HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján

Mátrainé F. Irma

"KÉRJ JELT MAGADNAK AZ ÚRTÓL, A TE ISTENEDTŐL!"



Áház király idejében Júda népe királyával együtt elfordult Istentől a 2Krónika 28 szerint: "Húszéves volt Áház, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. De nem azt tette, amit őse, Dávid, amit helyesnek lát az Úr, hanem Izráel királyainak az útján járt, sőt istenszobrokat is csináltatott a Baáloknak. Tömjénezett a Ben-Hinnom völgyben; és a fiait is elégette áldozatul, azoknak a népeknek az utálatos szokása szerint, amelyeket kiűzött az Úr Izráel fiai elől. Áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon, a dombokon és minden bujazöld fa alatt." (2Krón 28:1-4)
Aztán egyszer Izráel és Arám, azaz a mostani Szíria, királya összefogott, és támadásra készült Júda és Jeruzsálem ellen. A júdaiak nagyon megijedtek; beleértve Áházt; a gonosz, istentelen királyukat. Mire kegyelmes Istenük - Ézsaiás próféta által - azt üzente Áháznak: "Vigyázz és légy nyugodt; és meg ne lágyuljon szíved e két füstölgő üszkös fadarab miatt... Mivelhogy gonosz tanácsot tartott ellened...Így szól az Úr Isten: Nem áll meg és nem lesz ez!...ha nem hisztek, bizony meg nem maradtok! ...Kérj jelt magadnak az Úrtól, a te Istenedtől, kérj a mélységben vagy fent a magasban! És akkor szólt Áház: Nem kérek s nem kísértem az Urat!
Akkor mondta a próféta: Ezért ad jelt nektek az Úr maga: Íme, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek." - Olvassuk az Ézsaiás 7:4-14-ben.



Vagyis Isten megengedte, hogy az egyesült Izráel és Szíria alaposan megijessze Júda népét és Áház királyt. Sőt megengedte, hogy - úgy a nép, mint királya - ijedtségükben úgy remegjenek, mint a szélvihartól hajlongó erdei fák levelei remegnek. De, amikor látta ijedelmüket, akkor mégis megkönyörült rajtuk s Ézsaiás próféta által - az említett Ige szerint - megnyugtató üzenetet küldött a királynak, sőt még győzelmet is ígért az ellenség felett, mondva: "Vigyázz és légy nyugodt; és meg ne lágyuljon szíved e két füstölgő üszkös fadarab miatt... Nem áll meg és nem lészen ez!..." De hozzáfűzte azt is, hogy: "Ha nem hisztek, bizony meg nem maradtok!" Azonban Áház király teljes megnyugtatása és hitének erősítése érdekében még azt is felkínáltatta neki a próféta által, hogy kérjen jelt. De ő nem fogadta el Istentől a kedves ajánlatot. Helyébe kijelentette: "Nem kérek s nem kísértem az Urat!" Talán jobban bízott saját furfangos tervében, mint Isten szabadító ígéretében és erejében? Pedig amikor a magunk okosságában jobban bízunk, mint Isten ígéretében, és tetteiben, akkor veszélyes úton haladunk; és haladt Áház is! Vagy, álszenteskedett? Vagy nem hitt az Isten üzenetének, s nem merte teljesen rábízni az ügyet?
Mindenesetre ezek után a Mindenható az egész hitehagyott Júda népéhez fordult, s kijelentette, hogy mindezek ellenére: "ad jelt nektek az Úr maga: Imé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek."
Viszont ez az ígéret sokkal később teljesedett csak be; de beteljesedett! Ugyanis Isten először betartotta azt a szavát, mely szerint: "Ha nem hisztek, bizony meg nem maradtok!" Mert a király és népe hitetlenségük és ellenkezésük miatt csatát vesztettek és - még a király halála után is - hosszú éveken át rengeteg próbán mentek keresztül, míg megszületett a megígért, júdai származású Messiás; az Úr Jézus Krisztus. Viszont a hosszas várakozás és borzalmas nehézségeik közepette támogathatta őket a tudat, hogy előbb-utóbb be fog teljesedni a "jel."
Meg fog születni az ígért Megváltó, aki mindent helyrehoz azok számára, akik hisznek benne és engedelmeskednek neki. Amikor Jézus Krisztus Betlehemben, egy szűztől megszületett, akkor szó szerint megvalósult az Atya ígérete. A jel beteljesedett! Sőt azóta is hiterősítő jele marad mindazoknak, akik hisznek, vagy hinni szeretnének benne. Mert szerető Istenünk szívesen megnyugtat, bíztat, és erősít bennünket!



