"Budapesten születtem és nevelkedtem. Gyermek és tizenéves koromban a második
világháború borzalmainak kellős közepén éltem. Ma is emlékszem, amikor egyre
gyakoribbá váltak a légiriadók, s az óvóhely második otthonunk lett, vagy arra, amikor a
következő utcában bomba sújtott s nagyanyám ijedtében sikoltozott, vagy amikor egyre
közelebbről hangzottak az ágyúzörejek s rettegtek az emberek. Ezek következtében
rádöbbentem, hogy fiatal korom dacára bármely pillanatban meghalhatok. Ez
elgondolkodtatott. Azon töprengtem, hogy hová jutnék a halál után?! Minél többet
töprengtem, annál jobban megijedtem, mert túl bűnösnek éreztem magam ahhoz, hogy egy
mennyországi helyet kiérdemeljek, a Pokoltól viszont rettegtem.
Évekig tartott gyötrelmem. (Pedig szüleim kicsi korom óta minden vasárnap
templomba vittek.) A háború véget ért, de a kínok nem szüntek. Mindent megtettem, hogy
a Mennybe jussak. Többek között még tizenéves koromban hivatalos templomi tagságra
jelentkeztem és szolgálatra is, valamint naponkénti imádkozásra és Biblia olvasásra
vállalkoztam. De mégsem nyertem nyugalmat.
Aztán 1956 februárjában megismerkedtem egy idősebb hölggyel, aki megkérdezte
tőlem, hogy szerintem hová jutnék, ha meghalnék. Nem tudtam rá felelni. Igeverseket
mutatott nekem a Bibliából, többek között ezeket:
"Mert úgy szerette Isten a világot,
hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete
legyen." (János 3:16) illetve,
"Ha megvalljuk bűneinket, (Jézus) hű és igaz Ő:
megbocsátja bűneinket és megtisztít minket minden gonoszságtól."
(1Jn 1:9)
Utána
még azzal is bíztatott, hogy Jézus arra is hajlandó, hogy szívembe költözzön Szelleme
által, és állandóan velem legyen. Egy ima segítségével behívtam Jézust az életembe.
Ezt
imádkoztam:
Kedves Úr Jézus! Hiszem, hogy Isten Fia vagy. Megtört szívvel vallom meg
Neked bűnösségemet és bűneimet. Kérlek bocsásd meg mindet és tisztíts meg, amint
ígérted. Egyben arra is kérlek, hogy jöjj a szívembe, és segíts egy szentebb életre.
Köszönöm, hogy megbocsátottál, a szívembe jöttél, és ajándékba mennyei helyet adtál
nekem már most. Ámen.
Csodák csodájára, szívből fakadó imám után többé nem féltem a haláltól, mert
hittem, hogy Isten kegyelméből mennyei helyem van. Nem gyötrődtem azon, hogy miként
járhatok Mennyei Atyám kedvébe, mert hittem, hogy bennem élő Fia segít ebben is."
Mátrainé Fülöp Irma férjével Mátrai Mihállyal
jelenleg Floridában él.
2004-ben floridai tornádók miatt
otthonát is kár érte.

"Életünk során megannyi megtapasztalás ért minket. Most csak a Francis nevű hurrikán
okozta nehézségek körülményeiről számolnék be.
Egyik lányunknál voltunk éppen, de
amikor hazaértünk láttuk, hogy semmi nem maradt abból a házból, amiben 30 évig
laktunk. Az egyik szomszéd befogadott minket, mert sem lakni, sem főzni nem tudtunk
otthonunkban. Esténként áhítatokat tartottunk, s a menedéket nyújtó férfi közben visszatért
Megváltójához, akit ifjúkorában elhagyott. Időközben gyülekezeti önkéntesek segítettek
befedni az összetört háztetőnket. Megint volt okunk a hálára és az örvendezésre. Aztán a
biztosítónk segített ki minket egy összeggel, amivel megkezdhettük az új életet. A
biztosító szakember hívő volt, és vele is közösségbe lettünk. Együtt imádkoztunk a
jövőnkért. Segített új lakást találni nekünk, ami azon a területen, a hurrikán után
lehetetlennek tűnt.
Ki merné mondani, hogy ezek nem óriási csodák? Eladtuk a tönkrement házat, és
beköltöztünk az új kicsi házba. Nekünk annyit adott az Úr, amennyire éppen szükség volt.
Isten nem enged ránk nagyobb próbát, mint amennyit kibírnánk. Köszönjük az értünk
mondott imákat! Ezután a férjem került kórházba rákos daganattal. De éppen időben
történt a műtét, és ismét hála az Úrnak, akié a dicsőség, mert minden jóra fordult..."
Megpróbáltatások mindannyiunk életében vannak. Egy azonban mindig
bizonyosságunk lehet, hogy a Csodálatos Tanácsos mellettünk van, és uralkodik
körülményeink fölött. Merjük hát rábízni életünk minden területét, a nagyoktól a
legapróbbakig, hiszen ő úgyis mindent lát, és mindent tud. Leghőbb vágya az, hogy aki a
nyomorúság idején hozzá kiált, annak segítsen."
A felvétel a MERA stúdiójában készült a Mátrai házaspár legutóbbi látogatásakor.