HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján

2012.10.19.



A Menny létezik - állítja a híres idegsebész,
aki bejárta a túlvilágot * Teljes cikk itt!


Megjelenése előtt első számú bestseller lett egy nemzetközi hírű idegsebész könyve, amelyben halálközeli állapotban a túlvilágon megtett utazását írja le. Dr. Eben Alexander történetét az különbözteti meg a számos hasonló beszámolótól, hogy a professzor, aki egy ritka típusú, akut lefolyású agyhártyagyulladás miatt egy hetet töltött mély kómában, úgy élte át ezt a modern dantei utazást, hogy közben a kórházi műszerek semmiféle tudati aktivitást nem mértek nála. Miután felépült, Dr. Alexander éveket töltött azzal, hogy tudományos magyarázatot találjon az átélt élményekre. Azt állítja, hogy ez lehetséges, de ehhez a tudománynak ki kell lépnie a 18. század óta elfogadott korlátok közül. Dr. Eben Alexander 2008. november 10-én hajnalban erős hát- és fejfájásra ébredt. A negyvenes évei végén járó férfi kitűnő fizikai állapotban volt: fiával együtt éppen Dél-Amerikába készültek, hogy együtt másszanak meg egy hatezer méteres hegycsúcsot. A nemzetközi hírű idegsebész azonban azt tapasztalta, hogy állapota riasztó gyorsasággal, percről percre romlik. Mielőtt elveszítette volna az eszméletét, utolsó emléke az volt, hogy felesége a mentőket riasztja. Csak utólag tudta meg, hogy egy rendkívül ritka bakteriális eredetű agyhártyagyulladás támadta meg, ami tízmillió ember közül egy esetben fordul elő. A fertőzés a legtöbb esetben néhány óra alatt végez a beteggel. Mire kórházba került, a professzor túlélési esélye - annak ellenére, hogy azonnal az elérhető legjobb és leghatékonyabb ellátásban részesült - minimálisra csökkent. A fertőzés a legerősebb antibiotikumokra sem reagált. Egy héten át mesterségesen tartották életben, miközben a rákapcsolt műszerek - CT-felvételek és más neurológiai vizsgálatok - semmiféle agyi aktivitást nem mutattak nála. (hetek.hu)

"Tényleg van Mennyország!" - egy négyéves gyermek halálközeli élménye
(2011. június 2.)



Egy nebraskai lelkész fia,
Colton Burpo műtétje után megdöbbentő halálközeli élményekről számolt be, többek közt arról, hogy van a Mennyországban egy nővére - akinek létezéséről nem tudhatott. A most tizenegy éves fiún 2003-ban egy későn felismert vakbélgyulladást követően életmentő műtétet kellett végrehajtani. Válságos állapotban 17 napot töltött kórházban. Négy hónappal később, amikor egy alkalommal a kórház mellett hajtottak el, apja tréfásan megkérdezte, van-e kedve visszamenni. A gyerek így felelt: "Itt volt az, hogy énekeltek nekem az angyalok." - "Belenéztem a tükörbe: halálosan komolyan beszélt" - emlékezett vissza az apa. Colton ezután elmondta, hogy a túlvilágon járt, ahol találkozott Sámsonnal, Keresztelő Jánossal és Jézussal, aki "hatalmas nagy volt, ragyogó, tengerkék szemekkel." A szülők hitetlenkedve hallgatták; úgy vélték, ezek a képzetek a gyerek által ismert bibliai történetekből származhattak. Ám amikor Colton elmondta, látta, hogy hol voltak a szülei, miközben ő a műtőasztalon feküdt, megdöbbentek. Anyja - mint mondta - egy másik szobában telefonált, apja pedig egy kis szobában imádkozott, miközben ő végig Jézus ölében ült. "Megdöbbentett, hogy tudja, hol voltam a műtét alatt - mondta az apa. - Mert ezt sem az orvos, sem a nővérek, sem a feleségem nem tudta. De a gyerek igen." Ugyancsak meglepte őket, amikor Colton elmondta, hogy apai dédnagyapjával is találkozott, akit részletesen le is írt, noha nem ismerte. Az igazi megdöbbenés azonban az volt, amikor azzal állt anyja elé, hogy neki két nővére van. Anyja azt felelte, hogy bizonyára a nővérére és az unokanővérére gondol, de Colton így válaszolt: "Nem. Két nővérem van. Volt egy kisbaba, aki meghalt a hasadban, nem?" Az anya egy interjúban elmondta: a család soha egyetlen szóval sem említette a vetélést Coltonnak, sőt ők maguk sem tudták, hogy az elvetélt magzat kislány volt. "Olyan belső fájdalom volt ez, amiről még a barátainknak sem beszéltünk. Amit Coltontól hallottunk, először nagyon mellbevágott, de utána megkönnyebbültünk, hogy a kislányunk - akiről nem is tudtuk, hogy lány - jól van. Colton elmondta, milyen, és hogy úgy ölelgette, mintha sohasem akarná elengedni." "A Mennyországban levő nővérét, akiről nem tudhatott, nem találhatta ki; semmiféle emléke nem lehetett vele kapcsolatban. De micsoda béke töltött el bennünket, micsoda gyógyulás! Olyasmi, hogy hurrá, van egy kislányom, aki a Mennyben vár rám - azt hiszem, sok embernek van szüksége erre a reményre és gyógyulásra" - mondta az apa. Colton elbeszélése szerint a Mennyországban rengeteg a szín. Nagyon sok ember és angyal van, mindenki huszonévesnek látszik, nincsenek öregek, senki sem visel szemüveget, és mindenkinek szárnyai vannak.Todd Burpo nemrég közre is adta fia tanúságtételét. "Tényleg van Mennyország!" című könyve novemberi megjelenése óta másfél millió példányban kelt el az Egyesült Államokban - írja az msnbc.com. A Burpo családdal készült (angol nyelvű) stúdióbeszélgetés videofelvétele itt tekinthető meg. (Magyar Kurír)

