Varga István & Makai Rozália weblapja
http://www.vargamakai.com


Ungár Aladár élete (1905-1970)
Lukátsi Vilma: "Igen, Atyám!" könyve alapján

ELTEMETTETVÉN ŐVELE EGYÜTT...
Ungár Aladár konferenciai bibliamagyarázata

Megjelent a KEGYELEM és IGAZSÁG
1942. évi X. évfolyam 7-8. számában
(Szerkeszti: Dr. Kiss Ferenc)

A bibliai bemerítkezés
A gyakorlati keresztyénségnek a keresztség egyik legtöbbet vitatott kérdése. Úgy az úrvacsorát, mint e bibliai igazságot is felekezeti kérdéssé tették. Az Igében csodálatos gazdagságában áll előttünk a keresztség kérdése. Fejtegetéseimet a következő hét pontba foglalom össze:
1. "Nem szeretném, ha nem tudnátok testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át, és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, és mindnyájan egy lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig a Krisztus volt." (1Kor 10:1-4)
Itt a Mózesre való keresztségről olvasunk. Mikor Isten kivezette Izráelt Egyiptomból, akkor ez a nép igen rendezetlen, szedett-vedett volt. Ez az Ige arra mutat rá, hogy amikor Isten átvezette őket a Veres-tengeren, megjelent mögöttük Egyiptom üldöző, fenyegető hatalma. Isten Szentlelke /Szent Szelleme tűz és füstoszlop formájában odaállott kettőjük (az egyiptomiak és a zsidók) közé, amíg a zsidók átmehettek a tengeren száraz lábbal. Ez közös élménye volt az egész tömegnek, ez kovácsolta össze őket egy néppé. Ez a közös élmény egyúttal jelkép (szimbólum), mely előre utalt az Úr Jézus halálára.
Midőn a zsidó nép átment a Veres-tengeren, akkor a víz nem érintette őket. A Biblia jelképes értelmezésében a víz ítéletet jelent, de Isten Igéjét is jelenti. Isten Igéje mindig ítélet is. "Az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az izületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait." (Zsidók 4:12)
Amikor Isten Igéje elé odaáll az ember, az Isten ítélete elé áll oda. De a víz tisztít is. Az Ige is ítél és tisztít is. /"Hintek reátok tiszta vizet."/
"Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta." mondja az Úr a lábmosásnál.(János 13:10) Később így szól tanítványaihoz: "Ti már tiszták vagytok az Ige által, melyet szóltam nektek." (János 15:3) Az efezusi levél 5. részének 26. versében a víz fürdőjéről olvasunk, ami az Ige. A Tituszhoz írt levél 3. részének 5. versében az újjászületés fürdőjéről van szó.
De nemcsak ítélet és tisztulás az Ige, hanem erő, hatalom is. Úgy a zsidóknak, mint az újtestamentumi nép kiszabadításának a folyamata is erő és vér által történik. Mikor a zsidó nép átment a tengeren száraz lábbal, akkor ezzel kifejezésre jutott, hogy ők belementek az ítéletbe és a halálba. Az újtestamentumi időkben élő ember is csak egyféleképpen születhet újjá, ha tudniillik belemegy az Úr Jézus halálába és hittel elfogadja, hogy őérte és ő helyette történt.
Amikor a zsidó nép ilyen formában bement az ítéletbe, akkor az ítélet hullámai nem csaptak össze felette. Az egyiptomiak felett azonban összecsapott a víz, mert ők az ítélet talajára hit és a Bárány vére nélkül léptek. A zsidók helyett az áldozati bárány szenvedte el az ítéletet, azért nem csaptak össze felettük a hullámok. Az ítélet igazi hullámai mi helyettünk az Úr Jézus felett csaptak össze. Ezért mi nem jutunk kárhozatra, hanem átmentünk a halálból az életre (János 5:24).
A Veres-tenger vize, melyen átmentek, mint ítélet, elválasztotta őket a világtól. Ott állott a víz közöttük és a régi életük, rabszolgasorsuk között. Nemcsak a világ csábításaitól választotta el őket a tenger, hanem a pusztulásra, ítéletre rendelt világtól is. Így közöttünk és a világ között ott áll az Úr Jézus Krisztus keresztje. (Galata 6:14)
Isten a zsidó népet kétszer vezette át vízen: először a Veres-tengeren, melyen átmenvén, Isten szövetségre lépett velük. Nemsokára átmehettek volna az ígéret földjére, azonban ismeretes okok (hitetlenség, elégedetlenség, zúgolódás, testiesség, stb.) miatt először a hosszú pusztai vándorlás következett. Csak a negyven évi pusztai vándorlás után vezethette őket át Isten egy másik vízen, a Jordán-folyón. A nép akkor már szövetségben állt Istennel, ezt jelezte, hogy ennél az átkelésnél elől mentek a papok a szövetség ládájával.
Ez is jelkép - s arra utal, hogy aki már átment az Úr Jézus halálán, az magát azonosítsa ezzel a halállal. Addig csak pusztai vándorláshoz hasonló a hitélete. Tehát az újjászületett ember necsak azt ismerje el, hogy az Úr Jézus meghalt őhelyette, hanem ismerje el saját ó-emberéről, hogy az a halálba való. Ismerje el Isten ítéletét a bűn és a megromlott emberi természet felett! Ezt fejezi ki az átkelés a Jordán folyón, és a bibliai bemerítkezés. Minden újtestamentumi hívő embernek át kell mennie ezen két szent tapasztalaton. Át kell mennie az Úr Jézus halálán. Ezáltal nyer új életet. De ennél még tovább kell jutnia. Azonosítania kell magát az Úr Jézus halálával. "Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem;" (Galata 2:20a) Mindaddig, amíg az Úr Jézussal magunkat mindenben azonosítani nem tudjuk, a zsidók pusztai vándorlásához hasonlít az életünk. Testiesség, érzékiség, hitetlenkedés, zúgolódás, elégedetlenség és sok más szégyenletes kudarc jelöli ezt az utat.
Mikor a bibliai keresztséget (alámerítést) hitből és engedelmességből gyakoroljuk, kifejezésre jut, hogy az Úr Jézus halála minket elválaszt az ítéletre való világtól és a kereszten megítélt ó-emberünket mi magunk is halálba valónak ítéljük. Ezért olyan nagy választó vonal és sokat támadott cselekedet a bibliai keresztség.



