Mihálovics Zoltán

A NYELVEKEN SZÓLÁS

A mai kereszténység állapota világviszonylatban is lehangoló. Az úgynevezett "hitélet" többnyire kimerül az istentiszteleti vallásos cselekményekben. A hétköznapok minden perce távol sem az ÚR jelenlétében megélt, még akkor sem, ha ennek a szükségnek a belátása és az állandó közösség szükségessége a Szent Szellemmel tudatosul is. Az idő kerekének a forgásával mindinkább a végidőkhöz közeledünk. Ilyenformán nem meglepő, ha e szomorú állapotot, gyülekezeti életünk nyomorúságát - nem kifelejtve belőle a magam hiányosságait sem - Pál apostol szemléletesen leírja Timótheusnak az utolsó napokra jellemzőket: "Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől!" (2Tim 3:5)
Kik azok az "ilyenek"? A korábbi versek olyan negatívumokat sorolnak (kevélyek, istenkáromlók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, élvezet hajhászók, stb.), amitől az önérzetes hívő elhatárolódik, hiszen rá már csak nem jellemzőek ezek az égbekiáltó vétkek!? Ha a 4. vers utolsó mondatát vizsgáljuk, ezt találjuk: "...inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői." Persze nehéz is volna azt állítani, hogy akik ilyeneket cselekszenek, akikre ez jellemző, azok szeretik Istent. Hiszen maga az Úr Jézus is azt mondta: "Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat." (Jn 14:15)

De minden számítás eredményének helyességét annak a próbája igazolja, vagy tagadja. Ha tehát a vizsgálódásunk összegzéseként, vagy csak a végeredményünk kijelentéseként azt állítjuk, hogy szeretjük Urat, és Istennek tetsző életet élünk, legalábbis törekszünk arra, akkor nézzük meg önkritikusan, kegyességünknek az ereje nem csődölt-e be? Tudjuk-e Istent és az Ő evangéliumát tekintéllyel, hatékonyan képviselni a világban ott, ahol élünk, mozgunk, dolgozunk? Amennyiben erőtlenségünk a jellemző, ha "nem tudjuk hatékonyan képviselni" a válaszunk, és sajnos ez a lehangoló valóság, akkor talán a Timótheus levél előbbi verseiben felsoroltak is nagy valószínűséggel jellemeznek valamelyest bennünket.

Isten egyszülött Fia nagyon jól tudta, hogy nála nélkül semmit sem tehetünk, vagyis az a küldetés, ami a környezetünk evangelizálását jelenti, az a misszió, ami a mások szolgálatát, megtérésre való elsegítését jelenti, nos, az mind kizárólag Őáltala, Ővele és Őbenne vihető végbe. Ezért szükséges mindenkinek az újjászületés, mert csak így vehet az Úr szállást bennünk a Szent Szellem által. S mindezen túlmenően még szellemi ajándékokkal is el kívánja látni Isten a gyülekezetet, hogy szent eszközökként használja azokat Országépítő munkájában.
A Szent Szellem megjelenésének, a hívőbe "költözésének" egyik jele, ajándéka a nyelveken szólás. Több ilyen esetről tudósít a Biblia. Pl. Kornéliusz százados és házanépe hitvallást követő bemerítkezésénél. Az első pünkösdi, Szent Szellem kitöltetése előtt, aminek a bizonysága a nyelveken szólás is volt, az evangéliumok csak egy helyen tesznek említést a hívők Krisztus követésének kísérő jeleként az új nyelveken való beszédről. "Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak," (Mk 16:17)

Általában elmondható, hogy az evangélium erejével nem rendelkezik, a kegyességnek csak a látszatát őrzi az Egyház. Ezekben döntően az ún. "történelmiek" és kevés kivétellel talán már olyan neoprotestáns kisfelekezetek is, akik elhagyták az első szeretetet. Nem rendelkeznek a kegyelmi ajándékok szinte egyikével sem. S ahelyett, hogy önvizsgálatot tartanának, az Ige mérlegére tennék hitéletüket, különböző álokoskodással, nyakatekert ideológiával (teológiai köntösbe bújtatva), arról szólnak, hogy ezek az ajándékok csak az ősegyház idejére adattak, már nincs rájuk szükség. (???)
De térjünk vissza a nyelveken szóláshoz! Jobbára már kizárólag csak ez az ajándék létezik valahány gyülekezetben. Pál apostol a legjelentéktelenebbnek tartotta a karizmák között. Sok vita folyik arról, miben is áll, valódi-e, vagy talán csak mímelt "bablatolás" az egész?

Egyforma-e, ha egyáltalán igazi, minden nyelveken szólás?

A Biblia önmagát magyarázza. Csak ma figyeltem fel rá. Szabad azt mondanom; a Szent Szellem mutatta meg, hogy az 1Kor 13:1a szerint teljesen világos, hogy kétféle nyelvjelenségről tudósít az Ige.

"Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is..."

