Az elmúlt ősszel férjemmel Magyarországon jártunk. Budapest XVI. kerületében sokat
sétáltunk. Egyszer betévedtünk egy ici-pici fűszerüzletbe. A tulajdonos házaspár nagyon
barátságos és figyelmes volt. Kedvesen kiszolgáltak minket. Aztán beszédbe is elegyedtek
velünk. Többek között szó került arról, hogy mi
1956-ban épp abból a kerületből
menekültünk el külföldre, s hogy miként vészeltük át a meneküléssel járó
nehézségeket.
Említettük, hogy részünkre elég símán ment a dolog, mert ahova csak eljutottunk,
mindenütt otthonra találtunk. Ugyanis mindenütt felkerestük hittársainkat, akik meg
azonnal befogadtak, támogattak, illetve elláttak minket. Ezáltal elkerültük az
elhagyatottság és a honvágy érzését.
"Például" - mondtam - "Amint beértünk az egyik
bécsi menekült táborba, azonnal kimentünk felkeresni ott lévő egyházunkat, ahol nagy
szeretettel fogadtak bennünket. Sőt javasolták, hogy hagyjuk el a menekült tábort, és
költözzünk be hozzájuk, és ők berendezik számunkra az alsó termet, és el is látnak
bennünket, amíg a kivándorlási irataink elkészülnek. Természetesen elfogadtuk kedves
meghívásukat, és ott húzódtunk meg kivándorlásunkig."
"Aztán az USA New York városába érve meg az ottani magyar egyházból egy házaspár
az otthonába fogadott minket. S mindaddig ott éltünk, amíg saját lakásunk lett. Az egyház
tagjai meg összehozták számunkra az új háztartáshoz szükséges dolgokat. Azonkívül
olyan nagy szeretettel vettek körül, mintha régi barátok, vagy testvérek lettünk volna."
Erre a fűszeresné megkérdezte:
"Önök Krisztus-hívők?"
"Igen, azok vagyunk. Ezért találtunk testvérekre, s köztük otthonra és támogatókra
mindenütt. S ezért nem éreztük magunkat elhagyatva sehol sem." - válaszoltam.
"Oh, nekünk is vannak hívő ismerőseink, és már többször észrevettük, hogy nagyon
szeretik, tisztelik és támogatják egymást. Összetartanak. Sőt szépen is nyilatkoznak
egymásról. S vigyáznak, hogy meg ne bántsák egymást." - mondta. "Nagyon kedves
emberek."
A hölgy nyilatkozata kibeszélhetetlenűl jól esett nekem. Eszembe juttatta Jézus
kívánalmát, mely szerint:
"Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást:
ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Arról fogja megtudni
mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást."
(Jn 13:34-35)
"Nyilván ennek a családnak Isten-hívő ismerősei betöltötték Jézus ezen kívánalmát. Oly
szeretettel viszonyultak lelki testvéreikhez, hogy a kívülállók észrevették róluk, hogy ők
Isten gyermekei. Isten gyermekeinek tehát egyik legfontosabb ismertető jele az egymás
iránti szeretet! De nem csak ismertető jele, hanem legkiválóbb lélekmentési eszköze is,
mert Jézushoz vezetheti az elveszetteket.
Ezért is nevezhette Pál apostol az 1Korinthus
12:31-ben a szeretet gyakorlását a
"legkiválóbb út"-nak." - fontolgattam.
"De hogyan vezetheti Jézushoz a hívők szeretete az elveszetteket?"
- kérdezhetnénk.
Úgy, hogy szerető emberekké való válásukkal megkívántatják embertársaikkal is Jézus
befogadását.
De vajon a hívők között mindenki rendelkezik ilyen szeretettel?
- Vetődhet fel bennünk a következő kérdés.
Sajnos nem. Ezért írta Pál apostol a korinthusi keresztyéneknek:
"Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs
bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek
birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el,
szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.
És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom,
szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból.
A szeretet türelmes, jóságos; nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát,
nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.
Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr." (1 Kor 13:1-7)
Nyilván a korinthusi gyülekezetben sem mindenki követte ezt a "legkiválóbb utat." Azért
volt szükségük Pál apostol figyelmeztetésére.
Akkor viszont önkénytelenül felmerül bennünk az a kérdés is, hogy: vajon az én és a
te életedet jellemzi-e már az ilyen szeretet? Ha nem, akkor viszont hogyan nyerhetjük
el?
A következő lépések által:
Elsősorban azzal, hogy Jézus befogadásakor vagy után teljesen át is adjuk
magunkat az Ő Szent Lelke (Szelleme) uralmának. Mire Ő teljhatalmat nyerve
megteremheti bennünk gyümölcsét, mely a Galata 5:22-23a szerint - többek között - a
szeretet.
"A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség,
jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás."
A szeretet ugyanis nem olyasmi, amit erős
akarattal magunktól meg tudunk teremni, vagy fel tudunk mutatni. A szeretet a Szent Szellem
működésének gyümölcse, következménye vagy eredménye.
Másodsorban azzal, hogy imádságban kérjük Isten bennünk uralkodó Lelkét, hogy
alakítson az Ő képére. Ő megteszi, bár természetünktől függűen némelyünknek több
vagy kevesebb időre, esetleg próbára lesz szüksége, míg elnyerjük. Mert legtöbbnyire csak
próbák által tanuljuk meg átérezni embertársaink fájdalmait és problémáit, nyerünk
empátiát, s kapunk könyörülő szeretetet.
Harmadsorban azzal is, hogy szándékosan és ismételten gyakoroljuk az igazi szeretet
kimutatását. Pl. úgy, hogy abban a pillanatban, amikor ki akar buggyanni ajkunról egy
sértő szó; szándékosan elharapjuk. Vagy mielőtt továbbítanánk egy pletykát; elhallgatunk.
Vagy mielőtt vádolni kezdenénk valakit; meggondoljuk magunkat. S mindezek helyébe
dicséretet, vagy tisztelettudó dolgokat említünk csak meg egymásról.
Mire Isten
segítségével lassan természetünkké válik a szeretetteljes magatartás.
Végül azáltal is formálódunk, ha rendszeresen és komolyan
tanulmányozzuk az Írásokat. Mert csak abból ismerhetjük fel, hogy milyen az igazi
szeretet, és azt is, hogy miként fejezte ki Jézus szeretetét.
A Budapest XVI. kerületi fűszeres házaspár számára feltűnt hívő ismerőseik szerető
magatartása. Mire megállapították, hogy a hívők szeretik egymást.
Ilyen a te és a én magatartásom is? Hittestvéreink iránti szeretetetünkből felismerik az
emberek, hogy Jézus él a szívünkben?
Ha igényeljük az Ő Szent Szellemének teljes uralmát; kérjük, hogy teremje
meg bennünk a szeretet gyümölcsét; át is visszük életünkbe a szeretet gyakorlását; és
rendszeresen táplálkozunk szent Szavával;
akkor ő úgy átalakít minket, hogy az
elveszettek javára szinte folyamatosan fogjuk járni ezt a "legkiválóbb út"-at.