HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján

Zimányi József életrajzát itt elolvashatod.

 "De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói szellemben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Szellem, és akik imádják Őt, azoknak szellemben és igazságban kell imádniuk." (Jn 4:23-24)



Zimányi József: Két év a Mennyország küszöbén

Áldott legyen az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben, a Krisztusban. Ámen.
Olvassuk el Isten Igéjét az új bibliafordítás szövege szerint a Cselekedetek könyvének 24. fejezetéből, a 22. versétől:
"Erre Félix elnapolta az ügyet, mert sokat tudott erről a tanításról, és így szólt: Amikor Líziász ezredes idejön, akkor fogok dönteni az ügyetekben. Ugyanakkor megparancsolta a századosnak tartsák őrizetben Pált; de enyhébb fogságban, és az övéi közül senkit se akadályozzanak abban, hogy szolgálatára legyen. Néhány nap múlva pedig megjelent Félix a feleségével, Druzillával, aki zsidó származású volt. Magához hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztus Jézusban való hitről. De amikor az igazságról és önmegtartóztatásról meg a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült, és így szólt: Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak. Egyúttal azt is remélte, hogy pénzt kap Páltól, ezért gyakrabban hívatta, és elbeszélgetett vele. Két esztendő múlva Porciusz Fesztusz lett Félix utóda. Félix pedig fogságban hagyta Pált, mert kedvébe akart járni a zsidóknak."

Ennek a fejezetnek azt a címet adtam: Két év a Mennyország küszöbén.
Nem ismerek senkit a Bibliából, akinek Isten ilyen különös kegyelmet adott volna, hogy két éven át akkor hallgathatta Pált, amikor akarta. Isten rendkívüli kedvezményben részesítette ezt az embert. Fel fogom sorolni azokat a különös kedvezményeket, amelyeket az Úrtól kapott. Félix két évig állt a Mennyország küszöbén, és ennek ellenére mégis kívül maradt.
Sokan vannak akik már évtizedek óta hallgatják Isten Igéjét, és mégis kívül vannak. Miért? Sokszor énekeljük, hogy: Lejár az idő és lehet, hogy egyeseknek éppen most telik le a második esztendő. Egyszer Félix életében is eljött, hogy letelt a számára kijelölt kegyelmi idő. Jött Porciusz Fesztusz, és többet nem hallgathatta Pált. Félix nem élt a lehetőséggel. Kérlek benneteket, akik most halljátok Isten szeretetének ingyen kegyelembő1 való hívogatását, ne utasítsátok vissza! Megismétlem Jézus drága szavait:
"Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak." (Jn 5:25)
De rettenetes dolog, ha valakinek van füle, és mégsem hall. Szeretnék kicsit többet beszélni Félixről, hogy megmutassam, mennyi kegyelmet, mennyi drága ajándékot készített el számára az Isten. A zsidók elhatározták, hogy megölik Pált. 40 ember, démoni emberek, amilyenek manapság az iszlám emberei is - átok alatt elkötelezték magukat, hogy addig se nem esznek, se nem isznak, amíg Pált meg nem ölik. De ezt a tervet meghallotta Pál unokaöccse. Jelentette Pálnak, és Pál odahívatott egy századost. A százados elvitte ezt a fiút az ezredeshez, aki egy nagyon derék ember volt. Ez a százados mondhatta volna: Mi közöm nekem hozzá, egy zsidóval kevesebb. Nem, nem így tett, hanem akkor éjszaka 470 fegyveres katonát mozgósított, és még egy állatot is adott, kényelmes üléssel felnyergelve, hogy azon szállítsák el Pált. Így került Félix elé. Ezt mondta Tertullusz, a prókátor:
"Nagy békességet biztosítasz számunkra nagyra becsült Félix, és üdvős változások történnek épünk javára a te gondoskodásod folytán. Ezt mindenkor és mindenütt teljes hálával ismerjük el." (ApCsel 24:3)
Mennyi hízelgés van ezekben a szavakban. De amikor Pál beszélt, akkor Félix megrémült: Menj el most, de majd később hívatlak.

Testvérek! Nekünk nem az a feladatunk, hogy kedveskedjünk a hívőknek. Sokan mondták már nekem, hogy nagyon kemények a prédikációim. Higgyétek el, nem olyan kemény, mint amilyen súlyos a bűn. Én nem tudok olyan keményen prédikálni, hogy elég jól tudjam éreztetni az Isten mindenki felett való fájdalmát. Fel kell szólítsalak benneteket arra, hogy mindaddig ne mondja senki: "Így vagy úgy szeretem a családomat, férjemet vagy feleségemet, gyerekemet", amíg nem szereti előbb Jézus Krisztust. Egy Isten nélküli ember nem tud áldássá válni. De mikor meghódol a szív, megtelik Isten szeretetével, jelen van benne Krisztus, akkor sok jó árad belőle, békesség, türelem, szeretet, szelídség, mennyei erő. Ne fosszátok meg magatokat, s a tieiteket ettől a kegyelemtől.

