Néhány napja írtunk a karok és lábak nélkül született Nick Vujicicről. A példaértékű életet élő fiatalember motivációs előadóként
tevékenykedik, emberek százain-ezrein segítve ezzel. Magánéletét illetően pedig nagy boldogságban élnek gyönyörű feleségével,
akivel idén házasodtak össze. Ahogy mondani szokta: elfogadta, hogy választottját nem tudja a karjaiban tartani, de a szívével
mégis képes átölelni őt.
Nick-ék pár napja sajtóközleményben tudatták a világgal, hogy gyermeket várnak!!
Nick Vujicic: "Nos, ehhez mit szóltok? A feleségem és én gyermeket várunk! A 13. hétben vagyunk. Isten jósága határtalan."
Dicsőség és hála az Úré! Áldott életet kívánunk Krisztussal!

Gratulálunk Nick, és sok boldogságot kívánunk! (MR)

Lovász Krisztián
Többet érsz, mint gondolod
Tegnap egy Ifjúsági Találkozón vettünk részt a fiataljainkkal Hajdúszoboszlón, ahol egy
rendkívül nagy hatású előadást hallottunk. Már maga a címe is önmagán túl mutat:
"Többet érsz, mint gondolod." Utalva a fiatalok önértékelésének zavarára; törekedve a
kishitűségük oszlatására, és bátorítva őket a legmagasabb szintű és a leghitelesebb
Hatalomnak, a Mindenható Isten szavára való hallgatásra. Mert azokra a kérdésekre, hogy
"Ki vagyok én? Milyen vagyok én? Miért vagyok én?"
bizony kell a válasz. Naponta, sőt
naponta sokszor előjönnek az ifjú ember szívéből. Azt kell, hogy mondjam, ezekre
legalább ennyi alkalommal, azaz mindenkor születik válasz. Egy válasz, amely
elkeseríthet; egy válasz, mely erőt adhat. De mindenek előtt azt kell tudnod, hogy
"Többet érsz, mint gondolod."
De vajon: csak ifjaink küszködnek önértékelési zavarokkal? Csak a fiatalságnak vannak
kishitű pillanatai? És vajon ezek a felnőtté váláskor elmúlnak, mintha sohasem léteztek
volna? Tudjuk, érezzük, mégpedig a saját bőrünkön, hogy nem így van. Sőt! Igazából
felnőttkorban lendülnek támadásba, mert ez egy támadás. Ellenünk. A saját magunk
letámadása, saját magunktól. Kivel nem történt már meg, - mert annak nem kell többet
templomba jönnie, - akiben felnőttként nem merült még fel, hogy "Ki vagyok én? Milyen
vagyok én? Miért vagyok én?" Amikor megkísért minket a "hangya-lét". Látunk,
ismerünk olyanokat, akik a munkahelyen alul-, vagy túlképzettek és azt mondták nekik - nem
kellenek; akik meghasonlanak önmagukkal, és úgy érzik, nem kellenek. Látunk és
ismerünk olyanokat, akik a családban, baráti körben nem találják a helyüket, mert
szerintük nincs ott számukra hely. Apák, anyák, nagyszülők, akik kapaszkodók híján,
elismerés és megbecsülés nélkül, az élet értelmét, az életük értékét veszítik el. Látunk és
ismerünk olyanokat, akiket éppen egy haláleset, gyász, vagy betegség, egy testi-lelki
próbatétel rendít meg, mely hatalmasabb, mint a legmegrázóbb földrengés. És lehet, hogy
nem csak látunk és ismerünk ilyeneket, hanem éppen mi magunk vagyunk azok, akik
ebben vagyunk. Pedig tudjál róla:
"Többet érsz, mint gondolod."
És ezt sem magamtól mondom. Nem is
csak egy Ifjúsági Találkozó fiataloknak szóló mottóját idézem, hanem kezembe veszem a
Bibliát. Az Élet Könyvét, életem zsinórmértékét, az élő Isten, élő szavát, és ujjongó
lélekkel hirdetem: ha lelki szegény vagy is, ha sírsz is, éhes vagy az igazságra, és ha
üldözést és támadást is kell elszenvedned, azaz haszontalannak, feleslegesnek és
értéktelennek érzed is az életedet, - olyan hangya-létben - el ne feledd, hogy éppen ezáltal
leszel a legnélkülözhetetlenebb a földön. Mert lehet, hogy a rokonnak, a szomszédnak, a
munkatársnak van egy lesújtó szava Hozzád, de Isten, a Te mennyei Atyád is szót kér.
Szót kér és hív! Szót kér és üzeni személyesen:
"Ti vagytok a Föld sója...Ti vagytok a
világ világossága." (Máté 5:13a;14a)

