HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján
Mátrainé F. Irma

CSAK ENGEDELMESSÉG UTÁN JÖN ÁLDÁS!

Bölcs szülők gyakran figyelmeztetik gyermekeiket arra, hogy csak akkor kapnak valami jót, vagy csinálhatnak valami érdekeset, ha előbb engedelmeskednek. Például: "Kisfiam, ha szépen elrámolod a játékaidat, akkor kapsz fagylaltot." Vagy "Kislányom, ha először megcsinálod a leckédet, akkor utána kimehetsz az udvarra játszani." Stb.
Hasonlóan, Isten is kér bennünket - akik már Jézus befogadása által gyermekei lettünk - hogy ha valamilyen áldásért esedezünk, akkor elsősorban engedelmeskedjünk. Mert csak engedelmesség után jön áldás!

De mit jelent engedelmeskedni?

A Magyar Szinonima Szótár szerint engedelmeskedni annyit jelent, mint valakinek szót fogadni; javaslatát elfogadni; hallgatni rá; alávetni, vagy alárendelni magunkat számára; illetve meghajolni előtte.
Ezek szerint, viszont az engedelmességhez meg őszinte alázatra van szükség. Mert ahhoz, hogy valakinek szót fogadjunk, valakire hallgassunk, vagy valakinek önként alávessük illetve alárendeljük magunkat; be kell látnunk, hogy az illető sokkal hatalmasabb, mint mi. Van hatalma igéretét betartani, vagy megtagadni. Meg bölcsebb, előrelátóbb, és meggondoltabb is. Ennélfogva megbízható a javaslata. Tudja, hogy engedelmességünk milyen következményekkel járna, s azt is hogy mi lenne velünk, ha nem engedelmeskednénk. Mire szívünk - mindezeket belátva - megalázkodik előtte és késszé válik az engedelmességre. Azaz, szívesen engedelmeskedik; még akkor is, ha nem érti, hogy mit, miért kell tennie.

Most nézzünk meg néhány bibliai példát az engedelmesség és áldás összefüggésével kapcsolatban:

1. A bűnbocsánat áldásának elnyerése előtt őszinte bűnbánatra és bűnvallásra van szükség. Az 1János 1:9-ben olvassuk: "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő (mármint Isten): Megbocsájtja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól." Másképpen nem! Vagyis, aki jónak tartja magát, illetve nem látja be és nem vallja meg bűnösségét és bűneit az örökre kárhozatba rohanó, bűnös egyén marad; mert bűnbánat és bűnvallás nélkül nincs bocsánat!
2. Az örök üdvösség, vagy Mennybejutás áldásának elnyerése előtt meg Jézusba - mint Isten Fiába és Megváltóba - vetett hitre van szükség. Egyszer Pál apostolt megkérdezte egy börtönőr: "...mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?" "Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz..." (ApCsel 16:36) - Hangzott a válasz. S ugyanezt a kívánalmat említette meg Jézus is, amikor Nikodémussal társalogva így szólt: "Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Meg: "Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van..." (János 3:16;36) Vagyis, a Jézus Krisztusba vetett engedelmes hitet követi csak az üdvösség! Pedig sok ember abban bízik, hogy - ha teljes erejéből igyekszik erkölcsös életet élni - akkor ezzel kiérdemelheti a Mennybe jutást. Holott a Mennybe jutás nem kiérdemlés alapján, hanem Jézusba vetett, engedelmes hit alapján érhető csak el! Isten szava szerint nincs más út! Vagy engedelmesen az Úr útján és utasítása szerint készülünk fel a halál utáni állapotunkra; vagy elkárhozunk!
3. Imameghallgattatásaink elnyerése előtt pedig Istenbe vetett szilárd hitre van szükség, mert a Zsidók 11:6 alapján: "Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik." S a Jakab 1:6 szerint meg, az igeszerű dolgokért való kérés elnyeréséhez is hitre van szükségünk, "mert, aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány...ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól."
4. Isten gyermekeinek meg egy áldott, Urukat dicsőítő, lélekmentő élet elnyerése előtt pedig teljes és folyamatos odaszánásra van szükségük; hogy a bennük élő Szent Szellem Isten állandóan uralhassa, tisztogathassa, és használhassa őket. Sőt a már átadott életű keresztyének mennyei hivatásuk betöltését is meg kell előzze a teljes engedelmesség. Például F. I. néni egyszer elmondta, hogy a magyar forradalom alatt Budapesten élve, Isten egy nap azt üzente neki a Bibliából, hogy menjen ki hazájából, s ő odakinn világraszóló missziós feladattal bízza meg. Az utasítás ijesztőnek hangzott számára. S az igéret meg hihetetlennek. Különös tekintettel arra, hogy semmiféle tehetséget sem látott önmagában, amelyet Isten világraszóló távlatokban fel tudott volna használni. Azonban sok ima és tárgyalás után - családjával együtt - mégis elmentek. Aztán külföldön az Úr 1-2 éven belül magyar iratmisszióval bízta meg, mely idővel az egész világon élő magyarokhoz eljutott, és a visszajelzések alapján sok áldást és erőt nyújtott. Később meg még más komoly feladatot is kapott. "Ha nem engedelmeskedtem volna Isten irányításának, akkor sohasem tudott volna Uram ilyen áldott dolgokkal megbízni!" - mondta hálás szívvel F. I. néni.


