Jézus Földön jártakor az volt a szokás, hogy amikor valaki egy bankettet, vagy
díszvacsorát készített, akkor - órákkal, vagy napokkal előtte - hivatalosan meghívta az
általa kijelölt, megtisztelt vendégeket. Ezzel időt és lehetőséget adott nekik és
önmagának is az előkészülethez. Természetesen, akik ezt a meghívást elfogadták, azokra
már biztosan számított. Aztán, mikor már minden kész volt, akkor mégegyszer meghívta
őket kijelentve, hogy most már jöhetnek! Ezért, amikor az Úr egy szombaton bement a
farizeusok egyik vezetőjének házába ebédelni, akkor épp ezzel kapcsolatban mondott egy
példázatot. Ugyanis vendéglátói megbotránkoztak azon, hogy - szemük előtt - szombaton
meggyógyított egy vízkóros embert, mert szerintük ezzel vétkezett a
Tízparancsolat ellen, mivel "szombaton dolgozott." Persze azt nem tekintették munkának,
ha valaki szombaton kimentette a fiát, vagy az ökrét a kútból. De Jézus gyógyítását igen.
Vagyis értelmetlenül gondolkoztak. A betűhöz ragaszkodtak, Isten lényének és
kegyelmének ismerete és figyelembe vétele nélkül. Mire Jézus a Lukács 14:16-24 szerint
a következő példázatot mondta nekik:
"Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van. De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek és kipróbálom. Kérlek, ments ki engem! Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek. Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat. A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat."
Mit akart Jézus ezen példázatával megértetni a jelenlevőkkel és egyben velünk?
Elsősorban meg kell állapítanunk, hogy miről beszélt az Úr? Egy másik Igehely, azaz a Máté 22:2 szerint Jézus így kezdte ugyanezen példázatát: "Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának." S a Jelenések 19:7b-ben meg János apostol arról írt, hogy valami nagy sokaság hangját hallotta "mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya." Vagyis ezen Igék alapján megérthetjük, hogy amikor Jézus - mai leckénkben - egy nagy vacsorára hivatkozott, akkor a Bárány, Jézus Krisztus - Mennyben tartandó - menyegzői vacsorájára célzott. Meg arra, hogy a bankett készítő úr meg maga az Atya Isten volt.
Viszont akkor, Jézus példázata szerint, kik vehetnek részt azon a vacsorán, illetve juthatnak a Mennybe? Ehhez tudnunk kell, hogy mivel Isten nagyon szerette teremtményeit, ezért a bűnbeesés után keresett egy megoldást arra nézve, hogy ne kelljen mindenkinek elkárhozni, illetve a Pokolba kikötni. Ennek érdekében választott magának egy népet, amelynek az volt a feladata, hogy higgyen Őbenne, hűségesen szolgálja Őt, s életével és szavaival bizonyságot tegyen Róla az egész világ előtt. S ezáltal minden egyénnek lehetővé tegye az élő Istenhez való térést és üdvözülést. Azonban a válaszott nép sajnos ismételten elfordult Tőle, bálványokat imádott, zúgolódott és lázadozott; azaz nem töltötte be hivatását. S bár Isten sokszor, sokféleképpen, ismételten is hívogatta őket magához, és rengeteg csodával, gyengédséggel és szeretettel vette körül őket; ők hűtlenek maradtak. Ennélfogva legtöbbjük nem jutott a Mennybe, és természetesen másokat sem vonzott oda. Mint Jézus példázatában is az első híváskor meghívottak végülis kimaradtak az ünnepi vacsoráról, mert nem tettek eleget a meghívásnak.
