HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján



Barkóci Sándor: Mert az emberi lélek érték 1. /Baja/
Neked is van problémád, akkor menj az Uradhoz, ne a szomszédasszonyhoz, a testvéredhez.

 Akkor van a prédikációnak eredménye, ha párosul a hitünkkel. Ha komolyan veszitek az Igét, akkor Isten is komolyan vesz benneteket. "Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. Most pedig megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet." (1Kor 13:13)
A videón 1:24 percnél beszél a birkák gyülekezéséről egy bemerítésnél a farmon. Barkóci háta mögött felsorakoztak, míg felemelt kézzel imádkozott egy halálos betegért. Mikor azt mondta, hogy Ámen, akkor a birkák egyszerre válaszolták, hogy Bee!, és elmentek. Halleluja!



Barkóci Sándor: Mert az emberi lélek érték 2. /Baja/
Misszióban elindultok, és viszitek az örömhírt
22:49 perctől Barkóci Sándor tanítása látható

 "Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben,
egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig." (ApCsel 1:8)

Az Evangélium örömhír. Mindennek megvan egy csodálatos szellemi rendje. Krisztusi rend szerint harcolunk. Van jog is a küzdelemben. 15 éves korától harcolja az Úr dolgait. Bemerítő János készítette az Úr útját. Hogyan jött az Úr Jézus szolgálata létre? Anna fiatal korától özvegy volt. Imádkozott és böjtölt is.

"Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és az emberek előtt való kedvességben." (Lk 2:52) Mi okozta, hogy az Úr Jézus kiesett az emberek kegyelméből? Rengeteget imádkozott gyermekkora óta. Az imához hozzá kell csatolni a böjtöt! Jézus 40 napig böjtölt a bemerítkezése után. Ekkor jelent meg az Ördög.

A megmentő szeretethez hozzá kell csatolni a böjtöt. A Szentlélek magasabb szinten mellénk áll. Engedd a Szentlelket munkálkodni! A feleségével felváltva böjtöltek. Isten hívja össze azokat, akiknek prédikálsz. "Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek." (Ef 4:8b)



Barkóci Sándor: Győztes élet Krisztusban



Barkóci Sándor: Szent Szellemmel való betöltekezés

Élet és halál van a nyelv hatalmában
Hogyan tudunk győzni azok felett a dolgok felett, amik érnek minket a mindennapokban? Ha nem értjük meg, miért vannak az életünkben kudarcok, depresszió, ami fáradtságot, félelmet, fájdalmat termel, akkor nem is érthetjük meg Isten akaratát sem. Titokzatosak ezek bennünk, nem tudjuk, honnan jönnek, hova mennek, de kell, hogy megismerjük a mi bensőnket. Nézzünk bele az Ige tükrébe, hogy meglássuk magunkat! Nem elég, ha csak úgy beletekintünk, és valaki mást látunk meg benne... Isten adott nekünk, embereknek, egy csodálatos tulajdonságot, a beszéd képességét. Megköszöntük-e már az Úrnak, hogy tudunk beszélni, és gyönyörű szép magyar nyelven el tudjuk mondani mindazt, ami a szívünkön van? Ez egy hatalmas ajándék! Ugyanakkor Isten felelősségre fog vonni bennünket! Minden üres beszédért, hiábavaló szóért Isten előtt felelni fogunk! Nem mindegy, hogy mit mondunk, milyen hangnemben beszélünk!
"Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen ki-ki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét." (Példabeszédek 18:21)
A nyelv problémája nem csak a nőtestvéreket érinti! "Mert mindnyájan sokképpen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni. Ímé, a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testüket igazgatjuk. Ímé, a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, ahová a kormányos szándéka akarja. Ezenképpen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé, csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt! A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától." (Jakab levele 3:2)


Barkóci Sándor: Az újjászületés titka

A szónak ma is nagy hatalma van! A kedves szó, képes felvidítani szomorú szíveket, bátorítani csüggedteket, felemelni az elesetteket. Bizonyára azt is megtapasztaltuk, hogy küzdelmes időszakunkban valaki nem szépen szólt, még egy lapáttal rátett amúgy is nyomasztó terhünkre, szava még jobban lesújtott. Éreztük, hogy az az ember a nyelvét nem áldásra, hanem kárunkra használta. Figyeljük meg, ha Isten beszéde szól hozzánk, az mindig építő! Az Ő szava lerontja bennünk, amit Nélküle felépítettünk, gondolatokat, amik Nélküle keletkeztek az értelmünkben, ezeket lebontja és helyébe áldásának gazdagságát adja, és felépít minket akarata szerint. Ő alkotó Isten! Mikor Isten szólt, akkor lett!