Colton Burpo négyéves gyermek halálközeli élménye



Egy asszony, aki látta a Mennyországot

Louisa Vaughan misszionárius bizonyságtétele

Többnapi evangelizációs összejövetelt tartottam a Wang Kia Kwan Dswang városában. Hallgatóim a legtudatlanabb kínai asszonyok közé tartoztak. Néhányan közülük már meg voltak térve, de a többség először jött hallani az Evangéliumot. Közöttük volt Jangné, aki látszólag egy kicsit még tudatlanabb volt, mint a többi. Ő maga nem érdeklődött különösképpen a Biblia igazsága után, hanem férje miatt jött el, aki már a Megváltót elfogadta. Azt kívánta, hogy a felesége is tudjon valamit a keresztyénség alapjaiból. Három kisgyermeke, akik mindig vele voltak, erejéből és idejéből sokat elhasználtak. Voltak ott még mások is, legalább húszan az osztályban, akik megtérésre vágytak, s nem kevés alkalmam volt egyeseket különös figyelemmel kísérni. A kilátás, hogy az igazságról eleget tanulhasson, és megtérésre juthasson nem volt biztató.



A tanítási módom akkor is, mint mindig az volt, hogy imádkozni, és egészen a Szent Szellemre támaszkodni, hogy beteljesítse azt az ígéretet, ahogy a János 14:13-14-ben van megírva:
"És amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem."
Ennek a tanításnak az idején az Atya megdicsőült Jangné megtérése által. Egyszerű négy napi tanítás után, mint egy új teremtmény tért vissza otthonába.

"Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, íme: új jött létre." (2 Kor 5:17)



Hat hónappal később istentiszteletet tartottam egy szomszéd faluban, ahol Jangné megint megjelent. Ekkor három gyermekét és a család kutyáját hozta magával. Négy napig maradt. Annyi igazságot jegyzett meg, amennyit csak tudott a meglevő körülmények között, és ismét hazatért.



Ezután az esemény után nemsokára tüdővész ragadta meg, és egy évig igen szenvedett. A testi fájdalmak szenvedésének csak egy részét tették ki. Családja belátta, hogy nagy változás ment végbe az életében, de bizonyságát nem fogadták el! Nehezteltek rá, különösen azért, mert a lábait a "zabolából" kiszabadította. Egy ilyen régi tradiciót semmibe venni nagy szégyen volt a családra nézve. Betegsége idején mindenféle kicsinyes aljassággal kínozták őt. Amikor nagy beteg volt, és egy pohár vizet kért, mert nem tudott magának hozni, visszautasították. Sokszor mondták neki, hogy mezítelen lábakkal temetik el. Ehhez tudnunk kell, hogy egy illedelmes kínai asszonynak a halottként is csak az arca és kezei vannak kitakarva.



A kísértések, szenvedések között is Jangné egy fényes és tiszta lelki bizonyságot tartott meg! Egyedül az szomorította őt, hogy szerettei nem fogadják el a jó hírt az örök életről, mely őt olyan boldoggá tette. A rettenetes betegség a munkáját már majdnem elvégezte benne, mikor megint a szomszédságukban jártam. A lelkész abból a templomból, amelyben én prédikáltam elmondta nekem Jangné szenvedéseit.

Vaughan kisasszony - mondta - az egyedüli ima ezekben a nehéz hónapokban, melyet Jangné saját magáért imádkozott az volt, hogy még egyszer szeretné látni az ön orcáját.
Szükségtelen mondani, hogy azonnal elmentem hozzá. Olyan határtalan szeretettel fogadott, hogy úgy éreztem, hogy ezelőtt az eset előtt még soha nem tudtam, hogy mi az igazi szeretet. Több nap múlt el. Bizonyosnak látszott, hogy Isten akarata, hogy Jangnét hazavigye. Mi, akik szerettük őt, felhagytunk a gyógyulásáért való imádkozással, és csak arra kértük Istent, hogy adjon neki békés eltávozást, és könnyítse meg szíve bánatát amiatt, hogy bizonyságtételét nem fogadták el azok, akik a legközelebb álltak hozzá. Később megtettem az utolsó látogatásomat nála.
A mi testvérnőnket már ezen a Földön nem fogjuk látni soha, - mondtam az osztályomnak. - Ő igen közel van a mennyei otthonhoz, és lehetetlen, hogy az éjjelt át tudja élni. Másnap kora reggel beszólt hozzám az édesapja.
- Leányod már a Megváltó jelenlétében van? - kérdeztem én.
- Óh, nem, nem! Az Úr nagy csodát vitt végbe! Ő megint él! - mondta az apa.