2. Máté 3. részének 11. versében Keresztelő János szól az általa gyakorolt keresztségről mondván: "Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre". A keresztségnek egy bizonyos formája a zsidók között már az Ótestamentumban ismeretes volt. A mózesi törvényekben is sokszor olvastuk, hogy mikor valaki valamiképpen tisztátalan lett, s utána megtisztult, akkor a test szennyétől való megtisztulását mosakodással, bemerítésekkel is kifejezte. Naámánt is ilyen önkéntes bemerítésre utasította a próféta (2Királyok 5:10). Mikor nem zsidó akart csatlakozni az Isten népéhez, akkor illetőt nemcsak körülmetélték, hanem mosakodással, bemerítkezéssel fejezte ki, hogy megtisztult tisztátalanságától. Azért mondja Péter apostol, hogy amit mi csinálunk, az nem a test szennyének lemosása (1Péter 3:21).
Keresztelő Jánosnál az volt a különös, hogy zsidókat merített be, tehát olyanokat, akik magukat test szerint és egyébként is nem tartották tisztátalanoknak. Ez a keresztség azonban nekik a belső tisztátalanságtól való tisztulást hirdette. Keresztelő János keresztsége nem a Szent Lélek/ Szent Szellem kitöltésével történt. János maga mondja a fent idézett helyen, hogy aki utána jő, az Szentlélekkel/ Szent Szellemmel és tűzzel keresztel majd (Máté 3:11).