Kezdetben, amikor még a Föld kietlen és puszta volt, Isten szólt, és lett világosság és rend, gyönyörű növények üde zöldje, virágok színpompája borította be a Földet, élő állatok nyüzsögtek mindenfelé, mert Isten szólt! Mikor Isten szavára előállt ez a csodaszép világ, akkor megszólalt az Ördög is! Gonosz szavára tönkrement minden! Ma is így van! Nagyon kell vigyáznunk, kinek a szavára hallgatunk, kinek a beszédét fogadjuk el! A gonosz sugallatát vagy a Szentlélek vezetését? Van még egy segítségünk, a drága Szent Ige! Abban vannak Isten gondolatai. Ha Igéjébe belemélyedünk, sokat olvassuk, akkor átformálja gondolatainkat, és a Szentlélek alkalmas időben eszünkbe juttatja azokat, amiket olvastunk. Az Ige mélyen belénk gyökerezik és megtermi bennünk áldott gyümölcseit.
Vannak, akik nehezen tudnak különbséget tenni, melyik a Lélek beszéde és melyik a gonoszé. A bankban dolgozókat, akik pénzzel foglalkoznak, nem képzik ki a hamis pénzek sokféleségéről. Helyette az igazi, eredeti pénz tulajdonságait, jellemzőit kell nagyon ismerniük, és azonnal felismerik azt a bankjegyet, amely ettől eltér! Nekünk sem a hamisítványokat kell tanulmányoznunk, hanem Istenünk drága beszédét kell értenünk, magunkba fogadnunk! A Szent Szellem segítségünkre van! Amikor valaki beszél, ő már érezteti: Igen, ez az én beszédem, az én Igém! - olyan csendes megnyugvással, jótetszéssel hallgatjuk. De van, amikor figyelmeztet: Vigyázz, ez hamis! Ide becsúszott valami hamis lelkület, téves szellemiség, félrevezeti, becsapja az emberi szívet!
Nagyon kell vigyáznunk szánkra és nyelvünkre! Az sem mindegy, hogy mikor és hogyan szólalunk meg! Beszélhetek én - az én véleményem, az én meglátásom, az én gondolatom... Vagy szólhat belőlem az Úr Jézus Krisztus. Döntsük el, hogy kit hagyunk szóhoz jutni, mert különben abba a skizofrén helyzetbe kerülünk, hogy beszédünk hol testi, hol pedig lelki.
Mi Isten gyermekei vagyunk, és minden helyzetben, még a munkahelyen is lelkiképpen kell beszélnünk! Ez nem azt jelenti, hogy mindig kánaáni nyelven kell beszélni, hanem az ok, amiért megszólalok, az Úr dicsőségére kell hogy legyen! Nekem úgy kell a munkámat végeznem, mint az Úrnak! Azért dolgozom ott, ahol dolgozom, azért teszem úgy, ahogy teszem, azért beszélek úgy, ahogy beszélek, mert az Úr Jézusé vagyok! Őt engedem szóhoz jutni. Ha "én" megszólalok, akkor ott gond van!
Nagy hajók úsznak a tengereken, és hatalmas viharok támadják olykor őket. Minket is érnek óriási támadások. Talán hamis vádak érnek, igazságtalanul bánnak veled, dermesztő, erős szelek akarnak elsodorni Krisztustól, hogy alig tudod életedet Őmellette tartani. Jakab apostol írja, hogy a nagy hajók is erős nyomással, szelekkel vannak körülvéve, mégis van egy kis kormány, amivel lehet irányítani ennek a hajónak a haladását. A te életed is úgy halad, amennyire tudod a nyelveddel a helyzetedet orvosolni! Nem az fontos, hogy mit mond a férjed, feleséged, főnököd, gyermeked, hanem csak az a fontos, hogy te mit válaszolsz! Egyszer mondta egy testvér, hogy nincs olyan ház, ahonnan ne jönne ki olykor füst is. Ez igaz, néha itt-ott szellőztetni kell. De nagyon vigyázzunk, hogy otthonunk ne legyen füstölő, ahonnan mindig dől a füst! Annak nem kellemes a szaga! Akkor nem a Krisztus illatát érzik rajtunk! A folytonos füstölgéssel nem Isten dicsőségére élünk!
Egy édesanya kéri a nagylányát:
- Kérlek, mosogasd el az edényeket!
A leány nekifog, bár semmi kedve hozzá. Amit az ember nem szívesen csinál, ott hamar becsúszik egy kis ügyetlenség is. A tányér kiesett a kezéből, és millió darabra tört a földön. Beszalad az édesanya:
- Mi történt?
- Hát, édesanya, éppen a legszebb tányérod összetört.
- Jaj, te haszontalan, semmit nem érek veled! Ez volt az utolsó tányér abból a készletből, a menyegzőmre kaptam, és most azt is összetörted! Minden tönkremegy a kezed között! Nem lesz belőled semmi! Nem leszel jó gazdaasszony, ha férjhez is mész, minden elég a kezedben! Tűnj innen, majd én megcsinálom!
- Nem is gondolja az édesanya, mennyi átkot zúdított a leányára. A kislány sírva elszalad. Látja, hogy kárt okozott, fáj is neki, hogy ilyen ügyetlen volt, és vissza-visszajön a gondolataiba: "Belőled nem lesz semmi!" Az eredménye az egésznek az lesz, hogy a kislány nem mer férjhez menni, fél a feladattól. Odasül a rántás, némely kislánynak még a receptes könyv is. Kísértenek édesanyja szavai: "Belőled soha nem lesz jó gazdaasszony!" Sok félelem születik ilyen módon, ami megkötözi érzékeny lelkét.