Majd a Bibliában is találunk olyan egyéneket, akiknek életében csak engedelmesség után jött az áldás. A 2 Királyok 4.-ik részében olvassuk: "Egyszer egy prófétatanítvány felesége így kiáltott Elizeushoz: Szolgád, az én férjem meghalt; és te is tudod, hogy szolgád félte az Urat. Most eljött a hitelező, hogy elvegye két gyermekemet rabszolgájának. Elizeus megkérdezte tőle: Mit tehetek érted? Mond meg nekem, mi van a házadban? Az asszony így felelt: Nincsen egyéb szolgálód házában, csak egy korsó olaj. Elizeus ezt mondta: Menj, kérj kölcsön edényeket ott kinn minden szomszádodtól, üres edényeket, de nem keveset. Azután menj be, zárd be magad és fiaid mögött az ajtót, és tölts ezekbe az edényekbe. Amelyik megtelt, tedd félre! Az asszony elment, és bezárta maga és fiai mögött az ajtót. Azok eléje rakták az edényeket, ő pedig töltögetett. Amikor megteltek az edények, ezt mondta az egyik fiának: Tégy elém még egy edényt! De az így felelt neki: Nincs több edény. Ezután nem folyt több olaj. Az asszony elment az Isten emberéhez, és elbeszélte ezt. Ő pedig így szólt: Eredj, add el az olajat, és fizesd ki az adósságodat. Ami pedig megmarad, abból élj a fiaiddal együtt!"
Ez az asszony Isten emberéhez, illetve Elizeus prófétához ment tanácsért. Ő meg az Isten Szellemének erejével adta neki a tanácsot az olajjal kapcsolatban. Az asszony mondhatta volna neki, hogy pici olajából hogy töltse meg a sok kölcsönkért edényt? Mire jó ez az egész? S furcsának találva a dolgot; továbbra is síránkozhatott volna. De helyébe engedelmeskedett. S hatására bő áldást nyert! Isten megjutalmazta engedelmességét, s olyan bő eredményben részesítette, hogy nem csak adósságától szabadította meg, hanem hármuk jövőjéről is gondoskodott! Ilyen a mi Istenünk. Bő áldással jutalmazza az engedelmességet! Számodra és számomra is!
Máskor meg Izráel és Júda királya Moábbal állt szembe. De "nem volt vize a seregnek sem az utánuk hajtott állatoknak." Mire ők is Elizeus prófétához mentek tanácsért. Ő meg "így szólt: Ezt mondja az Úr: Csináljatok sok gödröt ebben a patakmederben. Mert ezt mondja az Úr: Nem láttok szelet, nem láttok esőt, mégis megtelik ez a patakmeder vízzel, és ihattok ti is, meg a jószágaitok, az állataitok is." (2 Királyok 3:16-17) Ebben az esetben is arra volt szükség, hogy előbb engedelmeskedjenek Isten utasításának, azaz ássanak sok gödröt. S csak azután jött az áldás; mármint az üdítő, életerőt adó víz! Isten ebben az esetben is meghallgatta kérésüket, kielégítette szükségletünket; de csak engedelmességük után!


Csak engedelmesség után jön áldás! - Említettük és bizonyítottuk a Bibliából és a mindennapi életből. Akkor tegyük fel a kérdéseket önmagunknak: Milyen áldásra vágyom és milyenekért esedezem? Üdvösségért, bűnbocsánatért, imameghallgatásért, győzelmes, lélekmentő életért, isteni hivatásom betöltéséért, vagy másért? Bármi vagy bármik legyenek is, engedelmesen betöltöm a kívánalmakat, hogy elnyerhessem az áldásokat? S ha úgy látjuk, hogy valamiben még nem engedelmeskedtünk Urunknak, akkor engedelmeskedjünk most, hogy jöhessen az áldás!