A többféle Ige közül én a 110. zsoltár Igéje mellett álltam meg. Ez állított meg engem, és fogta meg a szívemet. Az új bibliafordítás szerint olvasom:

"1. Dávid zsoltára. Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!

2. Hatalmad pálcáját kinyújtja az ÚR a Sionról: Uralkodj ellenségeid között!

3a. Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz.

7. A patakból iszik útközben, azért emeli föl a fejét."

Kedves Testvérek! Mielőtt a zsoltárnak a rövid magyarázatához fognék, előbb szeretném a szükséges bevezető ismertetést is megtenni. Ez is egy olyan zsoltár, amelyben a zsoltáríró nem tudta pontosan, hogy mit mond, azt se, hogy mért kell mondania. Csak azt tudta, hogy mondani kell, és hogy meg kell örökíteni. Le kell írni.

Dávid nem tudta, hogy az Úr Jézus majd erre a zsoltárra is hivatkozni fog egy éles vita közepette, amikor azt feszegették, hogy ki lesz hát a Messiás. Annak Dávid őstől kell származnia. És akkor Jézus erre a zsoltárra hivatkozva mondta, miképpen lehet Dávid őse a Messiásnak, amikor Dávid maga mondja, az én uramnak szólt az Úr: Ülj az én jobbom felől! Ha tehát Dávid itt urának mondja, hogy lehet neki őse? Zavarba hozta azokat a bibliamagyarázó farizeusokat, akik nem Szent Lélek (Szent Szellem) szerint értették az Igét.

Említettem már többször istentiszteleten, hogy a 22. zsoltárban is leírta Dávid:

"átlyukasztották kezeimet és lábaimat". Nem volt átlyukasztva se keze, se lába. Kénytelen volt mondani, mert anélkül, hogy tudta volna, hogy kiről beszél, a Golgotáról kellett beszélnie.

Vagy amikor Ézsaiás azt mondta, hogy gonosztevők között kell meghalnia, gazdagok közé temetik. Nem tudta, hogy kiről beszél, de mondania kellett. Azt mondja a Biblia, hogy ezek az áldott emberek, Isten szent emberei maguk kutatták, nyomozták, kérdezték imádságban, hogy ki az, melyik idő az, amelyről beszélniük kell. Tudták, hogy egy jövendölés, de azt mondja a Biblia maga, hogy még az angyalok is csak óhajtottak beletekinteni ezekbe a titkokba, Krisztus titkába.

Azért mondtam ezt így el, mert rettenetes felelősség súlya van rajtunk. Mi már nem úgy vagyunk, mint a próféták, hogy nem tudjuk kiről és miről van szó. Azt mondta Jézus: Sok király és próféta kívánta látni és hallani , amit ti láttok és hallotok. Nem hallották. Gyermekkoromban sokszor elfogott az irigy gondolat, mért nem éltem én az Úr Jézus idejében, vagy Dávid idejében, Ábrahám idejében. Azokat a szent dolgokat közelről láttam volna. Aztán eljött az idő, amikor megértettem, hogy sokkal több van nekünk adva. Mindenkinek szeretném a lelkiismeretét felébreszteni az óriási felelősségre. Isten annyira kitárta magát nekünk, annyira megvallotta szeretetét, annyira elébünk tárta. Ugye énekeltünk Isten Bárányáról, nagy áldozatról. Nem volt Isten köteles arra, hogy odaadja egy durva gerendára, és átok alá bocsássa az egyetlen ártatlan embert, aki Isten és ember egy személyben. Nem kötelezte semmi, csak a szeretete. Milyen különös, hogy az Úr Jézus, azon az u.n. utolsó estén, csütörtök estén megmondta, hogy mindnyájan el fogtok hagyni. Egy elárul, meg is fogtok tagadni. Nemcsak Péter mondta, hogy én nem, a többi is. Ugyanúgy szóltak, mint Péter. Mégis elvitte őket magával. Imádkozzatok velem! Egy olyan csapatot, amelyről tudta, hogy nemsokára úgy fognak dobogni a lábaik, futnak. Mindenki menti a maga életét. Azt mondta, hogy őrködjetek velem. Aztán ébreszti őket, hát nem tudtok vigyázni.
Imádkozzatok tovább! Megint elalusznak. Megint eljön. Nem lehet ezt a szeretetet megérteni, se magyarázni. Csendben, magányomban elgondoltam, hogy csak énhozzám az Isten mennyire irgalmas volt egész életemen át.
5 éves koromban az anyám rohant a patikába. Azt mondta az orvos, nem érdemes elmenni, de kiírom. Úgyse éri meg a gyerek, hogy bevegye. És az Isten megtartotta az életemet az élet hosszú folyamain keresztül.