Mennyire másképpen is lehet! Ha az édesanya látja kislánya ijedtségét, akkor nem tesz rá még néhány lapáttal, hanem elkezdi buzdítani: - Kislányom, tudod, mennyi tányért összetörtem én már életemben? Ne félj, lesz másik, az Úr majd gondoskodik róla! Máskor legyél figyelmesebb, de ne félj, megáld az Úr, leszel te még nagyon ügyes háziasszony! A jó Isten ad neked majd otthont, ad kedves férjet, és akkor jobban odafigyelsz mindenre. - Nem mindegy, mit mondunk, mert a következménye vagy félelem, vagy reménység!
Hogyan viselkedünk mi, férfiak, a feleségünkkel? Feleségünk reggel felkel, készíti a gyermekeket iskolába. Már akkor elgondolják napi munkájukat: gyorsan bele kell tenni a ruhákat a mosógépbe, majd szaladnak reggelit készíteni. Aztán bevásárolnak, ebédet főznek, közben takarítanak, mosogatnak, vasalnak. Ebéd után újra mosogatnak, majd a gyermekekkel tanulnak...
Megy ez egy hétig! De amikor elmegy egy év, és mindig ugyanaz, ugyanaz, ugyanaz, belefáradnak. A férj azt gondolja, hogy ez a feleség szent kötelessége. Ha az ebéd tálalva van, nem örömmel ül asztalhoz, hanem azt keresi, miben találhatna hibát. Egyik étel sós, a másik sótlan, a levesben sok a víz, kevés a hús, kitalálnak akármit. Sok nem szól semmit, csak egyet böffen, és megy tovább. Testvérek! Nem szabad mindig kukacoskodni! Kevés az, hogy szó nélkül tudomásul vesszük a legfinomabb ételeket is, mert egyszer belefárad a feleség, az Istentől nyert drága ajándék! A mi nyelvünkkel tudunk áldani! Gondolkodjuk el, milyen szép lenne, mikor asztalhoz ülünk, már hálával megköszönjük az ételt, Isten gondviselését! Amikor megesszük feleségünk főztjét, néhány dicsérő szóval méltassuk azt a sok fáradtságot! Ha erre figyelünk, meg fogjuk látni, hogy feleségünk majd szívesen ténykedik a konyhában, mert látja, hogy örömünk van a főztjében!
A feleségeknek is figyelniük kell, mit és hogyan beszélnek! Nagyon sokat árthatnak ők is a megjegyzéseikkel: - Emberem, amikor te dolgozol, minden szeg belegörbül a falba! - Vagy éppen kevés a fizetés... sok mindenbe bele lehet kötni. A beszéddel lehet áldani vagy átkozni! Vagy elveszed az életkedvét, vagy kedvet adsz neki tovább küzdeni és harcolni az ő családjáért! A nyelv hatalmában van az élet és a halál! Ki-ki hogy szeret vele élni, úgy eszi annak gyümölcsét! Isten engem is tanított ebben. Isten megajándékozott hat gyermekkel. Engem nem zavarnak a gyermekek, ha istentiszteleten kissé hangosabbak. Ha zavar valakit a sírásuk és nem viszik őket a gyülekezetbe, később a szülők fognak sírni, mert gyermekük rossz útra tért. Örülök, amikor egy család ajándékot kap Istentől, egy gyermeket. De nem mindegy, hogyan vezetjük ezt a gyermeket!
- Mikor gyermekem először hozta oda az ő kis rajzát, akkor nem tudtam kivenni belőle, mi is akar lenni. De ő olyan ragyogó szemecskével jött mutatni, mit rajzolt! Hát én nem tudtam felismerni, mi van a rajzon, de mikor láttam az ő reménységét, akkor megsimogattam: Bizonyára nagyon szép, amit te rajzoltál! Ügyes kisfiú vagy! Isten téged nagyon megáldott a rajzban! - Kisfiam megbátorodott, egyik rajzot hozta a másik után. Én ugyan nem láttam, mit ábrázol... Az én kedves feleségem azt mondja egyszer: "Apukám, egy kicsit figyelj oda, elég drága a papír, spórolni kell vele!" Nagyon drágák a mi feleségeink, tudnak spórolni. Mutattam neki: ez a tiszta lap olcsó. Ami tele van rajzolva, az nagyon drága! - Jól van, Apuka, te tudod! - Mikor elfogyott az első 500 darabos csomag papír, mentem venni másikat, akkor már lehetett látni a rajzon, mi micsoda. Akkor lehetett látni, hogy az egy bácsi akar lenni, vagy egy autó. Mindig örültem szívből a kicsi rajzoknak. Ez a fiam most művészeti főiskolára jár, rajzolni tanul. Éppen tegnap néztük a képeit, Isten csodálatosan megáldotta tehetséggel.