Szabad tehát Isten gyermekeinek jelt kérni Uruktól, de csak akkor, ha kétségtelenül hisznek Benne, és engedelmeskednek utasításának.
Példa erre a Bírák 6-ban szereplő Gedeon esete. Az ő idejében az egész Izráel még együtt volt és együttesen fordult Isten ellen. Mire az Úr a midianiták kezébe adta őket hét esztendeig. Borzalmas életük volt. Majd nagy nyomorúságukban az Úrhoz kiáltottak, s Ő meghallgatta kiáltásukat. Mégpedig úgy, hogy elhatározta, hogy Gedeon által csodálatosan megszabadítja őket. Aztán ennek érdekében angyalt küldött Gedeonhoz, aki így szólt hozzá: "Az Úr veled, erős férfiú!" Holott Gedeon nem érezte erősnek magát, sőt azt is nehéz volt neki elképzelni, hogy az Úr vele van; amikor annyi baj veszi körül. De az Úr megnyugtatta sőt kijelentette: "Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából. Én küldelek téged!" Mire Gedeon alázatosan jelt kért. "Ha elnyertem jóindulatodat, add nekem valami jelét annak, hogy valóban te beszélsz velem." - Esengett. Vagyis biztos akart lenni abban, hogy valóban az Úr utasítását hallotta. S megkapta. Mert, megkérte vendégét, hogy maradjon ott, míg ő hazament, és elkészítve egy kecskegödölyét, kovásztalan kenyereket és a hús levét; elhozta neki. Ő meg úgy adott jelt Gedeonnak, hogy egy kősziklára tetette vele a húst és a kenyereket, s leöntette azokat a hús levével. "Ekkor az Úr angyala kinyújtotta a kezében levő botot, és a végével megérintette a húst meg a kovásztalan kenyereket. Erre a sziklából tűz csapott ki, és megemésztette a húst meg a kovásztalan kenyereket. Az Úr angyala pedig eltűnt a szeme elől." (Bir 6:21) Ez a jel meggyőzte Gedeont, hogy valóban az Úr angyalával áll szembe. Majd később, amikor már egész közel volt az ellenség, akkor megint kért két jelt arranézve, hogy valóban őt akarja az Úr felhasználni népe felszabadítására mondván, hogy ha ő a határozottan kiválasztott vezér, akkor amikor kitesz egy fürt gyapjút a szérűre, hadd legyen a gyapjú harmatos, míg a föld száraz körülötte. Másnap meg fordítva. S mindkét esetben úgy volt, ahogy kérte. Kapott határozott jelt. Megnyugodott, hitt Isten szavának és egyben engedelmeskedett. S meg is lett az eredménye! Ezzel Gedeon bebizonyította, hogy szabad jelt kérni az Úrtól. De csak akkor, ha kétségtelenül hiszünk Benne, meg Szavában és engedelmeskedünk is utasításának.



Fülöp Árpád élete (1903-1987)

Már többször említettem, hogy amikor édesapám - zsidó létére - sok keresgélés után csak egy keresztyén nyomdában talált Budapesten egy gépszedői tanoncállást, akkor ott az egész Bibliát, meg egyik komolyabb teológiai könyvet a másik után kellett szednie. Mire komolyan felvetődött benne a kérdés: Vajon az Ószövetségben megígért zsidó Messiás valóban az Újszövetségben szereplő Jézus Krisztus, vagy nem? S komolyan kérni kezdte Istent, hogy mutassa meg számára az igazságot. Aztán egy este elhatározta, hogy addig kutatja az Írásokat, míg megtalálja a választ. Mire egyik ószövetségi próféciát a másik után hasonlította össze az újszövetségi eseményekkel.
Mint például felnyitotta az Ézsaiás 7:14-et, mely szerint: "...maga az Úr fog nektek jelt adni: Íme a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek." Majd az Újszövetségben Lukács 1:31-et, ahol azt olvassuk, hogy Gábriel angyal elment egy Mária nevű szűzhöz és azt mondta: "...íme fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az Ő nevét JÉZUSNAK." Aztán a Mikeás 5:2-ben a Messiás születési helyéről szól: "De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között, belőled származik nekem, aki uralkodó az Izráelen; kinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van." S a Lukács 2 szerint Mária és József - az összeírás miatt - épp Betlehemben volt, amikor Jézus megszületett. Tehát ez is bekövetkezett.



A 22.-ik zsoltár meg gyönyörűen ábrázolja Krisztus szenvedéseit, amelyekről részletesen értesülünk az Újszövetségben. És így tovább. Folytathatnám mindazon Igék felsorolását, amelyeket édesapám tanulmányozott, s amelyek az Ószövetségben Jézusról prófétáltak, s az Újszövetség szerint pontosan bekövetkeztek. Viszont hadd mondjak csak annyit, hogy hajnalra teljesen világos lett számára, hogy Jézus Krisztus valóban a megígért Messiás illetve a világ Megváltója, mert szinte biztos jelt kapott a Bibliából erre nézve. S ezen meggyőződésre jutva, még azon az éjjelen szívébe hívta Jézust, bűnbocsánatot kért tőle, és egyben teljesen át is adta magát számára. Majd egész életében hűségesen szolgálta.



"Kérj jelt magadnak az Úrtól, a te Istenedtől." - Serkentette Ézsaiás próféta Áháb királyt, de ő ellene állt. Talán jobban bízott saját terveiben, mint Istenében? Vagy vallásosabbnak akart tűnni, mint amilyen volt, amikor kimondta, hogy "Nem kérek, nem kísértem az Urat"? Vagy nem hitt az Isten ígéretének? Mindenesetre ráfizetett ő és népe is. Mert Isten azt is megüzente neki előre, hogy: "Ha nem hisztek, bizony meg nem maradtok."
Viszont szerető Urunk mégis adott nekik egy jelt, amely attól kezdve minden embernek vagy nemzedéknek bátorítója lehetett; hogy tudnillik, egyszer - minden nyomor és szenvedés ellenére - eljön a Messiás és helyreállít mindenkit, aki hisz benne és engedelmeskedik neki.
Aki hisz Őbenne és Őneki, s engedelmeskedni is hajlandó, az ma is kérhet jelt, vagy jeleket az Úrtól; mint Gedeon és édesapám kért és kapott, mégpedig olyanokat, amelyekben határozottan bízhattak.