3. "Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme megnyílt a Menny, és látta, hogy Isten Szelleme galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll." (Máté 3:16)
Az Úr Jézus is bement a vízbe és megkeresztelkedett. Ennek értelme azonban nem a János által hirdetett keresztség volt. Nem mondhatjuk, hogy mivel Jézus megkeresztelkedett, ezzel példát mutatott, és ezért nekünk is azonképpen kell megkeresztelkednünk. Ő itt önként beállt a bűnösök sorába. Neki nem kellett volna jelentkeznie bűne miatt Jánosnál, hogy bemerítkezzen a Jordánba, hiszen nem volt bűne, nem volt miből megtérnie. De beállott a bűnösök sorába, és ezáltal kifejezésre juttatta, amit a próféták előre megírtak róla, hogy Ő a bűnösök közé számláltatott. Azonosította magát velünk, bűnösökkel, az Atya pedig Őt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk. (2Kor 5:21) Ezt a bűnösök iránt való szeretetből tette. Az Ő bemerítkezése ezenkívül drága bizonyságtételre adott alkalmat. Azt mondta Jézus Jánosnak, amint vonakodott Őt bemeríteni:
"Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot." (Máté 3:15)
Itt Ő a Szentháromság egy igaz Istenről beszélt. A "minden igazság" betöltése az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek/ Szent Szellemnek a megmozdulását jelenti. Itt van a Fiú, aki beáll a bűnösök közé, és vállalja a világ bűneiért az ítéletet. Itt van a Fiúra leszálló Szentlélek/ Szent Szellem és itt van az Atya, aki adta a Fiút, s aki megszólal: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm." (Máté 3:17b)
Ez az igazság tehát az Atya, a Fiú és a Szent Szellem együttes megnyilatkozásában töltetett be. Bár János magánál nagyobbra tartotta Jézust, mégis ő csak akkor tudta meg, hogy kicsoda, mikor a vízből kijött, és reászállott a Szent Szellem. Ekkor tudta bemutatni Őt, mint Isten ama Bárányát (János 1:29-34).




4. Jézus egy alkalommal így szólott tanítványaihoz: "Keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, és mennyire szorongok, míg ez végbe nem megy." (Lukács 12:50)
Az Úr Jézus itt a szenvedések keresztségéről szól. Mint ahogy a bemerített felett a víz összecsap, azonképpen merült bele Jézus is a szenvedésekbe. Mint ahogy a bemerített alámerül a vízbe, és míg benne van a vízben, addig egész testét befedi a víz, ugyanúgy csapott össze Jézus feje felett is minden ítélet. Nem egy földrész, vagy egy nép, hanem az egész emberiség minden bűnéért való kárhoztatás csapott össze Ő felette, midőn felhangzott a fájdalmas kiáltás: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?"
Az Úr Jézus önként merült bele a szenvedések tengerébe. Amit a Jordán vizébe való bemerítkezése előre kiábrázolt, arról szól itt az Úr Jézus. Nem volt elég jelképesen a halálba temetkeznie. Gecsemáné és a Golgota még előtte volt.