Most állítsuk meg ezt a filmet. Tekerjük vissza és próbáljuk meg újra vetíteni. Jön a kisfiú, reménységgel, ragyogó szemekkel... Én mondanám neki: Hát, kisfiam, én nem tudom kivenni, mi akar ez lenni. Tudod, te csak a papírt pazarolod! Egyszerűen nincs ennek értelme. Soha nem lesz belőled festő! Inkább hagyd abba! Jobban teszed, ha valami mással foglalkozol! - Nézzünk most tükörbe! Tudjuk buzdítani gyermekünket akkor is, ha nem látjuk még az értelmét a tevékenységének? Ezzel megáldjuk gyermekünket! A másik fiam elkezdett ütögetni a zongorán. Olyan volt, mintha a hajamat valaki egyenként húzgálná. Szenvedtem. Mégis buzdítottam: Csináld, fiam! Ne félj, az Úr megáld téged! Ad neked majd értelmet és ügyességet! - Az Urat dicsérem, ez a fiam koncerteken játszik, az Úr megáldotta ezen a téren is. De ha azt mondtam volna: Az idegeimre megy az egész! Hagyd abba, mert egyszerűen megőrülök ebben a hangzavarban! Akkor ez a fiam talán soha nem ül többé a zongorához...
Ha a kertben van egy kis fácska, és néhol olyan bozontosan nő, te gondolod, innen-onnan kivágsz egy ágat. Így alakul a gyermekednek is az élete. A gyermeked szeretne bokszra vagy karatéra jelentkezni. Akkor veszed a metszőollót, és azt mondod: Nem! De kisfiam, szívesen veszek neked valamilyen szép hangszert! Majd megtanulsz rajta és olyan szépen fogsz játszani! - Nagyon gyenge hajtás, de tudjuk, merre irányul, és megerősödik majd.
Jött a tanár úr is hozzánk: Barkóczi úr, a maga fiai született futballisták! - Igen, de jó zenészek és festők is! - Szeretik a gyerekek a futballt, játszhatnak is, de futballisták nem lesznek! Kell irányzatot adni a gyermekeknek, és nem mindegy, mikor tesszük ezt. Ha nyáron metsszük a fát, könnyezik, sebződik és ki is száradhat! Már mindent megelőzve menjünk az Úrhoz, amíg kicsik: Uram, mit akarsz ezekből a gyermekekből? Mi a Te terved velük? Merre irányítsam őket? Mit vágjak ki? Mi legyen az, amit meghagyjak? Talán hihetetlen a számotokra, de nálunk nincs televízió. 26 éve vagyunk így egy család, és a szabad időnket egymással töltjük. Sokszor leültünk játszani a gyermekekkel, vagy olvastunk nekik, foglalkoztunk velük. Isten azért adta a gyermekeket, hogy felelősen irányítsuk az életüket jó irányba, Isten felé. De már kicsi kortól! Ne akkor, amikor már kinn vannak a világban! Hiába tiltom akkor a focit, ha már az országért futballozik! Akkor már késő!
Nagy a szülő felelőssége, mit enged meg, mert a gyermek életformáját a későbbiekben nagyban befolyásolja! A felnőttek mögé látnak már, mi mivel jár. Ezért nekik kell dönteni! Amit mond a te nyelved, olyan irányba megy a te életed, olyan irányba indulnak el a gyermekeid! Amit vetsz, azt fogod aratni! Ha áldást szeretnél aratni, akkor nem vethetsz átkot! Aki áldja a családját, szüleit, gyermekeit, munkatársait, lelkipásztorát, az áldást is fog nyerni! De aki szeret megsértődni, mindenbe beleszólni, mindenkit kioktatni, kritizálni, éppen ezt fogja ő is aratni! Besztercebányán jártam a gyülekezetbe, még nem voltam prédikátor, és szerettem olyan helyre ülni, ahonnan mindenkit láttam. Szerettem hozzászólni a dolgokhoz - most készült a prédikátor, most kevésbé, most jókat mondott, most kevésbé, egy testvér időben jött, most késett - mindent megkritizáltam. Amíg egy ember kritizál mindenkit, azt még el lehet hordozni. De amikor mindenki kritizál egy embert...! Mert hát amit vetettem, azt kezdtem aratni! Nem is láttam mindjárt. Azt éreztem, hogy az utolsó időkben kihűl a szeretet, mert mindenki kritizált engemet. De Isten rávezetett, hogy én magam tehettem róla, mert ezt vetettem. Nagyon vigyázni kell, mit vetünk! Áldod, vagy átkozod a körülötted élőket? Feloldozod, vagy megkötözöd őket? Ez nem mindegy!



