HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján

Isten, "a kézzel fogható"
Lányi János bizonyságtétele

2009 nyarán egy feltűnő bőrelváltozást követően az Országos Onkológiai Intézetbe utaltak. Az intézmény nevének hallatára is sok emberben remegtető gondolatok indulnak el. A vizsgálatokat követően szeptemberben ambuláns műtétet hajtottak végre rajtam, jobb oldalamon két helyen: a kulcscsont előtti területen és a mellkas oldalában. A műtéti helyeken négy varratot helyeztek el. Aki már volt valaha ambuláns műtéten az tudja, hogy sokkal kellemetlenebb, mint az ún. hagyományos, altatásos, (mindent lát és hall az ember, és tulajdonképpen érez is, csak a fájdalmat csökkentik).
A műtét alatt annyira nehezen viseltem a megpróbáltatásokat, hogy szinte már "véraláfutásos" volt a kezem, annyira szorítottam a műtőasztal szélét. Kb. 40 perces sebészi beavatkozás után úgy kellett kitámogatni a műtőből. Még soha életemben nem éreztem azt, amit akkor, hogy milyen, amikor hideg verejték ömlik az emberről. Drága feleségem, aki a műtő előtt várt, pihentetett egy ideig, és lassan kezdett visszaállni a normál állapot. Mindezek után nagyon tartottam a varratszedéstől, ami két héttel a műtét után volt aktuális. A "véraláfutásos műtőágy" effektus most sem változott. Keményen szorítottam, mint aki le akar esni. Nem volt túl kellemes érzés, de elviselhetőnek tűnt. Az egyik seb, gyulladásosnak mutatkozott, emiatt abból a varrateltávolítást későbbre halasztották. A kritikusan nehezen gyógyuló seb közben csúnyán begyulladt a kulcscsont előtt, és még négy hét eltelte után sem lehetett gyógyultnak mondani.



Az utolsó seb varratszedése napján nagyon aggódó, és nehéz szívvel ültem le a reggelihez. A napi Bibliaolvasó kalauz feleségem kezében volt és azt mondta, hogy mielőtt imádsággal áldást kérne a mai napra, hallgassam meg a napi Igét. Természetesen minden bíztatást szívesen vettem és kértem, hogy olvassa fel, ami így hangzott:
"Én az Úr, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek!" (Ézsaiás könyve 41:13)



Könny szökött a szemembe, és az Ige beteljesedéséért is imádkoztunk. Elérkezett a varratszedés ideje, és a legnagyobb megdöbbenésemre teljesen nyugodtnak éreztem magam, amikor szólítottak. Felfeküdtem a műtőágyra, és ösztönösen megszorítottam volna mind a két kezemmel, amikor szinte villámként csapott belém a nem olyan régen olvasott Ige.
- Hiszen nem foghatom meg a jobb kezemmel az ágyat, akkor Isten hogyan fogná meg a jobb kezemet? Ezzel lazán a hasamra tettem a jobb kezemet (a ballal azért biztosítottam), és egy szúnyogcsípésnyi érzés után azt hallottam, hogy:
- Tessék felkelni, rendben is vagyunk!
Feleségem döbbenten nézte, amint a szinte pár pillanat múlva nyíló ajtóban mosolyogva közöltem, hogy minden rendben. Istenünk "kézzel fogható"-vá vált az én számomra ismét, és ez az átélés, azóta is naponként ad erőt a további kezelésekhez. Bizodalmunk van, hogy hamarosan a gyógyulás lesz a döntő bizonyság Isten hatalmas szeretetéről.




Az eset óta, dicsőség legyen Istennek, János teljes mértékben meggyógyult, és a leletei negatívak lettek. Ezen a bizonyságon keresztül erőt meríthetünk, hogy az Úr valóban velünk van a nehézségekben, és fogja a kezünket.