Ismertem egy kislányt, aki sírva mondta nekem egyszer: "Édesanyám bezárt a padlásra azért, mert a bibliaórára jövök. Azt mondta nekem: Soha nem mész férjhez, ha mindig csak imádkozol." Később mégis férjhez ment. Micsoda anyai szeretet ez? Bátorítalak benneteket, hogy a befogadott Jézussal óriási erőt fogtok kapni. Jézus megígérte, és neki minden ígérete igaz:
 "Íme, hatalmat adtam nektek, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok..." (Lk 10:19a)
A befogadott Jézus segít elviselni a legrosszabb férjet is, a legrosszabb feleséget is, a legmakacsabb gyereket is. Ott, ahol harc van, vádaskodás, keserűség, folynak a könnyek, és éles olló az ember nyelve; ott a befogadott Jézussal minden megváltozik. Adjatok helyet az életetekben a Megváltónak!



Meglátogatott a lakásomon egy nagyon magas beosztású valaki, a nevét nem akarom elárulni. Miután olvasta a könyvemet, leutazott hozzám Pestről Debrecenbe, két napot töltött az Arany Bika szállóban. Csak ennyit mondott:
"József, elolvastam az életrajzodat, és sírva fogadtam meg az Istennek, hogy egész szívemmel neki élek."
Imádkoztunk, megerősítette a fogadalmát. Nem mondta, hogy: "Majd holnap, mert annyi ügyem van, rengeteg feladatom van, el kell látnom a kórházat azzal a sok mindennel." Nem, akkor megerősödött a Jézusban való hitben. Újra elmondom nektek: Az Úr Jézus soha senkinek nem töri be a szíve ajtaját. Azt mondta:
 "... az ajtó előtt állok és zörgetek,... kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz..." (Jel 3:20)
Nem töri be. Nem megy be, csak ha megnyitják az ajtót. Emlékeztek a gadarénus történetére, mikor a kétezer disznó elveszett? Azt mondták a gadarénusok: "Menj el tőlünk! Kárt tettél nekünk." Mit tett ezután? Elment. Nem erőszakoskodott. Milyen más volt, amikor a samáriai asszony bizonyságtétele nyomán behívták Őt abba a kis faluba, és azt mondták:
"Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban Ő a világ üdvözítője." (Jn 4:42)
Nézzük meg, hogy Isten milyen szeretettel vette körül Félixet. Zsidó felesége volt - neki a pogány embernek, - aki minden valószínűség szerint beszélt neki az élő Istenről. Nem volt egy lánglelkű ez a Druzilla, de zsidónak jó zsidó volt. A pogány rómainak beszélt arról, hogy ezek: a Jupiter, meg Zeusz, meg a többiek, nem mások csak kézzel csinált istenek. Ezek nem istenek. Van egy igazi Isten. Isten tehát megközelítette Félixet a feleségén keresztül.
Mindenkit komolyan figyelmeztetek, akinek a családjában hívő ember van, vigyázzon. Ha bezárva marad a szíve, akkor éppen a hívő családtag lesz a tanú ellene: "Mondtam neked, éltem előtted, mégis zárva maradtál." Akinek istenfélő családtagja van, adjon érte Istennek hálát, és engedjen annak a hívásnak, amit otthon is hall. Ne szakítsátok szét a családot! Olyan jó, amikor hitben együtt van az egész család, mikor az otthon istentiszteletté válik, templommá, ahol Jézus mindig jelen van.
A zsidó asszony bizonyságtétele hiábavaló volt, nem hatott Félixre; elnapolta az ügyet. Kérek mindenkit, hogy ne Félixet kövessétek. Isten másik nagy ajándéka Félix számára a nagy hatalom, amivel rendelkezhetett. Minél nagyobb hatalommal rendelkezik valaki, minél több vagyona van valakinek, amikor Istenhez tér, annál több jót cselekedhet. A magas beosztás, a nagy hatalom, a több jog, alkalom a jó gyakorlására. Itt van ez a Liziász nevű ezredes. Ő nem engedte, hogy Pált megöljék. Nagy hatalom volt a kezében, és jóra használta. Most figyeljétek meg, hogy mi következik. Amikor Pál elkezdett beszélni Félixnek, ő nem úgy beszélt, mint Tertullusz, nem hízelgett, hanem az igazságról beszélt. Mit mondott? Elmondta, hogy: Félix, az az igazság, annyit vétkeztél, Isten haragját felkeltetted. De jött valaki, aki magára vette a büntetést a te vétkeidért is. Az Isten Báránya azon az oltáron hozzád békítette Istent. Fogadd el ezt az ajándékot! Be kell vallani a bűnt, meg kell bánni a bűnt. Önmegtartóztatásról beszélt Pál, a test megfékezéséről. A római nagyurak abban versenyeztek, ki tud nagyobb fertelmességet és alábbvaló szórakozásokat kitalálni.