A kisebb dolog volt, hogy a testi életemet megtartotta.
Nagyobb az, hogy hitetlen anya és apa mellett 5 éves koromban már a szívembe oltotta, hogy keressem Őt.

Elbújtam istállókba, kazlak mögé. Udvarunkon óriási lóvásár volt. Kupecek bérelték az udvart. Elbújtam a szalmakazalba, és kerestem az Istent, hívtam. Apám kinevetett, anyám nem tudott felelni, akkor még nem volt hívő. Anyámat a sok szenvedés törte meg, és hitre jutott később. Apám agyonlőtte magát. De a szívemben ott volt egy hang, amelyre valamit mondani kellett.

Azért mondom ezeket el, mert mi mindannyian különösképpen megáldott emberek vagyunk. Egy olyan korszakban élünk, ahol borzasztóan felgyorsult az idő. Megrövidült az élet, mert az események úgy felgyorsultak. Éppen ezért, mert nagyon rövid, nekünk nagyon ki kell használnunk minden percet, minden órát. Ma már a világ egy tékozló életet él. Pocsékolják magukat, az időt, az erőt, a szerelmet, mindent az emberek, a pénzüket, javaikat. Olyan sokan égnek el a bűnnek a belső lángjaiban. Nekünk megadatott az, hogy érezzük az Isten szeretetének a melegét. Én nem tudom nektek átadni, de talán sikerülni fog, ha Isten megadja, meg fog jelenni könyvben röviden az életem. A címe ez lesz.

"Tűzoszlopoddal jéghegyek között". A fő gondolatai megvannak, és nem tudom másként kifejezni a mondanivalót, csak úgy, hogy a "tűzoszlop", amely vezette Izráelt, világított, melegített, fénylett nekik, ahogy pogány, vad törzsek között kellett haladni. És később ki-ki tapasztalja a maga életét is, ha hitre jutott, micsoda "jéghegyek" között vagyunk. Bemegyek az iskolába hittan órára, kiabál utánam a gyerek:

bejött a csuhás, és nevet. Nekem szeretettel kell rá visszanézni. Ha gyűlölettel nézek rá, akkor elvesztettem az Uram tekintélyét.

Látja az ember az óriási szakadékokat,
a sötétség erőit.

Mikor az Úr Jézus a Földön járt, akkor minden démon különösképpen mozgósítva volt. Soha annyi megszállott ember nem volt, mint akkor. És most, ahogy közeledik a jövetele, most is túlóráznak a démonok. Túl vannak hajtva. Minden Ördög angyala próbál minél több embert megfogni és hívőket, a többi úgyis a kezében van. Miránk van vigyázásuk és törekvésük. És ahogy annakidején Amálek a vándorló Izráelből a lemaradt utócsapatra tört rá, a fáradtakra, a gyöngékre és azokat vágta le. Isten meg is büntette, megbosszulta. De most is így van, hogy aki hitében elernyedt, imádságában meglankadt, Istentől elszakadt, van egy halott, élettelen kereszténysége, ezeket tartja kezében.

Sokszor elmondtam, de mondani kell, hogy mekkora fájdalom, hogy ez a kicsi Magyarország első a világon az öngyilkosság listáján, és messze első a 16 éven aluliak öngyilkossági listáján. Messze legelől vagyunk. Utánunk következő két országban nincs annyi öngyilkosság, mint nálunk. Van kenyér, van ruha. Meleg otthon. Akinek nincs, annak adnak. És nem kell az élet. Emlékeztek rá, ezt is mondtam többször, ezt a rettenetes éneket fiatalok énekelték kórusban:

"Mindenütt jó, de legjobb sehol." Hát igen, Krisztus nélkül sehol.