5. "Hiszen egy Szellem által mi is mindnyájan egy Testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg." (1Kor 12:13)
A Szent Szellemmel való keresztség ez, amely az első pünkösd napján történt meg. Erről szólt Keresztelő János is /"Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szent Szellemmel és tűzzel keresztel titeket." (Máté 3:11)/ Sokan összezavarják ezt az Igét, és azt várják, hogy a Szentlélek/ Szent Szellem keresztsége a mi napjainkban is megtörténhetik. Nagy zavar uralkodik e téren. Nem különböztetik meg pontosan egymástól a Szentlélek/ Szent Szellem bizonyságtevésre egyedül alkalmassá tevő erejét.
/"Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek/ Szent Szellem, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig." (ApCsel 1:8)/; a Szent Szellemben való beteljesedést /"Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Szellemmel!" (Ef 5:18)/, a kegyelmi ajándékokat (1Kor 12:4-11) és a Szent Szellem egyszer végbement s meg nem ismételhető keresztségét "Hiszen egy Szellem által mi is mindnyájan egy Testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg." (1Kor 12:13)
A Szent Szellem keresztsége, mely az első pünkösd napján történt, épp úgy nem ismétlődik meg, mint az Úr Jézus halála sem. Az Igéből világos, hogy mi egy Szellem által mindnyájan egy Testté kereszteltettünk. A Szent Szellem keresztsége azt jelenti, hogy Isten egy Testté kovácsolja össze mindazokat, akik a Krisztusban hitre jutottak. Akármikor jutnak megtérésre az Úr tanítványai, a Szent Szellem megtérésük napján beilleszti őket abba az egy Testbe, melyet az első pünkösd napján forrasztott egybe.
6. "Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom Mennyen és a Földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében," (Máté 28:18-19).
A bemerítkezés előtt állókat a Szent Szellem már beillesztette a Krisztus Testének tagjai közé. Ezáltal az újtestamentumi nép tagjai lettek. Az Úr Jézus Krisztus halálának hitben való átélése az a közös élmény, mely másoktól megkülönböztet minket. Mint ahogy az Úr Jézus azonosította magát velünk, amidőn az ítéletet értünk és helyettünk elszenvedte, azonképpen mi is azonosítsuk magunkat Vele megfeszíttetésében, halálában, eltemettetésében, de feltámadásában is. (Róma 6:3-14; Galata 2:20; 3:29; Kol 2:12 stb.). Most nyíltan bevallják ezzel a cselekedetükkel, hogy ők az Úr Jézus megváltottai, és Őt akarják követni. Megismerték az igazságot, és az igazság tette szabadokká őket erre a lépésükre is. Ebben az Isten és ember felé való szabadságban teszik meg ezt a lépést, és boldog az a lélek, aki mindent ilyen szabadságban cselekszik. A bibliai bemerítésnek sohasem szabad rábeszélésből, érdekből, vagy bármiféle mellékkörülményből fakadnia. Akik a krisztusi szabadságban és lelki fejlődésükben eljutottak erre az igazságra, azokat örömmel vezetjük oda, hogy ennek az Igének is eleget tegyenek. A hívő ember életének titka az is, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, neki kedvesek legyünk. Amely hívő ember ezt az Igét befogadta életébe, az igyekszik mindent azért tenni, hogy az Úrnak kedves legyen. Tulajdonképpen ekkor jut el az ő élete rendeltetésének titkára. Szeretjük remélni, hogy e kedves testvérek is ezért akarják megtenni ezt a lépésüket, hogy Neki kedvesek legyenek.

7. "Az Istentől nekem adatott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá. Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát; az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át." (1Kor 3:10-15)
Ezekben a versekben tűzkeresztségről olvasunk. A tűz mindig ítéletet, szenvedést és tisztulást jelent az egész Szentírásban. Keresztelő János is, mikor hirdette, hogy aki utána jön, az majd Szent Szellemmel és tűzzel keresztel(Máté 3:11), ez utóbbi keresztség alatt az ítéletet értette /"Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérűjét: a gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel." (Máté 3:12)/
Tűz által való keresztség volt az Úr Jézus számára a szenvedés és az ítélet vállalása, tűz által való keresztség a hívő ember számára a szenvedés és megpróbáltatás is (1Péter 4:12) tűzbe merítve jelenik meg "ama napon" a hívő embernek az egyetlen szikla-fundamentumra, a Krisztusra épített munkája. (1Kor 3:10-15) Tűzbe - ítélet tüzébe - meríti majd Isten ezt a mi Földünket. (2Péter 3:7,10,12,13).
A felolvasott Igében említett tűz jelenti a mi építésünk tűz által való keresztségét. Nem az ember ég meg majd akkor, hanem az ő munkája. Ez nem kívánatos jövő és cél, s csak az a vígasztaló benne, mégha elhibázta is valaki az egész életét, az igazi fundamentumon állván, ő maga megmenekül. Egész élete, életének sok munkája, fáradozása hiábavaló, haszontalan lett. (Ha ugyan nem hiába lettetek hívőkké.) Egy gyalu kicsorbulhat; használhatatlanná lesz. A hívő ember is kicsorbulhat szeretetében, hiábavalóvá, haszontalanná lesz; szolgálatában pedig használhatatlanná válik. Egyetlen vigasztalás itt is csak az, hogy ő maga megmenekül. Mintha házam égne felettem, és én éjjel egyszál ingben kimenekülnék abból, - úgy jár az, akiről itt szó van az Igében.