Úgy érzem, Isten kegyelméből minél több áldást vetek, minél jobban áldom az embereket, föloldódnak a szívek és nagyon sok áldást nyerek. Úgy könyörgök az Úrhoz: Uram, adj alázatos szívet, hogy elhordozzam azt a sok áldást, azt a sok szeretetet, hogy föl ne fuvalkodjon az én szívem, nehogy magamnak tulajdonítsam! A Sátán is emiatt bukott meg! Ő egy gyönyörű angyal volt, a világosság angyala. Ott bukott meg, hogy magának tulajdonította a sok szépet, azt is, ami Istené. Úgy szeretném, hogy ha árad az Olaj, az Áldás, ne magamnak tulajdonítsam, hanem kérem Istent, adjon kegyelmet nekem! Tudjátok, az áldás is néha teherré tud válni, hogyha az ember nem tudja földolgozni.



Egy hitetlen család asszonya nagyon elégedetlen volt az ő férjével. A szomszéd mindig ügyesebb volt, az ő dolgai mindig jobban sikerültek. Saját férjével mindig elégedetlenkedett, csak a rosszat látta benne. Jó tulajdonságait nem is vette észre, nem értékelte. A férjnek nagyon elege lett mindig a lekicsinylést hallgatni. Mindig ezek a szemrehányások, átkozódások, ezek a negatív dolgok, amiket mond a feleségem rám, már nem bírom! Elment heti munkára. Elég lesz nekem a hétvégén hallgatni! Legalább hétközben békességem lesz! Látjátok, milyen változást hoz, ha az ember nem jóra használja az ő nyelvét! Felesége így gondolkodott.
"Ez az ember betyár! Ez már szalad! Valami nem jó van emögött! Na várjál csak, hazajössz hétvégén, mind a fejedre borítom!" Hétfőn összeszedte a gondolatait, kedden hozzátoldott, szerdán és csütörtökön is, pénteken is.
Férje szombaton alig belépett, már rázúdította a dolgokat. Ez a férj nem tudott mást tenni, otthagyta a családját, és olyan messzire ment, hogy ne is tudjanak róla. Felesége mindenütt panaszkodott, hogyan járt és kereste a megoldást. Mindenki igazat adott neki, mikor meghallgatták, de senki nem segített rajta.
Ebben az összetört állapotában járt az utcán és hallott gyönyörű szép énekeket, amik az imaházból szárnyaltak. Bement, és éppen istentisztelet volt. Éppen ezt olvasták föl:
"Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek, rokonérzelműek, atyafiszeretők, irgalmasak, kegyesek: Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek! Mert aki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot! Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet, és kövesse azt!" (1Pt 3:8-11)