Só vagy! Világosság vagy! Nélkülözhetetlen az életed, mint ahogy
ezek nélkül sincs, nem lehet ÉLET! Miért? Mert küldetésed, szolgálatod van ebben a
világban, mégpedig olyan, amit Helyetted senki, - érted? - senki nem fog elvégezni!!!
Mert "Többet érsz, mint gondolod." És már nemcsak pusztán ember voltod látható,
hanem tanítványságod is. Mert sóvá és világossággá éppen Jézushoz kötöttséged tehet. A
tanítvány ezáltal az, aki Jézushoz kötött emberként éli életét! Tanítvány az, aki az Ég és a
Föld Királyához, Krisztushoz tartozik. Tanítványság. Amikor nemcsak földi relációkban
gondolkozol, hanem észreveszed, hogy nyílik az atyai ház ajtaja, és haladsz, és mutatsz
abba az irányba. Tanítványság. Amikor nemcsak a mennyek országa felé fordulsz, hanem
földi küldetést is kapsz. Így, a tanítvány a legértékesebb ember a világon, mert az eget is,
és a földet is figyeli. Jézus nem önmagát, hanem tanítványait nevezi sónak, és a Földön
való működést bízza rájuk. Saját munkájába vonva be őket. De a só egyedül azáltal
tarthatja meg a Földet, hogy só marad, azaz megmarad a tisztító, fűszerező ereje. Nem
akar több lenni, de kevesebb sem. Ugyanígy a tanítványnak is abban kell hűségesnek
lennie, amivé Krisztus hívása tette őt.
Testvérek! Jézus nem azt mondja, hogy "sóvá kell lennetek". Mert nem a tanítvány
akaratára van bízva, hogy akar-e só lenni, vagy sem. Nem is azt mondja, hogy "legyetek a
Föld sója", hanem ők már azok, - akár akarják, akár nem - és éppen annak a hívásnak az
erejével, ami elérte őket. "Ti vagytok a Föld sója."
Ám azt is látni kell, hogy ha a só
megízetlenül, megszűnik só lenni. Megszűnik hatni. Akkor valóban csak arra jó, hogy
kidobják Ez a só jellemzője. Mert mindent, a legromlandóbb anyagot is meg lehet sóval
menteni, csak a megízetlenült a só, megy tönkre menthetetlenül. Fenyegető ítélet a
tanítvány felett. Fenyegető ítélet a Jézushoz kötött, értékes ember felett, mert a Földet a
tanítványnak kell megmentenie. Jézus szavai jussanak eszünkbe:
"Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet!" (Mt 28:19a)
Mert ha nem? Menthetetlenül elvész az a gyülekezet, ahol
megszűnik tanítványként élni az ember. Jézus hívása azt jelenti, hogy a Föld sójává lenni,
vagy megsemmisülni; követni, vagy pedig maga a hívás semmisíti meg az elhívottat. És
itt van a világosság látható ragyogása is. Nem arról van szó, hogy "világossággá kell
lennetek". Mert a tanítványokat maga a hívás tette világossággá. Maguktól nem lehetnek
világossággá, maguktól nem lehetnek értékessé. És megint csak nem azt mondja, hogy
"nektek van világosságotok", hanem, hogy
"Ti vagytok a világ világossága"!

A múlt héten múlt 65 éve, hogy Hitler koncentrációs táborában kivégzett nagyszerű
teológus, D. Bonhoeffer erről így ír: "Jézus, aki kinyilatkoztatásszerűen mondja magáról:
én vagyok a világ világossága, ugyanez a Jézus mondja tanítványainak ugyancsak
kinyilatkoztatásszerűen: ti vagytok a világosság egész életetekben, amennyiben
ragaszkodtok a híváshoz." Ha a só veszélybe kerülhet, és megízetlenülhet, a világosságra
is vigyázni kell. Nem maradhattok elrejtve, a világosságnak ragyognia kell! Ez nem puszta
észrevehetőséget jelent tehát, hanem azt, hogy messziről kell látszania. Néhai Rózsai
Tivadar "refis" vallástanár: "Nem kell mindig Krisztusról beszélned, de élj úgy, hogy
kérdezzenek Róla!" És lehet, hogy sokszor elbújnánk, és szeretnénk hangyává zsugorodni,
de Isten minket embernek teremtett! Embernek, aki hihet Benne. Tanítványnak, aki
követheti Őt. Értékesnek, aki adott helyen pótolhatatlan! Azt kívánom, hogy a mai napon
ébresszen fel a Jézushoz kötöttség ereje, és értsd meg végre: