MAKAI ROZÁLIA: DROG, ALKOHOL, NIKOTIN
http://www.vargamakai.com
Kérdezd meg Alízt!
Részletek egy amerikai 15 éves drogos lány
naplójából
"Szeptember 26.
Tök jó volt tegnap este. Füves cigit szívtam,
és jobb volt, mint
gondoltam volna.
Munka után Chris összehozott egy barátjával, aki tudja, hogy kábítóztam
stb. és meg akarta mutatni a hash-t."
Richie megtanította dohányozni fűvel.
"Mindenki, az egész világ őrültnek tűnt, rajtam kívül."
Később a drog hatására:
"Az étteremben úgy nevettünk, mintha az egész világ és minden
titka a mienk volna.
Mikor Richie úgy éjfél körül hazavitt, a
szüleim - akik még fent voltak - el voltak ragadtatva a kedves,
őszinte, udvarias fiatalembertől, akivel voltam. Még arról sem
szóltak egy szót sem, hogy késő van. Hihetetlen, mi?
U.i.: Richie adott pár szál cigit, hogy egyedül is felmehessek
a "Mennyországba". Hát nem rendes tőle?"
"Október 5.
Chris-szel azon gondolkodunk, hogy felmondunk, mert semmire sem
jut időnk. Én fülig szerelmes vagyok Richie-be, Chris pedig Tedbe.
Minél több időt szeretnénk velük tölteni. Az egyetlen bökkenő,
hogy nincs elég pénzünk, úgyhogy Chris-szel árulnunk is kellett
egy kis anyagot. Persze, csak a kemény drogosoknak adunk el, akik
bárki mástól is meg tudnák venni.
Ted és Richie egyetemre járnak, és sokkal többet kell tanulniuk,
mint nekünk a gimiben. Nincs idejük árulni.
Egyébként is könnyebb egy fiút rajtakapni, mint egy lányt. Először
nehéz volt, de mindenképp segítenem kell Richie-nek most, hogy
már a csaja vagyok."
"Október 18.
"Ha lenne hülyeségi verseny, elnyerném az Abszolút Seggfej címet."
Chris-szel felmentünk tegnap Richie és Ted közös lakására.
Az a két állat éppen beszívva szeretkezett.
Teljesen be voltak lőve.
Nem csoda, hogy ezt az állat Richie-t ennyire hidegen hagytam.
Kábszert adok el egy ágrólszakadt buzi kedvéért, akinek valószínűleg
nem is beteg az apja.
Vajon hány hülye tyúk dolgozik még neki?
Úgy szégyellem magam. Nem tudom elhinni, hogy 11-12, sőt 9-10
éveseknek adtam el. Szégyent hozok magamra, a családomra és mindenkire.
Rosszabb vagyok, mint az a kurafi Richie."
"December 25.
Karácsony van. Várom, hogy felébredjen a családom, és együtt bontsuk ki az
ajándékainkat. De egyedül akartam lenni ezen a szent napon, gondolkodni akartam a múlton,
megbánni, felszabadulni, hogy boldogan énekelhessem a többiekkel: Jertek mind, hívők, örvendezők
és győzedelmesek, mert most tényleg győzedelmes vagyok, most az egyszer tényleg!"
"December 26.
Karácsony másnapja általában csalódás, de idén szívesen segítettem anyunak és Nagyinak takarítani,
elrámolni stb. Felnőttnek érzem magam, már nem tartozom a gyerekek közé. Felnőtt vagyok. Nagyon jó.
Elfogadtak, mint egy önálló személyiséget, egy egyént, egy különálló dolgot. Tartozom valahová.
Fontos vagyok. Valaki vagyok. A kamaszoknak van egy nagyon bizonytalan, rázós időszakuk, mikor
a felnőttek gyerekként kezelik őket, de elvárják a felnőttes viselkedést. Parancsolnak nekik, mint
az állatoknak, és elvárják az érett, ésszerű, magabiztos, megfontolt reakciót. Nehéz, keserű,
bizonytalankodással teli időszak ez. Lehet, hogy a nagyján már túl vagyok. Nagyon remélem, mert
nem lenne se erőm, se akaratom, hogy tovább folytassam."
A következő év júliusában súlyos állapotba
került akaratán kívül egy
LSD-vel mérgezett csokoládétól, amit megevett, amikor egy kisbabára vigyázott Larsenéknál.
Ekkor
már nem akart többet kábítószerezni, de bűntársai nem engedték
el.
"Július 22.
Láttam anyun, hogy sírt. Próbáltam erősnek és bizakodónak látszani. Jól tettem, mert bolondokházába
fognak zárni, egy dilis intézetbe, sárgaházba, elmegyógyintézetbe, ahol gyogyósok és őrültek közt
mászkálhatok. Levegőt sem birok venni a félelemtől. Apu megpróbálta tudományos szempontból megmagyarázni,
de nyilvánvaló, hogy ő is teljesen ki van ütve. Annyira nem, mint én. Ennyire senki sem lehet.
Azt mondta, hogy a gyermekbírónak Jan és Marcie azt vallották, hogy hetek óta próbáltam nekik eladni LSD-t
és marihuánát, és hogy iskolaszerte fogyasztóként és árusként is ismertek.
A körülmények ellenem szóltak. Szerepel a nevem valahol egy drogos aktában. Amikor Larsenék szomszédja a
sikításra átjött a kertésszel, azt hitték, hogy megőrültem, és bezártak a gardróbba, megnézték a gyereket,
aki már felébredt a kiabálásomra, és kihívták a rendőrséget. Mire ők kiértek, szétvertem magamat, megpróbáltam
lekaparni a tapétát a falról, és a fejemmel próbáltam kitőrni az ajtót, míg agyrázkódást nem kaptam, és el
nem repedt a koponyám.
Diliházba fognak küldeni. Lehet, hogy tényleg ott a helyem. Apu azt mondta, hogy nem leszek ott sokáig, mert
azonnal megkezdi az intézkedést, hogy kihozzon onnan, s elvisz egy jó pszichiáterhez.
Egyfolytában ifjúsági központnak hívják azt a helyet, ahova menni fogok, de ezzel nem vernek át. Magukat sem.
Bolondokházába leszek zárva! Nem értem! Másoknak is volt már rossz utazásuk, mégsem küldték őket elmegyógyintézetbe.
Azt mondják nekem, hogy nem igaziak a férgeim, és elküldenek egy olyan helyre, ami az összes féregnél és koporsónál
is rosszabb! Nem értem, hogy miért történik ez velem! Lezuhantam a Földről, és most zuhanok a semmibe, és soha nem
fogok leérkezni. Nagyon-nagyon kérlek, ne engedd, hogy elvigyenek. Ne engedd, hogy bolondok közé zárjanak!
Félek tőlük. Kérlek, hadd menjek haza a saját szobámba aludni.
Kérlek, Isten!"
Alíz meghalt 3 héttel azután, hogy eldöntötte, hogy nem vezet naplót tovább.
Apja egyetemi dékán volt. Szülei egy moziból jöttek haza, és halva találták.
Értesítették a rendőrséget, és kihívták a mentőket, de már nem tudtak rajta segíteni.

Véletlen túladagolás?
Tudatos öngyilkosság?
Sajnos a problémáját csak egy naplónak mondta el.
Nem ismerte meg Jézus Krisztust,
mint személyes Urát és Megváltóját!
A Kérdezd meg Alízt! egy 15 éves drogos lány naplója. A naplót az Életvezetési ismeretek és készségek
című pedagógiai program és műhelymunka háttéranyagának
jelentette meg a 2P Oktatási Bt.