Ennélfogva Isten - mint a példázatunkbeli vacsorát készítő úr - ugyan megharagudott rájuk, de továbbra is forrón szerette és szereti őket és többi teremtményeit is annyira, hogy egy újabb megoldással jött elő. Leküldte drága szent Fiát a Földre, hogy - életét adva, illetve vérét ontva a világ bűneiért - lehetővé tegye, hogy akik hisznek Őbenne, bűnbocsánatot kérnek Tőle, és behívják Őt a szívükbe; azok - vallásuktól, fajuktól, színüktől, meg származásuktól függetlenűl - a Mennybe juthassanak és vele tölthessék az örökkévalóságot. S ez az ő Fia, maga az Úr Jézus Krisztus volt, aki életét adva az emberek bűneiért, az Isten Báránya lett. Úgyhogy a meghívás azóta minden embernek szól: "Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz!" (ApCsel 16:31); legyen az a választott népből való, vagy pogány, vagy ateista, barát, vagy ellenség, egyszerű, vagy gazdag. S aki ezt a "második" meghívást elfogadja, az résztvehet a Bárány menyegzőjének ünnepi vacsoráján odaát, ahol örökös öröm és áldás vár rá!
Azaz Jézus példázatával azt akarta megértetni a jelenlevő farizeusokkal és egyebekkel, meg velünk is, hogy tévelyeg aki azt hiszi, hogy a törvény szavaihoz és betűihez ragaszkodva, de Isten kegyelmét és irgalmasságát elutasítva üdvözülhet. Ezért ne bízzák el, és mi se bízzuk el magunkat, abban a hitben, hogy egy kiváltságos fajhoz tartozunk, vagy a törvényt jól ismerjük és betartjuk, esetleg még böjtölünk és tizedet is adunk, sokakat segítünk, vagy templombajáró és adakozó emberek vagyunk, stb., ennélfogva üdvözülni fogunk. Mert mindezek nem üdvözítenek. Egyedül a Jézusba vetett hit, az Ő befogadása, és bűnbocsánatának igénylése és elnyerése vezet a Mennyországba!
Jézus példázata szerint a második hivogatás után is maradt még hely a lakomán. Mire a ház ura azt mondta szolgájának: "menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam!" Ami azt jelenti, hogy - bár Jézus halála és feltámadása óta sokan vannak akik elfogadták az Úr Jézust és a Mennybe jutottak - de még mindmáig van hely a Mennyben! Mégpedig bárkinek! Ezért a meghívás még szól! S nekünk, akik meg Jézus szívünkbe hívása által már Isten szolgái lettünk, határozott és sürgős feladatunk, illetve küldetésünk, hogy mentsük az elveszetteket illetve hívogassuk a tévelygőket amíg még lehet, hogy megteljen a Isten Bárányának menyegzői lakomáján minden hely. Azaz minél nagyobb tömeg dicsőítse Jézust és az Atyát odaát.
A kérdés akkor csak az, hogy melyik csoportba tartozunk? A farizeusokéba; akik hibát kerestek Jézusban és a törvény betűihez ragaszkodtak; s ezért elkárhoztak? A meghívott, de kifogásokat találó vendégekébe; akik valamikor örömmel fogadták az Úr hívó szavát, de végülis elfordultak Tőle s ezért elvesztek? Vagy az átadott életű, Urukat követő szolgálókéba, akik fáradhatatlanul hívogattak és hoztak be bárkit az útról és útfélről, aki hajlandó volt figyelni rájuk; s ennélfogva boldogan tekintenek a Bárány menyegzője elé?
A kapu ma még nyitva áll! Ha eddig nem lettél Isten gyermeke, akkor most még meghallhatod a hívó szót, hogy "Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz." S szívedbe hívva a Megváltót meg bűnbocsánatot kérve tőle; a Bárány menyegzőjén résztvevő, vele ünneplő Isten gyermekévé válhatsz! Nagyon szépen kérünk; ne várj tovább! Tedd meg most! Isten hív és vár! Ha pedig már Isten gyermeke és szolgája vagy és ezért már van foglalt helyed a nagy vacsoráló helyen; akkor meg továbbra is hívogasd hűségesen az elveszetteket, hogy megteljen az ünneplő hely! Azaz, szolgáld hűségesen Uradat, amíg lehet!
"Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.
Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek!" (Zsid 12:2-3)
Isten arra vágyik, hogy minden gyermeke így éljen!
"Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját."
(Jelenések 2:10b)
Jézus Krisztus él, és vár Téged is.
Szeretnéd életed vezetését átadni Jézus Krisztusnak?
Akár most itt is megteheted.
Mátrainé F. Irma írásai Gazdag István tanításai
COME, FOR EVERYTHING IS NOW READY. BY IRMA F. MATRAI
ÉLETRAJZOK,
OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK
Szerkesztette: Makai Rozália http://www.vargamakai.com
Ide írhatsz!
22000 szavas JAPÁN SZÓTÁRAK, NYELVKÖNYVEK MP3-as CD-vel
Vissza!
Vissza a menüre!
"Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van. De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek és kipróbálom. Kérlek, ments ki engem! Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek. Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat. A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat."
Mit akart Jézus ezen példázatával megértetni a jelenlevőkkel és egyben velünk?
Elsősorban meg kell állapítanunk, hogy miről beszélt az Úr? Egy másik Igehely, azaz a Máté 22:2 szerint Jézus így kezdte ugyanezen példázatát: "Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának." S a Jelenések 19:7b-ben meg János apostol arról írt, hogy valami nagy sokaság hangját hallotta "mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya." Vagyis ezen Igék alapján megérthetjük, hogy amikor Jézus - mai leckénkben - egy nagy vacsorára hivatkozott, akkor a Bárány, Jézus Krisztus - Mennyben tartandó - menyegzői vacsorájára célzott. Meg arra, hogy a bankett készítő úr meg maga az Atya Isten volt.
Viszont akkor, Jézus példázata szerint, kik vehetnek részt azon a vacsorán, illetve juthatnak a Mennybe? Ehhez tudnunk kell, hogy mivel Isten nagyon szerette teremtményeit, ezért a bűnbeesés után keresett egy megoldást arra nézve, hogy ne kelljen mindenkinek elkárhozni, illetve a Pokolba kikötni. Ennek érdekében választott magának egy népet, amelynek az volt a feladata, hogy higgyen Őbenne, hűségesen szolgálja Őt, s életével és szavaival bizonyságot tegyen Róla az egész világ előtt. S ezáltal minden egyénnek lehetővé tegye az élő Istenhez való térést és üdvözülést. Azonban a válaszott nép sajnos ismételten elfordult Tőle, bálványokat imádott, zúgolódott és lázadozott; azaz nem töltötte be hivatását. S bár Isten sokszor, sokféleképpen, ismételten is hívogatta őket magához, és rengeteg csodával, gyengédséggel és szeretettel vette körül őket; ők hűtlenek maradtak. Ennélfogva legtöbbjük nem jutott a Mennybe, és természetesen másokat sem vonzott oda. Mint Jézus példázatában is az első híváskor meghívottak végülis kimaradtak az ünnepi vacsoráról, mert nem tettek eleget a meghívásnak.
Ennélfogva Isten - mint a példázatunkbeli vacsorát készítő úr - ugyan megharagudott rájuk, de továbbra is forrón szerette és szereti őket és többi teremtményeit is annyira, hogy egy újabb megoldással jött elő. Leküldte drága szent Fiát a Földre, hogy - életét adva, illetve vérét ontva a világ bűneiért - lehetővé tegye, hogy akik hisznek Őbenne, bűnbocsánatot kérnek Tőle, és behívják Őt a szívükbe; azok - vallásuktól, fajuktól, színüktől, meg származásuktól függetlenűl - a Mennybe juthassanak és vele tölthessék az örökkévalóságot. S ez az ő Fia, maga az Úr Jézus Krisztus volt, aki életét adva az emberek bűneiért, az Isten Báránya lett. Úgyhogy a meghívás azóta minden embernek szól: "Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz!" (ApCsel 16:31); legyen az a választott népből való, vagy pogány, vagy ateista, barát, vagy ellenség, egyszerű, vagy gazdag. S aki ezt a "második" meghívást elfogadja, az résztvehet a Bárány menyegzőjének ünnepi vacsoráján odaát, ahol örökös öröm és áldás vár rá!