Testvérek! Nekünk egyik nagy ellenségünk a saját testünk. Nem lehet vele összebarátkozni, nem lehet vele kibékülni. Akik Krisztuséi, azok megfeszítették a testet indulataival, kívánságaival együtt. Így van ez a Bibliában. Nem azt mondja, hogy dédelgetni, megbékélni, szeretgetni kell. A testünket gondozni kell, ezt a külső testet, de nem azt, ami érzéki benne! Nekünk állandóan harcban kell lenni, ezzel a lázongó testünkkel. Aki a testét dédelgeti, és annak a kedvét keresi, az ellenségeskedik Istennel. Én 79 éves vagyok. Tudom, hogy nem halnak meg a bűnös vágyak. Nem válik a test szentté még 80 éves korban sem. Száz oldalról jönnek újabb és újabb támadások. Az nem igaz, hogyha megöregszünk, nincsen bűn, elmúlnak a kívánságok. Annál több jön, más oldalról. Aki az Úr Jézust szereti, azt ez a szeretet arra kényszeríti, hogy a saját testével, indulataival számoljon le, és ne engedjen azoknak. Ne legyen érzéki ember, hanem lelki ember, olyan, aki Isten Igéjének enged.


Meghívtak egy gyülekezetbe evangélizációra, de csak hétfőn kezdhettem el. Kérdeztem, hogy miért hétfőn. A lelkész elmondta: Mert vasárnap táncrendezvény volt a templomban. Táncoltam egész nap a polgármesterrel a templom javára. Le kellett ülnöm a hír hallatán, hogy kibírjam. Ez a lelkész így szólt hozzám: Józsi bácsi, maga úgy el van maradva! Lám, ilyen is van még a magyar református egyházban.
Félix vívódik. Elküldi Pált, de többször visszahívatja, beszél vele újra és újra. Pál mindig ugyanazt mondja, az eljövendő ítéletről beszél: Egyszer meg kell állnod a tökéletes és szent Isten előtt, s amit senki sem tud rólad, arról is számot kell adni. Félixnek egy dolog jár az eszében: Ez a Pál tulajdonképpen semmi bűnt nem követett el. Ezek az ostoba keresztyének, ha idejönnének, nem is túl nagy összegért, azért mégis valamennyiért, ha megalkudnánk, én elengedném. De senki nem váltja ki.

