Minden nemzedék óriási hatással van a következőre. Ezért figyelmeztette Isten Izráel
népét, hogy minden szülő mondja el gyermekeinek mindazt, amit Ő velük tett, hogy egyik
nemzedék a másik után higgyen Őbenne és kövesse Őt. Illetve mondják el Isten csodáit,
vezetését, szeretetét és hatalmát; de beszéljék el bűneik keserű következményeit is, hogy
az utódok azokból meg okuljanak.
A 78.-ik zsoltárban olvasunk egy ilyen figyelmeztetésről. A címe (az új fordítás szerint):
"A történelem tanítása; Ászáf tanítókölteménye." Olvassuk el az 1-10 verseket, melyek
így hangzanak: "Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felé fületeket, amikor beszélek!
Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni. Amiket hallottunk és
tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő
nemzedéknek: az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt. Intelmeket
írt Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat
tovább utódaiknak. Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek,
beszéljék el fiaiknak, hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit,
és tartsák meg parancsolatait. Ne legyenek olyanok, mint őseik, a dacos és lázadó
nemzedék, az állhatatlan szívű nemzedék, AMELYNEK LELKE NEM MARADT HŰ
Istenhez: ...Nem tartották meg Isten szövetségét, nem akarták követni tanítását.
Elfelejtették nagy tetteit, csodáit, amelyeket látniuk engedett." (Zsolt 78:1-10)
Majd részletesen elmondja, hogy mennyi mindent tett Isten népének vezetése, és
támogatása érdekében; s - ennek ellenére - milyen hálátlanok voltak vele szembe.
Ezen Igék alapján most nézzük meg alaposabban, hogy Kik mondják el és kiknek az Úr
tetteit? Miket mondjanak el? És miért?
- Kik mondják el és kiknek az Úr tetteit? Akik átélték csodáit, vezetését, fegyelmezéseit,
és meghallották parancsolatait, azok adják tovább élményeiket és ismeretüket fiaiknak,
illetve gyermekeiknek, majd azok az övéknek. Vagyis apáról fiúra, unokára, dédunokára
stb., terjedjen el Isten minden tette és parancsolata.
- S miket mondjanak el a következő nemzedéknek? Mint már említettük és Igénk is
kifejezte, hogy t.i. mondják el amiket ők is hallottak és ezért tudnak; meg átéltek,
illetve "...az Úr dicső tetteit és erejét csodáit..." Meg az "Intelmeket..." a
"tanítást..." és a parancsolatokat.
Miért osszák meg mindezeket a következő nemzedékkel?
Több okból.
- Egyrészt azért, hogy jól megismerjék az egyetlen igaz, élő Istent; az ő Istenüket, aki olyan hatalmas
csodákat tudott véghez vinni, amilyeneket egy pogány isten sem vitt végbe. Majd, hogy
kövessék parancsolatait. Aztán, hogy, amikor körülöttük a népek senkit, vagy
bálványokat imádnak, akkor nekik soha se legyen kísértésük mást, vagy másokat
imádni. Sőt ők vonzzák Istenükhöz embertársaikat. Azonkívül azért is, hogy
okuljanak történelmükből. Vegyék tudomásul, hogy az ő Istenük egy kibeszélhetetlenül
kegyelmes, megbocsájtó, szerető Isten. Mert bár számtalanszor borzalmasan
megbántották, engedetlenségeikkel óriási fájdalmakat okoztak neki; Ő hű maradt
hozzájuk. Újra meg újra megbocsájtott nekik, és helyreállította, meg használta őket.
De tanulják meg azt is a múltból, hogy Istenük egyben egy határozott, szigorú Isten is. Nem
nézi el a bűnt és az engedetlenséget. "Megfenyíti, kit szeret." Ahogy megengedte a
kígyómarásokat, a kínos és hosszadalmas assziriai és babiloniai fogságokat, a nép
szétszóratását, meg a sok egyéni bűnökért következő csapásokat, mint Jézabel borzalmas
végét, vagy Dávid Betsabétól született első fiának halálálát, stb. S mindezekről hallva
teljes szívvel kövessék Urukat, hogy elkerülhessék a fenyítéseket.