Hallotta, amint mondja a prédikátor: Azért van annyi nyomorúság, átok, fájdalom a te szívedben, mert a nyelvedet úgy használtad! Nem áldottad a te férjedet vagy feleségedet, embertársadat, és amit vetettél, azt aratod most!
- Ez az asszony elkezdett zokogni, és meglátta, hogy csak azt aratja, amit megérdemelt. Mikor szólt a felhívás, ki akarna áldást örökölni, ő is jelentkezett. Átadta az életét Jézus Krisztusnak. Kérdezte: Prédikátor testvér, hogyan áldhatom a férjemet, mikor azt sem tudom, a világnak melyik részén van?
- Az Úr Jézus tudja! Imáidban kérd Isten áldását az ő életére!
Az asszony mondta: - Úr Jézus, nem tudom, merre van a férjem, mi van vele, de látom, hogy mindennek az okozója én vagyok! Az én nyelvem nem áldott, hanem átkozott. Kérlek, bocsásd meg, tisztíts meg! Menj az én férjemhez és érintsd meg, fordítsd áldásra az ő életét!
Egyszer csak ír a férj: "Asszony! Megengeded, hogy meglátogassam az én gyermekeimet?" Nem volt kíváncsi a feleségére, arra a nagyszájú asszonyra, de fölébredt a vágy a gyermekek után. Így az asszony megtudta a címét.




Írta a levelet: "Drága férjem! Mindennek az okozója én voltam! Átkot vetettem és átkot arattam. Áldjon meg téged az Úr ott, ahol vagy! Légy áldott férfiú, és mindenütt Isten áldása kövessen tégedet! Ha akarod, jöjj, látogasd meg a gyermekeidet!"
A férj olvassa a levelet. "Mi van ezzel az asszonnyal? Ez vagy megbolondult, vagy csoda történt! Én már nem csak a gyerekeket akarom látni! Már őrá is kíváncsi vagyok!" Jött haza. Már nem volt szemrehányás, hanem a megtérés gyümölcsei.
"Én voltam mindennek az oka. Ha tudsz, bocsáss meg, drága férjem! Neked is szükséged van az Úr Jézus Krisztusra, hogy tudd áldani a te környezetedet!"
A férj is átadta az életét az Úrnak és azt mondta: "Ilyen asszonytól nem megyek el többé! Mert ő Istennek áldása!"
Látjátok, a nyelv milyen nagy szerepet tölt be az életünkben? Élet és halál van a nyelv hatalmában! Vigyázzunk, hogy mit mondunk! Áldjuk az embereket és akkor mi is áldottak leszünk!