A dolog ugyanis így történt: Öt bajtársammal
együtt japán fogságba estünk. Bajonetekkel hajszoltak át bennünket az
őserdőn. Végig kellett néznem, hogy ölik és csonkítják meg egymás után
bajtársaimat.
A 23. zsoltárt és a Miatyánkot imádkoztam. Ha meg is kell
halnom, a félelmemet nem mutatom ki az ellenség előtt, ezt elhatároztam.
Reszkettem, mint a nyárfalevél, a bajonett ott volt a hátamban. Vártam a
halálos döfést, és egyszer csak elkezdtem egy dalt fütyülni, úgy mint
gyermekkoromban, amikor sötét utcán kellett végigmennem. Ezt fütyültem:
"Az Úr ismeri az Övéit, és mindig is ismerte őket, bármelyik népből és
országból valók voltak is, a kicsinyeket és a nagyokat. Nem hagyja őket
elpusztulni. Életünkben és halálunkban az Övé vagyunk, és azok is
maradunk."
Egyszer csak észrevettem, hogy valaki velem együtt fütyül, - az én japán
kísérőm! Ő is ugyanezt a dalt fütyülte. Nemsokára észrevettem, hogy vállára
akasztotta a fegyverét; azután oda jött hozzám. A meglepetéstől majdnem
bukfencet vetettem, amikor hibátlan angolsággal megszólított:
"Már régen csodálom ezt a keresztyén dalt."
Már néhány mondat után megtudtam,
hogy a japán katona egy angol missziós iskolában tanult, amelynek
fenntartásához vasárnapi iskolás koromban én is hozzájárultam. A japán
beszélt a háborúról, és hogy a háború mennyire ellenére van a japán
keresztényeknek. Megállapítottuk, hogy mindketten a keresztényi hitet
nagy hatalomnak tartjuk, és azt kérdeztük egymástól, mi történne, ha az emberek egyszer
konzekvensen csak a hitükben élnének? Azután a családról és a hazánkról beszélgettünk.
A japán katona ösztönzésére letérdeltünk a sárba, és
imádkoztunk.
Amikor felálltunk, a háborús helyzetre való tekintettel arra
kért, hogy fogolyként kísérjem őt honfitársaimhoz, az amerikai
főhadiszállásra. A visszafelé vezető úton sok rejtekhelyet ismert, és más
japán keresztényt is rábírt arra, hogy csatlakozzanak hozzánk. Soha nem
felejtem el, hogyan csillant fel a szemükben a reménység és az öröm
szikrája, amikor barátom elmesélte nekik, hogyan találtunk egymásra, és
most hova megyünk. Egész úton Jézusról beszélgettünk.
Amikor az amerikai táborhoz közeledtünk, a japánok riadt és buta képet
vágtak, ahogyan ezt előre megbeszéltük, és én előretolt fegyverrel
bekísértem őket a táborba. Ezért a csodálatos élményért valóban nem
érdemeltem meg a vitézségi érdemrendet.
A fiatal amerikai katona szent éneke segítette hozzá a már felébredt japán
katonát ahhoz, hogy Jézus kiontott vérének ereje által az örök élettel kerüljön
kapcsolatba, és egyidejűleg leküzdje az Amerika és Japán közötti határokat.
Dicsőség és hála az Úré!
Ó de csodálatos is az Úr minden cselekedetében!

"Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság,
a
bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!"
(Jelenések 5:12b)
Ámen.
Wim Malgo: Vérontás nélkül
kapható az
Éjféli Kiáltás Misszió
www.ejfelikialtas.hu portálnál.
"A keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek,
de nekünk,
akik üdvözülünk Istennek ereje." (1KOR 1:18)
"A KERESZT" 1. rész
"Keresztről való beszéd" 2. rész
Pál levele a Filippiekhez 2:1-11 Igék hallhatók.
Jézus Krisztus kereszten kifolyt vérének ereje a XXI. században
1. Jézus vére oly csodálatos!
Jézus vére oly csodálatos!
Mert a Bárány legyőzte a Sátán erejét
Jézus vére oly csodálatos!
2. Jézus vére bűntől megtisztít.
Jézus vére bűntől megtisztít,
Mert a Bárány legyőzte a bűnnek erejét.
Jézus vére bűntől megtisztít.
3. Jézus neve oly csodálatos!
Jézus neve oly csodálatos,
Mert a Bárány nevére meghajlik minden térd!
Jézus neve oly csodálatos!
Gazdag István írásai, tanításai
Egy a szükséges dolog AZ IGE W. Nee: KRISZTUS DRÁGA VÉRE
Van egy jó hely, odamegyek dalt halljuk.

Gazdag István: A KERESZT 1. rész tanítás hallható
Jézus Krisztus él, és vár Téged is.