Milyen nagy kegyelem, hogy nekünk adatik. Többet tudunk, mint Dávid, meg a régi próféták. Nekünk sokkal több adatott meg, és annál nagyobb a vétkünk, ha ezzel a kegyelemmel nem törődünk. Ez a nagy üdvösség a Zsidókhoz írt levélben van. Ha ekkora nagy üdvösséggel nem törődünk, mi magunkon nem tudunk segíteni, de Krisztus mindenképpen. De itt most egy egész héten át zörgetés hallik, hívogatás. Az Isten szinte a maga Isteni teljességének a szeretetével unszol bennünket, zörget nálunk. Betörhetné a szívünk ajtaját, de nem akar gépeket, hanglemezeket. Bekapcsolja, és az az élettelen lemez mondja a szöveget. Sok embernek ennyi az éneke, ennyi az imája. Gyerekektől kérdem hittanórán, milyen imát tudtok. Hát talán a "Mi Atyánk"-ot, esti imát, étkezés előttit. Nem szoktunk imádkozni.

Azt mondta Jézus: "Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!" (Lk 12:32) Nagyon kevesen vannak, akik igazán az Úr Jézus Krisztuséi, majd mindjárt a zsoltárból következni fog. Mégegyszer hadd mondjam, hogy a próféták, a szent emberek, maga Dávid is szerették volna tudni, hogy mért kell mondani, mért ezt kell mondani, és leírni. Nem kaptak mindig választ.

Dániel is kérdezte, hogy amit látok, amiről beszélek, milyen időre vonatkozik. Az volt a felelet, messze időre szóló látomás. Most elmégy, majd felkelsz a napok végén. Még vele se közölt Isten mindent. Mivelünk olyan sok mindent. Megnehezedik rajtunk ez a nagy kegyelem. Hát itt arról van szó, ahogy hallottátok, Dávid mondja, mi tudjuk, "Így szól az ÚR az én uramhoz", hallja az Atya hangját, ahogy a Fiúhoz szól. Nem tudja, hogy mit hall, de amit hall, azt megmondja: "Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábod zsámolyává nem teszem!"

Az Úr Jézus úgy megalázta magát, mikor a vak Bartimeus kiáltott "Dávidnak fia, könyörülj rajtam!"
Nem azt mondta, nem vagyok Dávid fia. Ábrahám még nem volt, én már voltam. Hanem odament, és meggyógyította. Úgy megalázta magát. A Bibliának ez a gyönyörű vallomása Krisztusról, hogy amikor egyenlő volt Istennel, nem tekintette zsákmánynak, hanem egész a keresztig szállott alá engedelmességben, és az Ige mondja, hogy éppen ezért az Isten olyan nevet adott neki, amely minden név felett való. Az Úr Jézus neve előtt, szentsége, hatalma előtt egyszer minden térd meghajlik.
"Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert Ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta Őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére." (Fil 2:5-11)

Pál levele a Filippiekhez 2:1-11 Igék hallhatók.

A démonok fogcsikorgatva fogják vallani, hogy Úr az Atya Isten dicsőségére. Mindenki, aki ellensége volt, a lába alá lesz vetve. Az Ige maga mondja, és beteljesedik. Lesz egy kis boldog csapat, mely megmosott ruhában, pálmaágakkal. "Megmosták ruháikat a Bárány vérében", fognak ujjongani nem maguk felett, nem a hitük felett, nem is az engedelmes életük felett, hanem a kegyelem felett, amely annyi engedetlenség és makacsság után is lehajolt hozzájuk, és szerette őket.

