvtörténeti események (Krisztus kereszthalála, feltámadása, Mennybemenetele, Szent Szellem kitöltekezése) már a hátunk mögött vannak. Isten naptárjában a következő időpont Krisztus visszatérése, az elragadtatás lesz. Nem tudjuk mikor jön fel teljesen a nap. Azt azonban bizonyosan tudjuk, hogy sötét éjszakát (időket) fel fogja váltani a világos nappal, amikor mindenki előtt nyilvánvalóvá válik, hogy Jézus Krisztus a királyok Királya és uraknak Ura. A jövő már elkezdődött. Isten megteremtette már az eljövendőnek az alapjait. Bár még sötét éjszaka van a Földön, azonban az első fénysugarak már áttörtek a sötétségen Jézus első eljövetelével. "Múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság." (1Jn 2:8). Ahogy jön a nappal, múlik az idő, fogy a szeretet, a végén elmúlik a végtelennek tűnő kegyelmi idő is. A végén csak Krisztus számít majd, és hogy mi a sötétségben vagy a világosságban jártunk. Közeledünk az üdvösséghez, vagy éppen egyre jobban távolodunk tőle? Aki visszavárja az Urát, az megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta. (1Jn 3:3) Róma 13:12-14 "az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit! Mint nappal illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne." (Papp Dániel)

Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet, de Ő azt mondta: NEM! Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt mondta: NEM! Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke, amit nem kapni, hanem megszerezni kell.

Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt mondta: NEM! Azt mondta, csak áldását adhatja, a boldogság rajtam múlik.

Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt mondta: NEM! A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá.

Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt mondta: NEM! Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni, úgy, ahogyan Ő szeret engem. Erre azt felelte: Látom már kezded érteni.

Kértem erőt. És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.

Kértem bölcsességet. És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.

Kértem bátorságot. És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.

Kértem, adjon szeretetet. És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.

Kértem kegyelmet. És Isten adott lehetőségeket. Semmit sem kaptam, amit akartam, és mégis megkaptam mindent, amire szükségem volt!

Dicsőség és hála az Úré, aki tanít, nevel és formál bennünket!

"Abból ismerjük a szeretet, hogy Ő (JÉZUS KRISZTUS) az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért." (1Jn 3:16)
"Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az Ő parancsolatai pedig nem nehezek. Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy JÉZUS az ISTEN FIA?...Isten örök életet adott nekünk, és ez az ÉLET az Ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az ÉLET; akiben nincs meg Isten Fia, az ÉLET sincs meg abban." (1Jn 5:3-5;11b-12)

"Dicsőség a magasságban Istennek, és a Földön békesség,
és az emberekhez jóakarat." (Lukács evangélium 2:14)

Áldott, békés várakozást kívánunk!



KARÁCSONYI AJÁNDÉK A BÖRTÖNBEN

Karácsony eredete * Születésnapi interjú

Dr. Kiss Ferenc: A MESSIÁS ÍGÉRETE



BETLEHEM JÉZUS SZÜLETÉSÉNEK HELYE

MESSIÁS, JÉZUS KRISZTUS FÖLDRE SZÜLETÉSE

Jézus, neved oly csodálatos dalt halljuk.

Szerkesztette: Makai Rozália      http://www.vargamakai.com

Ide írhatsz!





ÉLETRAJZOK, OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK



22000 szavas JAPÁN SZÓTÁRAK, NYELVKÖNYVEK MP3-as CD-vel

Vissza!
Vissza a menüre!