Valaki mondhatná, hogy igen ám, de Isten csak azért adta nekik ezt a feladatot, mert
akkoriban még nem voltak könyvek, amelyekből megtanulhatták volna a múlt eseményeit,
illetve a választott nép történelmét és tetteinek következményeit. De ha komolyan
körülnézünk ismerettségi köreinkben, akkor meg kell állapítanunk, hogy minden
nemzedék - még mindmáig is - óriási hatással van a következőre. Vagyis
neveltetésünk óriási hatással van ránk! A történelem könyvek és a Biblia
tanulmányozása is nagy hatással lehet. De a szülők szava sohasem megy ki az
emlékezetünkből; akár követjük azokat, akár nem!
Sőt épp ezért tapasztalhatjuk, hogy legtöbbször az ateista szülők utódai harmad, vagy
negyedízig szintén ateisták; vagy legalábbis közömbösek Isten iránt s nehezen fogják fel
létezését, Teremtő mivoltát, és a Biblia üzeneteit. Meg, a volt kommunista országokban
nevelkedett egyének is gyakran másod- és harmadízig olyanfajta beállítottságúak, mint
környezetük volt. Ugyanis - ha netán otthon nem is - de az iskolákban ateizmusra
tanították őket, s a szülők után a tanítóknak és tanároknak volt a legnagyobb hatásuk
rájuk. Nem arról van szó, hogy nem akad kivétel. Csak arról, hogy a kivételek nagyon
ritkák. Például az USA-ban az egyik közismert ateista hölgynek van egy fia, aki nyíltan
vallja, hogy hisz az Úr Jézus Krisztusban és befogadta Őt a szívébe. De ő a kivételek közé
tartozik.
Ezzel szemben, egy nemrég magyarul kiadott könyv meg arról szól, hogy milyen hatásosan
és csodásan terjedt el az Istenbe vetett, mély hit és az ő szolgálata, egy istenfélő magyar
családban dédnagyapáról, nagyapára, majd apára és fiára. Méghozzá a második
világháború óta mindmáig. Csak azért, mert minden egyes nemzedék komolyan és
felelősségteljesen továbbadta, illetve megtanította a következőt az Istenbe és szent Fiába
vetett hitre, meg a Biblia tanításaira; még a veszélyes kommunista uralom alatt is. Továbbá
mert életükkel is hűségesen bizonyították hitüket az ifjabbak előtt. Amiből kitűnik, hogy
kétségtelen, hogy a szülők mindmáig óriási hatással vannak gyermekeikre, unokáikra
és dédunokáikra is; még a történelem könyvek és a Biblia mellett is!
Az 5 Mózes 4:9-ben meg a 11:19-20 és 26,27a,28a-ban olvassuk: "Csak vigyázz magadra,
és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, amelyeket láttak a te szemeid, és
hogy el ne távozzanak a te szivedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te
fiaiddal és fiaidnak fiaival." "És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról,
mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel és mikor felkelsz. És írd fel azokat a
te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra... Lásd, én előtökbe adom ma az áldást és átkot!
Az áldást, ha engedelmeskedtek az Úrnak... Az átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az
Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, és letértek az útról..."
S mivel az apáról, fiúra, és unokára meg dédunokára, stb., terjedő szónak, és életformának
mindmáig nagy hatása van; ennélfogva mindezen figyelmeztetések nekünk - Jézus
Krisztusba vetett hitűekre, Isten mai gyermekeivé vált egyéneknek is szól ugyanez a
figyelmeztetés. Hogy ugyanis adjuk tovább Isten csodáit, tetteit, fegyelmező műveit, és
Igéjének tanítását gyermekeinknek, unokáinknak, dédunokáinknak, stb; míg éltet Istenünk.
Hogy ők is tanuljanak a múltból; megismerjék Istent; kövessék és továbbadják, amiket
hallottak. Akkor továbbra is hatásosan terjed Isten üzenete és hívó szava, apáról, fiúra,
unokára, dédunokára és így tovább... Mert ez minden szülő, nagyszülő, vagy
dédnagyszülő, sőt ük-nagyszülő, stb., Istentől nyert hivatása!