Azaz Jézus példázatával azt akarta megértetni a jelenlevő farizeusokkal és egyebekkel, meg velünk is, hogy tévelyeg aki azt hiszi, hogy a törvény szavaihoz és betűihez ragaszkodva, de Isten kegyelmét és irgalmasságát elutasítva üdvözülhet. Ezért ne bízzák el, és mi se bízzuk el magunkat, abban a hitben, hogy egy kiváltságos fajhoz tartozunk, vagy a törvényt jól ismerjük és betartjuk, esetleg még böjtölünk és tizedet is adunk, sokakat segítünk, vagy templombajáró és adakozó emberek vagyunk, stb., ennélfogva üdvözülni fogunk. Mert mindezek nem üdvözítenek. Egyedül a Jézusba vetett hit, az Ő befogadása, és bűnbocsánatának igénylése és elnyerése vezet a Mennyországba!
Jézus példázata szerint a második hivogatás után is maradt még hely a lakomán. Mire a ház ura azt mondta szolgájának: "menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam!" Ami azt jelenti, hogy - bár Jézus halála és feltámadása óta sokan vannak akik elfogadták az Úr Jézust és a Mennybe jutottak - de még mindmáig van hely a Mennyben! Mégpedig bárkinek! Ezért a meghívás még szól! S nekünk, akik meg Jézus szívünkbe hívása által már Isten szolgái lettünk, határozott és sürgős feladatunk, illetve küldetésünk, hogy mentsük az elveszetteket illetve hívogassuk a tévelygőket amíg még lehet, hogy megteljen a Isten Bárányának menyegzői lakomáján minden hely. Azaz minél nagyobb tömeg dicsőítse Jézust és az Atyát odaát.
A kérdés akkor csak az, hogy melyik csoportba tartozunk? A farizeusokéba; akik hibát kerestek Jézusban és a törvény betűihez ragaszkodtak; s ezért elkárhoztak? A meghívott, de kifogásokat találó vendégekébe; akik valamikor örömmel fogadták az Úr hívó szavát, de végülis elfordultak Tőle s ezért elvesztek? Vagy az átadott életű, Urukat követő szolgálókéba, akik fáradhatatlanul hívogattak és hoztak be bárkit az útról és útfélről, aki hajlandó volt figyelni rájuk; s ennélfogva boldogan tekintenek a Bárány menyegzője elé?
A kapu ma még nyitva áll! Ha eddig nem lettél Isten gyermeke, akkor most még meghallhatod a hívó szót, hogy "Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz." S szívedbe hívva a Megváltót meg bűnbocsánatot kérve tőle; a Bárány menyegzőjén résztvevő, vele ünneplő Isten gyermekévé válhatsz! Nagyon szépen kérünk; ne várj tovább! Tedd meg most! Isten hív és vár! Ha pedig már Isten gyermeke és szolgája vagy és ezért már van foglalt helyed a nagy vacsoráló helyen; akkor meg továbbra is hívogasd hűségesen az elveszetteket, hogy megteljen az ünneplő hely! Azaz, szolgáld hűségesen Uradat, amíg lehet!
"Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.
Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek!" (Zsid 12:2-3)
Isten arra vágyik, hogy minden gyermeke így éljen!
"Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját."
(Jelenések 2:10b)
Jézus Krisztus él, és vár Téged is.
Szeretnéd életed vezetését átadni Jézus Krisztusnak?
Akár most itt is megteheted.
Mátrainé F. Irma írásai Gazdag István tanításai
COME, FOR EVERYTHING IS NOW READY. BY IRMA F. MATRAISzerkesztette: Makai Rozália http://www.vargamakai.com
Ide írhatsz!
Vissza!
Vissza a menüre!