HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján
Olvashatod az 1 Mózes 18 és 19-ik fejezetét:
"Mivel már igen sok a jajkiáltás Sodoma és Gomora miatt,
és vétkük igen súlyossá vált..." (1Mózes 18:20)
"...ne végezzetek magatokon tetoválást! Én vagyok az ÚR!" (3Mózes 19:28)
PÁL LEVELE A RÓMAIAKHOZ 1:22-27
"Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek, és a halhatatlan Isten
dicsőségét felcserélték emberek, madarak, négylábúak és csúszómászók képével. Ezért
kiszolgáltatta őket az Isten szívük vágyai által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák
egymás testét....Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a
természetellenessel, ugyanígy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes
érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak,
de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban."
"A gyáváknak pedig és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a
varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel
és kénnel égő tóban: ez a második halál." (Jelenések 21:8)
Hogyan szabadultam meg a homoszexualitásból?
Winn Thompson levele azoknak, akik szeretnének megszabadulni.
/Fordította: Prof. Dr. Tapolyai Mihály Budapest, ideggyógyász, pszichiáter./
Komoly keresztény családban nőttem fel. Hat éves fiúgyermekként egyszer egy fiúbanda
elkapott és durván megerőszakolt. Máskor egy felnőtt homoszexuális barát
erőszakolt meg, de az már "szeretett." Ez megismétlődött azután is.
A család ezt nem tudta, nem mertem megmondani. A családban nem volt szokás ilyen
dolgokról beszélni. Talán emiatt féltem otthon elmondani félelmeim, bűneim és
szégyenem. Kora gyermekkorom óta az volt az érzésem, hogy a Sátán engem el akar
pusztítani és Isten hívását bennem.
Mikor 11 éves voltam, egy 25 éves nő karmaiba kerültem. Szexuális együttélésre
kényszerített. Ez a nő egy gyülekezeti tag volt. Ekkorra már azt hittem, hogy az abnormális
szexuális élet a normális. Ismétlem, akkor még csak 11 éves voltam. Féltem, de szerettem
a gondoskodást és az érzéseket, amit tőle kaptam. Fizikailag hamar értem, de szellemileg
azonban még csak 11 éves gyermek voltam.
Egyszer valaki a gyülekezetből rajtakapott minket, és hívatták az apámat. Ezután az apám
engem térdeimre kényszerített, és bűnbocsánatért kellett imádkoznom. Megijedtem,
megzavarodtam. Nem értettem, hogy mi történt velem, csak azt értettem, hogy nem
szeretnek, és hogy asszonnyal szexuálisan élni bűn! Ekkorra már a szexuális érzések is
fölébredtek bennem, a vágy is, de nem tudtam kezelni őket. Megkezdődött a harc
bennem.
Igy aztán, mikor egy férfi közeledett hozzám szexuálisan, ellenállás nélkül megadtam
magam neki. Hiszen nővel élni bűn. - gondoltam. Minden, amit tudtam az volt, hogy
éheztem apám férfias biztatását és barátságát, de ezt sosem kaptam meg. Ettől kezdve
életem egyre nehezebb lett.
Néhányszor le is tartóztattak szexuális kilengéseimért. Egyszer női lelkipásztorunk volt,
aki ki akarta űzni belőlem a démonokat. Ekkor kb. 13-14 éves lehettem. Egyre
tanácstalanabb lettem és titkolózó. Magamat is valamilyen visszaélőnek tartottam, aki
mindezt a szeretet palástja alatt teszi. De azt nem értettem, hogy az emberek miért
gondolnak gonosznak. Nem vettem észre, hogy lassan építem a bizalmatlanságot az
emberekben. Elítélt mindenki. Semmit sem hallottam Istenről. Számomra ő nem létezett.
Mikor magamat, identitásomat kerestem, Hollywood vonzott. Hivatásos énekes lettem.
Mozit játszottam, és hirdetéseken énekeltem. Jóképű fiatalember voltam, aki mohóan éhes
a sikerre, de az sosem jött el. Minden sikerem rövid életű volt. Itt aztán a kábítószerrel még
inkább az ördög hálójába kerültem.
Jelszavam lett: "Szex, kábítószer és rock and roll."
És ebben a sorrendben. Mindenféle
kábítószert megpróbáltam, ami csak létezik. Aztán egy három hónapos Közép-Amerikai
túrára mentem, ahol nekem teljes sikerem volt eleinte. A végén belebuktam. Menekültem
vissza Hollywoodba a szexhez és droghoz.
Szüleim minderről nem sokat tudtak. Már tinédzser koromban megtanultam mindent
eltitkolni, palástolni. Egyedül az, amit ők láttak az volt, hogy ingerlékeny és lázadó voltam.
Láttam, hogy boldogtalanok, ez bántott engem, de nem tudtam segíteni. Ekkor már a
huszas éveimben jártam, és azt gondoltam ez az az út, amin én vagyok, ezt kell élnem.