Elmesélek egy történetet. Krasznojarszkban hétezren voltunk az elosztólágerben. Volt ott egy zsidó orvos, ő volt a láger orvosa. Azért ítélték el, mert Sztálin parancsára megmérgezte Gorkijt, de az nem halt bele a mérgezésbe. Ezért az orvos kapott 10 év büntetést; mert nem jól keverte a mérget. Meghallotta ez az orvos, hogy van a lágerben egy magyar pap; üzent nekem. Behívott, s azt mondta: Egészen biztos, hogy a kárpátaljai hívők szeretnek téged. Írjál egy levelet, hogy gyűjtsenek össze 1000 rubelt. Küldjék el nekem ide az én címemre, amit ha megkapok, ellenszolgáltatás fejében nem fogsz északra menni, Szibériába, hanem helyette elküldelek délre. Azt mondtam neki: Pál apostol sem vette meg a szabadságát. Én sem veszem meg. Hadd menjek csak északra. És milyen jó, hogy északra mentem. Néhány fogolytársam délre került, s amikor találkoztunk a szabadulás után elmondták, hogy a fejük felett dúlt az égiháború, 50 °C-os melegben. Villámlott, dörgött, esett az eső, de a földre egy csepp sem esett; elpárolgott még a fejük felett. Pocsolyából ittak. Én ott elpusztultam volna. Nekem nagyon jó volt a hideg észak. Nem kívánom senkinek, de akkor az volt a jobb. Ne vásároljunk soha semmit a magunk előnyére! Jaj, de sok utálatos ajánlatot kaptam Magyarországon, Oroszországban, ha vállalom azt, amit kívánnak. Nem! Ne adjuk el magunkat!
Örökre el vagyunk adva, tetőtől talpig az áldott Úr Jézus Krisztusnak. Mindenki tudja: Ha egyszer valaki meghódolt az Úrnak, akkor teste-lelke az Övé. A kettőt nem lehet különválasztani. És ami bennem érzéki és testi, annak meg kell halnia. A Jézus iránti szeretet mindent halálra ítél, amit az ördög használni tudna.
Kérdezek valamit: Gondoljatok vissza egy kicsit az elmúlt időkre. Van-e valaki, aki most is keserűen gondol rátok, és a szívében Isten előtt vád van ellenetek? Ha igen, akkor ti vádlottak vagytok. Nagyon sok ilyen panasz lehet ellenetek, ami ott fenn már összegyűlt. Mi lesz ezzel? Ha befogadjátok az Úr Jézust a szívetekbe, ezeket a bűnöket meg tudjátok bánni, ha kell, tudtok bocsánatot kérni; megkapjátok a feloldozást, és egy óriási tehertől szabadultok meg. Többé nem érvényes az ellenünk szóló kézírás; oda van szegezve a keresztfára. De csak úgy lehet odaszegezni, ha a testemet is odaszegezem. A Római levél 12. fejezetében benne van, hogy az az Istennek tetsző istentisztelet; mikor a testünket tesszük az oltárra. Van egy ilyen zsoltárunk:
"Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvaihoz!" (Zsolt 118:27)
 Ez Jézusról szóló jövendölés, de rólunk is szól. Az Úr Jézust nem a szegek tartották ott a kereszten. Debrecenben teológus voltam, mikor ez a vers született bennem:



Nem a szegek tartják Őt ott, de ott tartja a szeretete.
Nem Ő volt a megátkozott, hanem
az Isten Báránya helyetted áldozott.

Ki vállalhatná a kereszthalált? Senki. És ezért szeretetből engedjük, hogy mindaz, ami testi és Istennek nem tetsző, kerüljön keresztre.
Mondjátok ki most magatokban: Uram, irántad való szeretetből megöldöklök magamban mindent ami fáj Neked, amivel sebezlek Téged, mert kezedbe, lábadba a szeget én vertem, véred minden cseppje égeti a lelkem.
Szeretném, ha feloldozottak lennétek. Bennetek lenne a befogadott Jézus az áldásával együtt. Isten megmondta már Ábrahámnak, hogy egyvalakiben fogja megáldani az egész földet; a megígért Fiúban. És a megígért Fiú: Krisztus.
Ugye sokszor keseregtek? Eljött hozzám valaki, arról beszélt, mennyit szenved mások miatt. Így van. De viselni, tűrni emberi erővel nem lehet, elrontjuk a dolgot. Másfelől miránk is van panasz. Milyen jó, ha az Úr Jézus lelkületével járhatunk!
Félixnek egy gondolata volt. Miközben Isten szeretete ostromával vette körül, minden Páli bizonyságtételnél hangosabb volt benne: Mennyit adnak majd érte, hogy kiengedjem? A ti életetekben milyen hatalma van a pénznek? Jézus ereje kell ahhoz, hogy tudjatok uralkodni a pénz felett. Ha nincs ott az Úr Jézus, akkor a pénz uralkodik. Soha ne engedjétek, hogy az anyagiak megterheljenek, elkeserítsenek, vagy valamerre elsodorjanak. A pénz magában semmit nem ér, de a Krisztus-hívő ember kezében nagyon jó eszköz, a hitetlen embert pedig előbb-utóbb elsodorja. Apám ezért lett öngyilkos. Nagyon nagyvonalú életet élt; nem tudott a pénzzel bánni, összegyűlt a sok adósság. Zimányi József, számoljon el! Nem tudok. Egy lövés; elszámolt magával, és ment a Pokolba: Tegyétek a pénzt szolgává! Ne az uralkodjék rajtatok!
Félixnek a világ legjobb igehirdetője magyarázza az üdvösség útját, de közben mindig ez dobog a szívében: ..remélte, hogy pénzt kap. Hát nem visszataszító, nem utálatos?
Debrecenben, teológus koromban az Apolló mozi előtt hosszú időn át minden este osztogattam azokat a kis "röplapokat", amiket a skót futballistából lett evangélista, Stewart Jakab hagyott itt. Egyik este osztogatás közben valaki a vállamat megveregette. Kicsit féltem, mert sokszor a rendőrök is megállítottak; akkor már a nyilasmozgalom elkezdődött. Egy férfi volt, azt mondta: Erdélyből jöttem. Nagyon jól teszi fiatalember, hogy ezt csinálja. Tudja én Párizsban végeztem az egyetemet, teljesen hitetlen, istentelen voltam. Egyszer a párizsi utcán valaki a kezembe adott egy hasonló röplapot, és én ott a sarkon, ahogy elolvastam, leborultam az Isten előtt. Hazamentem, ahol albérletben laktam egy zsidó barátommal, elolvasta ő is, és ott mind a ketten leborultunk az Isten előtt. Csak egy kis "röplap" volt.