Ezután elmesélte, hogy Jangné még előző nap délután háromkor meghalt. A család kínai szokás szerint rövidesen a halál beállta után elkészítette a testét a temetésre. Alkonyat tájt azonban valami neszt hallottak a halottas szobából. Azt hitték, hogy a gyermekek, vagy a csirkék a szobába jutottak. De amikor az ajtót kinyitották, alig tudtak a szemüknek hinni! Jangné halottas ruháját levetve, a saját ruháiba öltözve, melyet halála előtt viselt, ott ült az ágyon!



Én Kínában sohasem tanítottam a mennyei Jelenések Könyvéből, és Jangné sem hallott a Menny dicsőségéről. Csak nyolc napos tanítást kapott, mégis az itt következő történetét mondta el nekem:



- Emlékszem arra, hogy az egész családot láttam magam körül sírni.
Ugyanakkor az Úr Jézus jött be a szobámba, kézen fogott, és azt mondta nekem: - Gyere velem!
- Rövid idő alatt egy gyöngykapu előtt voltunk, mely a Mennyország kapuja volt. Angyalok nyitották ki, és mi bementünk. Sok csodaszép házat láttam bent, mind gyönyörű színekben. Az Úr oldalán mentem az arany utcákon, és óh, Vaughan kisasszony, úgy örvendeztem akkor, hogy mondani tetszett nékem, hogy lábaimat szabadítsam ki a "zabolából"! Úgy szégyeltem volna magam az én Megváltóm oldalán menni olyan lábakkal. Akkor tovább mentünk, és láttam egy körben angyalok ezreit gyönyörű szépen énekelni és muzsikálni. Középen volt a Dicsőség Trónja. A mennyei Atya ült rajta, és mikor megláttam féltem. Úgy, hogy alig mertem a szememet felemelni.
- Te eljöttél.- mondta Ő.
És én feleltem: - Igen Uram.
- Ő ezt mondta ekkor: - Néked megengedem, hogy visszamenj egy időre, de újra vissza kell jönnöd ide énhozzám a jövő hónap tizenkettedik napján.
- Így Vaughan kisasszony most itt vagyok, és nekik el kell fogadni az én bizonyságtételemet, mert én az arany utcákon jártam, és láttam az Atyát! Nekik most már muszáj hinni az én bizonyságtételemnek!
Hittek ezután neki a rokonok és a szomszédok.
Népek tódultak be hozzá az egész környékről ezt a csodálatos történetet hallani. Ő mint egy szemtanú beszélt, és bizonyságát visszautasítani többé nem tudták, mert Istennek mindenható ereje volt rajta. Százak jutottak megtérésre! A napok elteltek a következő hónap tizenkettedikéig. Mikor az a nap elérkezett, a család próbálta meggyőzni Jangnét, hogy eltévesztette a napot, de az ő buzgó, engedelmes szíve nem hagyta magát megcsalni! Késő délután kérte anyjától a temetkezési ruháját. Erős tiltakozás után végre az ágyára lett téve.
Alkonyatkor, mikor a család vacsorázott a szomszéd szobában, ő szép csendesen átöltözött a temetkezési ruhájába, lefeküdt, és az ő csodálatos szép lelke visszatért Istenhez!
Csak egy tudatlan kínai asszony volt, akinek az egész felkészítésére csak nyolc nap jutott, mégis mily csodálatosan használta Isten az Ő dicsőségére, és a lelkek megmentésére! Legyünk mi is készek az evangéliumot hirdetni, hogy elmondhassuk Jézussal:
Atyám, "Én megdicsőítettelek Téged e Földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amit rám bíztál, hogy elvégezzem." (János evangélium 17:4) Ámen!

János apostol Patmosz szigetén kapott kinyilatkoztatást
a Jelenések Könyvében írta le.

"És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a Mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve...maga az Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak."
(Jelenések 21:1-2, 3b-4)
Az új Jeruzsálemnek 12 kapuja van. "A tizenkét kapu tizenkét gyöngy volt, a kapuk mindegyike egy-egy gyöngyből, és a város utcája színarany, mint az átlátszó üveg. Nem láttam templomot a városban, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak a temploma. Napra sincs szüksége a városnak, sem Holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány: a népek az Ő világosságában fognak járni, és a Föld királyai oda viszik be dicsőségüket."
(Jelenések 21:21-24)



Felkészültél?
A mennyei hajlékokat az Úr már elkészítette,
amint megígérte a János 14:1-3 helyen.

Úr Jézus Krisztus! Készíts fel az eljöveteledre,
hogy örömmel mondjuk, jövel Uram, Jézus! Ámen.

Dicsőség és hála az Úré!
Maranatha! Az idő közel!



Jézus Krisztus él, és vár Téged is.