Egyszer mikor börtönbe kerültem, depresszióba estem. Szüleim meglátogattak, és azt
mondták, hogy most nem hoznak ki. Nem akartam ezt elhinni. Nem akarnak kiszbadítani!
A szüleim?! "Úgy éreztem, megint elhagytak. Visszamentem a cellámba és sírtam. Most
Istenhez kiáltottam.
És Isten meghallgatott. Megváltozott az életem! Megértettem, hogy Istennek célja van
velem. Isten teljesen rendbe akart hozni engem, de a múlt emléke kísértett.
Voltak dolgok,
amit előle is titkoltam. Nem akartam tudomást venni róluk.
Eredmény, három évre újra visszaestem! Ez olyan volt, mint mikor Jézus kiűzte a
démonokat egy emberből, és mikor a démonok visszatértek, tiszta rendezett lakást találtak, - üresen!
Hétszerte gonoszabb lett az állapota.
"Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong, nyugalmat
keres, de nem talál. Akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. Amikor
odaér, gazdátlanul, kiseperve és felékesítve találja azt. Akkor elmegy, vesz maga mellé
másik hét magánál is gonoszabb lelket; bemennek, és ott laknak, és annak az embernek az
utóbbi állapota rosszabb lesz az előbbinél. Ez történik majd ezzel a gonosz nemzedékkel
is." (Máté evangélium 12:43-45)
Ez az ember én voltam. Hétszerte gonoszabb lett az állapotom.
Mondhatná valaki, az a bűnbánat a cellában nem volt igazi.
Igazi volt, de nem volt teljes
életátadás. Ő egész életemet meg akarta gyógyítani. Egész múltamat föl akarta számolni,
de én szívem egyes rejtekeibe nem engedtem be Őt. Takargattam.
Isten türelmes volt hozzám! Ő teljes munkát akar csinálni, ha mi engedjük Őt. A
legelrejtettebb zugot is meg akarja tisztítani és betölteni az Ő szeretetével. Akkor ezt nem
értettem. Isten előbb megtanított megbocsátani, és a bűnbocsánatot elfogadni.
1986 körül teljesen belevesztem az Isten elleni lázadásba. Soha nem voltam tekintettel
senkire, ha vágyaim ki akartam elégíteni. Azt hittem, hogy jogom van hozzá.
Ebben az időben anyám kezdett értem komolyabban imádkozni. Nem vettem észre, hogy
ez is benne volt Isten tervében.
Ekkor az akkori nézetem szerint egy tragédia ért: Elvesztettem a férfi szeretőmet. Most
kiderült, hogy minden korábbi vallásoskodásom felszínes volt. Erre volt szükség ahhoz,
hogy fölébredjek. Kezdtem templomba jobban járni és az Ő Igéje kezdett nekem szólni. Én
pedig minden bajommal kezdtem Őhozzá fordulni.
Egyszer ebben az időben a TV fölkért engem, hogy vezessek egy "talk show" beszélgetést
Bishopban Californiában. És én előszőr életemben elkezdtem lelki dolgokkal foglalkozni,
és ennek óriási sikere volt. Már a csúcsán volt a sikerem, mikor kiderült rólam, hogy nem
jelentkeztem az elengedett büntetés letelte után. Újra börtönbe kerültem. A TV
szerződésem megszünt. Most én is azt kérdeztem, amit Jób, "Miért Uram, hiszen új életet
kezdtem? " Egy éjjel elvesztettem mindent, amit addig szereztem. De sejtettem, hogy Isten
rendelte így az én lépéseimet. Ez 1991-ben történt.
Három különböző forrásból is azt a vezetést kaptam, hogy legyek misszionárus. Tegyek
arról bizonyságot, hogy hogyan szabadított meg az Úr!
1992-ben meghalt édesanyám. Mielőtt azonban meghalt volna, én neki mindent
elmondtam őszintén. Apám iránti keserűségemet is. Iszonyatos teher esett le rólam! Most
szabadultam föl igazán.
Ekkor még volt egy harcom: "A nagyobbik fiú" ellenszenve. Bátyám jó fiú volt, és nem
nézte jó szemmel az én életemet. Eddig ezt nem vettem észre. De most édesanyám halála
után ez kiderült. Valahogy sikerült lerendezni vele azt, ami ellen neki panasza volt.
Ezután intenzív lelkigondozói tanfolyamra mentem Amsterdamba. Mérhetetlen sokat
tanultam, hogy hogyan kell segíteni ilyen szerencsétleneken, mint amilyen én is voltam.
Ekkor már lelkileg is a magam lábán álltam. Ma egy intézetet vezetek, aminek neve az,
hogy "Imádság Háza," és ide jöhet bárki, aki Isten szabadítását keresi. Jézus Krisztus keresztje a
gyógyulás útja a megtört szívűeknek.
Dicsőség az Úrnak! Halleluja!

És nehogy azt higgyük, hogy több ezer évvel ezelőtt voltak csak csodák.
Minden nap, minden órában, és minden percben tesz csodákat az Úr a mai napig is!!!