Sokáig átsiklottam e fölött azzal, hogy KÖLTŐI KIFEJEZÉS, ABBÓL FAKADÓ FOKOZÁS, DE UGYANARRÓL. Úgy véltem, olyan szónoki képességről beszél az apostol, amit az ékesszóló minősítéssel szoktak illetni. De nem, mert az egyik az érthető beszéd, a másiknak viszont nincs "nyelvtana", noha mindkettő 'nyelveken szólás'.
Az első eset ment végbe az első pünkösdkor. Rekonstruálni aligha lehet. Nem valószínű, hogy az apostolok egyenként, váltva az előzőt, beszéltek számukra olyan idegen nyelvet, amit nem tanultak, mégis a különböző országból érkező, zsidó vallásúak anyanyelvükként ismerhették fel. A Szentírás szerint a zúgásra összefutottak, tehát aligha voltak a különböző anyanyelvűek egy-egy önálló csoportban. Miután az apostolok is szinte önkívületi állapotba kerültek (e külső jelek miatt vádolták őket részegséggel), vélhetően ők maguk is egyszerre beszéltek, számukra ismeretlen, idegen nyelvet, azon hirdették Isten felséges dolgait. S ebben a "zűrzavarban" sikerült a legkülönfélébb, saját anyanyelvüket hallani a távoli országokból érkezőknek. Ez hát az emberek nyelvén való nyelveken szólás, amikor pl. én hirtelen és váratlan, a jelenlévő kínaiaknak kezdek evangelizálni, miközben fogalmam sincs, miket beszélek, mert sosem tanultam kínaiul.

A másik, az angyalok nyelvén való beszéd, ami olyan "nyelvjárás", ami nem létezik itt a nyelvek között, ami az Égből adatott "eszperantóbb az eszperantónál". Az Ige szerint ezzel a hívő önmagát építi, szellemben imádkozik, maga sem tudja, mit mond, hacsak nem kapta meg a 'nyelvek magyarázata' ajándékot is. Ezért mondja Pál apostol, hogy ennek használata nem a gyülekezetbe való ...
"Mert, aki nyelveken szól, nem emberekhez beszél, hanem Istenhez. Nem is érti meg őt senki, mert a Szellem által szól titkokat." (1Kor 14:2) "Így van veletek is, amikor nyelveken szóltok: ha nem szóltok világosan, hogyan fogják megérteni, amit beszéltek? Csak a levegőbe fogtok beszélni. Ki tudja, hányféle nyelv van ezen a világon, és egyik sem értelmetlen. (Íme újabb utalás a kétféle nyelvadomány különbségére. M.Z.) Ha tehát nem ismerem a nyelvet, a beszélőnek idegen maradok, és a beszélő is idegen lesz nekem. Ezért ti is, mivel rajongtok a szellemi ajándékokért, arra igyekezzetek, hogy gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja. Ezért aki nyelveken szól, imádkozzék azért, hogy magyarázatot is tudjon adni." (1Kor 14:9-13) "...de a gyülekezetben inkább akarok öt szót kimondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken." (1Kor 14:19)
Aki nem szól nyelveken, az nem feltétlenül "idegen test" a gyülekezetben, aki híján van a megtérésnek, újjászületésnek, hiszen Pál apostol felteszi a költői kérdést: "Mindnyájan szólnak nyelveken?" (1Kor 12:30c)
De az ez irányú nyomás sokakat arra a kétségbeesett igyekezetbe sodor, hogy valami hasonlót produkáljanak önerőből. A testies, lelki utánzat már-már komikus. Voltam egy karizmatikus típusú gyülekezet tagja, amit ez nagyon is jellemzett. Egyik "testvér" mindig azt a néhány szót suttogta félhangosan, a másik, presbiter azzal győzködött, hogy alkalmasint ez az adomány, miként nála is, csupán két- három szótagszerű hang. Hiába a megfelelni akarás, ami sok gyülekezetben kimondva, kimondatlanul létezik - miszerint, aki nem beszél nyelveken, az nem lehet újjászületett - ilyen öncsalásokra késztethet valakiket. Ugyanakkor egy adott program ideje alatt, amikor háttérimádságban voltunk tíz-egynéhányan, az egyik testvérnő perceken keresztül, átszellemülten, angyalok nyelvén beszélt. Aligha tudta, hogy egy másik testvérnő, aki nem tagja a gyülekezetnek, megkapta a nyelvek magyarázata ajándékát, és lelkesen-tüzesen "szinkrontolmácsolt" a hallottakról.

Mindenesetre Mózestől kezdve (4Móz 11:29b) Pál apostolig a gyülekezet- és így Isten Országának építése szempontjából a prófétálás az igazán kívánatos adomány.

"Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal." (1Kor 14:3)
"Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szent Szellem közössége legyen mindnyájatokkal!" (2Kor 13:13)

Hálát adok az Úrnak csodálatos ajándékaiért!

Mihálovics Zoltán: JÁRDA A VÍZEN

Mihálovics Zoltán: "Légy örömmondó...!"



Mihálovics Zoltán: A SZERETET SZÍNE

Imáddal érintsd meg a világot!

Mihálovics Zoltán: VAKSÁGAINK


"Széjjel jártam a világban" c. dalt halljuk

"Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz."
(Zsid 13:8)

Jézus Krisztus él, és ma is gyógyít.

Gazdag István írásai, tanításai

Gazdag István: Néhány élmény betegekkel



Makai Rozália írásai
[ ELRAGADTATÁS | MI LESZ A VILÁGGAL?|
|Hiszek Jézus Krisztusban |Bemerítés a Biblia alapján|
|Nóé története a BIBLIÁBAN| A páskabárány elrendelése|
|A kereszt szükséges | HARMADNAPON FELTÁMADOTT!|
|Akik Krisztusban vannak| PÜNKÖSD | TÖRTÉNETEK|
|Szabadulások, rehabilitáció | ÉLETRAJZOK]

MAKAI ROZÁLIA: DROG, ALKOHOL, NIKOTIN

Szerkesztette: Makai Rozália      http://www.vargamakai.com

Ide írhatsz!





22000 szavas JAPÁN SZÓTÁRAK, NYELVKÖNYVEK MP3-as CD-vel

Vissza az oldal elejére!
Vissza a menüre!