Mihálovics Zoltán
A szeretet színe

Ott állt az ablak előtt és üres tekintettel merengett a távolba. Erősen szürkülőben volt, hiszen ilyenkor, december vég közeledtével, hamar esteledik. Hangulatát - a komor felhőkből álló égbolthoz hasonlóan - ólomszürkének érzékelte. Ugyan, ki csodálkozhatna ezen, hiszen egyedül, magányosan élt, ami karácsonyhoz közeledően egyre nagyobb súllyal nehezedett rá. Igen, a "szeretet ünnepe" az ilyenkori alkalom, és ez mindenképpen társas kapcsolatot feltételez, amiben neki sok éve már nincs része.
- Istenem! - sóhajt nagyot. Férjére gondol, aki meghalt immár négy éve, és nagyon sajog az a seb, ami soha begyógyulni nem akar; fiát, az egyetlen gyermekét 15 esztendeje temette el. Bárcsak szülhetett volna legalább még egy lányt vagy fiút - ám férje hallani sem akart róla.

- Karácsony? Ugyan minek és kinek? - tör fel szívéből a keserűség, szinte kétségbeesett erővel. Nincs senki, akinek kiönthetné bánatát, akivel megoszthatná az egyedüllét terhét. Még az időjárás is rátesz egy lapáttal a maga szürke mocskosságával. Valamikor magától értetődő volt a karácsonyi hóesés, a "fehér karácsony". De hát "hol van már a tavalyi hó?" (Akkor se volt). Mára már az időjárásban sem lehet megbízni. Esik, esik, vigasztalanul. Sáros, koszos minden. Legalább szomszédaival lett volna baráti viszonyban! Sajnos, férje nem kért semmiféle "bratyizásból".
- Milyen is lehet az - próbálja elképzelni a soha nem próbáltat, nem tapasztaltat - játszani a fenyőfa alatt az unokákkal, miközben betölti a karácsonyfa illata az egész szobát és mindenki örül a másik örömének és jelenlétének?
- Jaj, nem, nem! - hessenti el magától a víziót, ami a valóság kontrasztjaként inkább fáj, semmint andalít.

MESSIÁS JÉZUS KRISZTUS FÖLDRE SZÜLETÉSE

Szenteste van. Ködösen rémlik csupán, hogy mitől vagy Kiről is neveztetik annak. Nem volt vallásos, noha valamikor konfirmált, de a "szocialista realizmus" és a napi dolgok, tennivalók hamar betemették meddőhányóval azt, ami, ha nem vigyázzák, éltetik - magától is elsorvad. Hat óra lehetett. Lefeküdni még korai. Kapcsolja be a TV-t? Ettől az ötlettől is félt. Annyi ostobaságot, sőt ocsmányságot sugároznak az év egyéb időszakában is, most meg erősítse fel az ünnepi műsor hiányérzetét? Ez aztán a "róka fogta csuka, csuka fogta róka" dilemma. Ostobaságra, ocsmányságra nem kíváncsi, a szeretet téma meg hiánybetegségként gyötörné...

Hirtelen csengetésre riad vissza a valóságba. Ki lehet az ilyenkor? - Csak..neem..? Az nem lehet - hitetlenkedik. Most jut eszébe, hogy néhány napja, a piacon találkozott egy ismeretlen fiatalemberrel, aki látva tétovaságát és a bevásároltakkal való fáradságos cipekedését - előzékenyen felajánlotta segítségét. Hazáig hozta szatyrait, és az úton beszélgettek. Egy-kettőre kiderült, hogy milyen szomorú karácsonynak néz elébe, hogy egyedül kell lennie, nincsen kivel - és nem is akar ünnepelni. Akkor Béla - mert így mutatkozott be - megígérte, hogy szenteste meglátogatja. Ám hitte is meg nem is, mert igaz, hogy olyan kedves volt és jó szándékú, de már annyi mindenki ígért, annyifélét, aminek fele sem volt igaz... Sietve ment ajtót nyitni, és valóban, Béla állt az ajtóban.

- Kezét csókolom, Lívia néni - köszöntötte a hitetlenkedve rátekintő asszonyt.
- Béluskám, hát eljött?
- Hát megígértem Lívia néni, nem?
- De, igen fiam, csak hát... - vált némi szégyenkezéssel közvetlenebb hangra, amibe némileg bele sugározza rég eltemetett anyai érzéseit is...- Megvallom magának, titkon készültem is egy kis szerény vacsorával. Ugye itt marad egy órácskára?

- Persze, Lívia néni. Nem is úgy gondoltam, hogy átadom az ajándékot, és futok haza. A gyerekek megkapták már a játékokat, most azzal lesznek elfoglalva. Tán nem is veszik észre a hiányomat, arra a kis időre.

Az asszony immár szinte lebeg az örömtől, nem is emlékszik néhány perccel ez előtti elkeseredettségére. Mosolygós arcán kezdnek legördülni azok az örömkönnyek, amiken át a világot már sokkal inkább más színben látja. Az örömkönnyek felbontják a szürkét szivárványszínűre...

Bizalma erős-e, krisztusias, azaz sziklaszilárd, avagy csak fellángolás?

A történet üzenete, tanulsága: Isten szempontjából nézve e meghatónak, önzetlen szeretettel telinek tetsző üzenet kár és szemét, ha Béla a beszélgetés alkalmával nem tesz bizonyságot a Jó Hírről, a Szabadító, Vigasztaló Istenről, Aki mindenre elég, Akinek társaságában sohasem kell senkinek egyedül lennie. Aki túl azon, hogy meghalt bűneinkért, hogy kiváltson Sátán fogságából - minden napra szavatolja övéinek a "karácsonyt", mert szeret és mindenkinek az üdvösségét akarja.

Karácsony eredete * Születésnapi interjú



Mihálovics Zoltán: JÁRDA A VÍZEN

Mihálovics Zoltán: "Légy örömmondó...!"



Mihálovics Zoltán: A NYELVEKEN SZÓLÁS

Imáddal érintsd meg a világot!

Mihálovics Zoltán: VAKSÁGAINK



Róla beszél fű, virág dalt halljuk.

KICSODA EZ? MIT TESZEL JÉZUSSAL?

"Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz."
(Zsid 13:8)

Jézus Krisztus él, és ma is gyógyít.


Ádámné Marika: Találkozásaim az élő Jézus Krisztussal
Gazdag István írásai, tanításai

Gazdag István: Néhány élmény betegekkel

Szeretnéd életed vezetését átadni Jézus Krisztusnak?
Akár most itt is megteheted.



Makai Rozália írásai
[ ELRAGADTATÁS | MI LESZ A VILÁGGAL?|
|Hiszek Jézus Krisztusban |Bemerítés a Biblia alapján|
|Nóé története a BIBLIÁBAN| A páskabárány elrendelése|
|A kereszt szükséges | HARMADNAPON FELTÁMADOTT!|
|Akik Krisztusban vannak| PÜNKÖSD | TÖRTÉNETEK|
|Szabadulások, rehabilitáció | ÉLETRAJZOK]

MAKAI ROZÁLIA: DROG, ALKOHOL, NIKOTIN

Szerkesztette: Makai Rozália      http://www.vargamakai.com

Ide írhatsz!





22000 szavas JAPÁN SZÓTÁRAK, NYELVKÖNYVEK MP3-as CD-vel

Vissza az oldal elejére!
Vissza a menüre!