Az arany, ezüst, drágakő, fa, széna, pozdorja jelentése is figyelemre méltó. Az értékes anyagok a Szentlélek/ Szent Szellem munkáját, gyümölcsét jelentik. Csak az lesz örökéletű, csak az megy át sértetlenül Isten ítéletének tüzén, amit a Szent Szellem munkált az életemben.
"A Szellem gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartoztatás." (Gal 5:22a) Minden indulat, érzés, indító ok, elhatározás, elhatározás, szándék, gondolat, szó, és cselekedet vagy a Szentlélek/ Szent Szellem sugallatából fakad, és annak vezetése alatt áll, vagy a test kívánságából, az "én" önző célratöréséből fakad. Egy napon /"Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, azerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat." (2Kor 5:10)/ majd mindez nyilvánvalóvá lesz: tűzben jelenik majd meg. Tűz próbál majd meg, tűz éget majd el mindent, ami emberi erőlködésből fakadt, ami röghöz tapadt, ami testi bennünk. (Gal 5:19-21) Ami bennünk nem az Úr Jézussal való élő kapcsolatból fakadt és érlelődött meg (János 15:1-5) az csak tűzre vetni való "Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik." (János 15:6).

Végül összefoglalva mindent, még csak ennyit: A római levél 6. részének első néhány versében a bibliai bemerítésnek, mint engedelmességből fakadó cselekedetnek igazi értelmét abban látjuk, hogy mi azonosítjuk magunkat az Úr Jézus halálával:
"Eltemettettünk Ő vele együtt a keresztség által a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk." (Róm 6:4)
E szempontból igen figyelemre méltó tény, hogy a négy Evangélium az Úr Jézusnak értünk történt halálát, engesztelő áldozatát mutatja be, és felszólít minden embert, hogy Jézus Krisztusban, az Isten Fiában higyjen és életre jusson.
"Higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az Ő nevében!" (János 20:31)
Az eklézsiáról, a Krisztus Testéről szóló és a 7 gyülekezethez írt apostoli levelek még jobban kibontják előttünk ezt a kinyilatkoztatást. Így a római levél (és az azt sok tekintetben kiegészítő két korinthusi levél a Galata levéllel együtt) már világosan bemutatja, amiről előbb is szóltam, hogy t.i. a Krisztusban újjáteremtett ember tekintse magát Krisztussal együtt megfeszítve, Vele együtt eltemetve, de Vele együtt feltámasztva is. Más szóval: azonosítsa magát mindenben Krisztussal. Az efezusi levél (és vele kapcsolatbana filippi-kolossébeli levél is) megint tovább visz; bemutatja, hogy nemcsak meghaltunk, eltemettettünk és feltámaszttattunk a Krisztusssal, de Vele együtt ültettettünk is a mennyekben, országunk a mennyekben van, életünk el van rejtve a Krisztussal az Istenben. A két thesszalonikai levél csak hit által szemléltethető és vehető birtokba, az Úr Jézus eljövetelekor megvalósul, beteljesül. Akkor majd életünk mostani két síkja - a földi és a mennyei - egybeolvad, minden feszültség, minden széthúzás, minden ellentét test és szellem között megszűnik.
Mindnyájunk imádsága az, hogy Isten ezekből a drága Igékből valósítson meg minél többet az előttünk ülő kedves testvéreink és mindnyájunk életében. Az Úr őket is elválasztotta a pusztulásra ítélt világtól. Ó-emberünk az ítélet alatt áll. Az Úr Jézussal egyesülnek az Ő halálában, eltemettetésében és feltámadásában. Életük valóban új, mennyei élet legyen az Ő ereje által. Ebben erősítsen meg az Úr mindnyájunkat! Ámen.

Halleluja! Maranatha! Uram, jöjj el! Ámen!


Bristoli Müller György a megtértek keresztségéről



ÉLETRAJZOK, OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK

Makai Rozália: DROG, ALKOHOL, NIKOTIN

VAN KIÚT! OLVASMÁNYOK FIATALOKNAK



Zimányi József prédikációi Mátrainé F. Irma írásai Gazdag István tanításai