Még egy vallomás, egy intelligens embernek a vallomása. Különös eset. A Mészáros utcában Budapesten történt, közel az árvaházhoz, ahol nevelkedtem. Szeles idő volt, április lehetett. Fújt a szél sok mindent. Egy vékony kis lapocska pont a talpa alá került; rálépett. Ilyen finom papírt nem látott. Fölveszi:
"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János evangéliuma 3:16)
Hogy került oda? Rálépett. Megrendülve mondta:
"Istenem! Egész életemben tapostam a szeretetedet, most csak a betűket, de valósággal a szeretetedet tapostam." Jézus boldog követője lett, és elmondta sokszor: "Ráléptem az Isten szeretetére, de a talpam alá sodorta, hogy lássam, hogyan élek, mit csinálok." Ézsaiás próféta könyvében van egy félelmes példázat. Mit kellett volna még tennem a szőlőmmel, hogy jót teremjen? Jót ültettem el, és vadszőlőt termett. S akkor így szól Isten: Parancsolok a fellegeknek, a vadaknak, hogy tegyék tönkre.
Elhiszitek, hogy eljön az idő, amikor már nem tudtok elmenni a templomba, vagy a gyülekezetbe? Én háromszor is megállok, mire felmegyek az emeletre. Lesz idő, hogy fel se tudok majd menni. Ne mondja senki:
"Majd holnap, majd egy evangélizáció záróalkalmán döntök." Nem biztos, hogy lesz holnapod, én se merném azt állítani, hogy megérem a holnapot. Félixnek is elmúlt a kegyelmi idő. Eltelik a tíz, tizenöt évi halogatás is; mindenki tudja, mikor szólította meg Isten először, mikor válaszolta rá, először finoman, hogy: majd, vagy nem.
Úgy szeretném, ha megértenétek, amit elmondok. Nagyon gyarló, nagyon dadogó vagyok, ezért írom be a könyvembe is sokszor dedikálás helyett: dadogó szerző, mert az Isten dolgairól csak dadogunk. Amiket én most mondok, ez is dadogás, a legelegyszerűbb beszéd. Ki tudná az Isten nagy dolgait igazán elmondani. Nem érzitek a szorongatást? Nem értitek a kopogtatást? Nem fáj az Isten fájdalma? Ha most felragyogna előttetek a megfeszített Jézus, töviskoronával a fején, megrettennétek. Nem látjátok a lelketekkel mit tett érettetek? Ki van nyújtva a vőlegény keze, rajta van a jegygyűrű. Engedjétek, hogy a szívetekre tegye! Mondjátok, hogy mostantól fogva le vagyok foglalva Jézus számára. Ez a legnagyobb szabadságharc.
Félix két évig ellen tudott állni. Nem tudta, hogy mikor telik le az idő. Jött a parancs, nincs tovább. De Pált még ott hagyta. Nem magának kedvezett és nem Pálnak, nem is a zsidóknak. Magának kedvezhetett volna, hogyha Pált elengedi, vagy a tanítását befogadja. Kedvezzetek magatoknak! Adjátok meg magatokat a szíveteket ostromló isteni szeretetnek!

 Ezért most imádkozzunk az Úrhoz!
Áldunk téged Istenünk a fáradhatatlan, hűséges szeretetért, a folytonos ostromért, a türelemért. Az angyalok sem tudnák megszámlálni bűneinket, olyan sok van. Mi sem tudjuk, de előtted minden nyilván van tartva. Mi vagyunk a leghálátlanabb emberek, a legmakacsabbak és legkeményebbek. Nem két éve álljuk már az ostromot, hanem sokkal több, sokkal hosszabb ideje halljuk a kopogtatást. Bocsáss meg az ellenállásért, a tiszteletlenségért, a makacskodásért, a vonakodásért, hamis ígéretekért.
Atyánk, a Krisztusért könyörülj rajtunk! Ámen.