Most szeretném azt a kérdést föltenni, hogy amikor a testvérek kimondják ezt a szót, hogy "Uram" vagy "Uram Isten", mi tölti be a szívüket. Mert amikor Dávid leírta, nem tudta miért kell, hogy ezt mondja: "Így szól az Úr az én uramhoz". Ez belső megrendülése volt. Jézust ő anélkül, hogy tudta volna Urának nevezte. Mi azonban nem mondhatjuk, hogy nem tudom, hogy kiről beszélek. Mert amikor azt mondjuk Úr Jézus, akkor azt jelenti nekem "Uram". Mert különben gúnyolódás. Ha én azt mondom "Úr Jézus", de nem fölöttem, mert ezt jelenti, akkor nem az én Uram.

Ugye szeretjük a 23. zsoltárt?

"Az Úr az én pásztorom."

De valóban meg kell nézni, azért mondom ezt el, mert én magamon mérlegelem és látom, hogy milyen sokszor kivontam magamat és még mindig sokszor előfordul, hogy elfelejtkezem arról, hogy más az Ő törvénye és más a szívem törvénye. Más az Ő akarata, más az enyém. Más az Ő kívánsága, más az enyém. És ha azt mondom "Uram", akkor mindig meg kell törni ezt a bennünk levő másikat, a másik akaratot. Ezt a más uralom után vágyót meg kell törni.

Az Ige világosan mondja, a csak testi ember, a csak egyszer született ember nem is teheti, hogy engedelmeskedjék Istennek. Nagyon sok jó ember van, rendes ember, de nem is teheti, hogy engedelmeskedjék. Egy csomó halott jó ember van, aki az ő vallássoságában teljesen halott. Mozgó koporsók. Jézus megmondta a legvallásosabb zsidóknak a templomban, hogy "holtak vagytok bűneitekben, ha nem hiszitek, hogy Én Vagyok."

Amíg nincs az Úr Jézussal élő kapcsolat, akié a Fiú, azé az élet, akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg benne. Ez szó szerint így van János első levele 5. részében 12. vers

"Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban." Nem arról van szó, hogy aki nem emlegeti, akiben nincs meg. A befogadott Jézus az üdvösség egyetlen feltétele, biztosítéka és záloga. Milyen különös, hogy Ézsaiás, megint a jövendölésre gondolok, meg a többi próféta, hogy meg tudták mondani, hogy Betlehemből jön a Fejedelem. Aztán azt is: néztünk rá, ábrázata nem volt kívánatos.

"Mint vesszőszál sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket hordozta." (Ézsaiás 53:2-4a)
"Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Békesség Fejedelme!" (Ézsaiás 9:5b). Leírta Ézsaiás, nem tudta kiről. Most már tudja. Akik átmentek az örökkévalóságba, nagy örömben vannak. Milyen jó, hogy ők betöltötték a maguk feladatát. Nekünk Isten sokkal többet adott, mint nekik, és nekünk ezerszer rosszabb, ha nem töltjük be a magunk feladatát. Nekünk ezt a Jézust nemcsak megismerni kell, befogadni, hanem hirdetni és vinni, szolgálni.

Figyeljünk csak oda, hogy mi van az Igében, elolvastam az előbb, most mégegyszer elolvasom. "Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz." Csak kétféle nép van, mi megkülönböztetjük nyelvek, faj, törzs, bőr színe, műveltség szerint. Nép csak kétféle van, van egy Isten népe, az Úr népe, az Úr serege, és van egy másik sereg. Néped önként követ. Én a testvérektől meg kell kérdezzem, nekem magamnak is szól a kérdés, nekem is felelni kell belőle és mindenkinek, hogy mondhatom-e, hogy én az Isten népéhez tartozom.

Nem felekezetről van szó, hanem arról, hogy Isten népéhez tartozom-e. Az Úr Jézus népéhez tartozom-e? Azután ez a tartozásom önkéntes-e? Gyerekek jelentkeztek kátéra. Volt vagy 8-10 gyerek, most már 3 maradt, és úgy is vagyok vele, hogy ne is legyen konfirmáció, minthogy 3-4 idecsavargás, meg elcsavargás alapján jelentsük ki felvettük egyháztagnak. Nem szabad ennyire megcsúfolni földi egyházunkat, vallásunkat sem. De itt arról van szó, néped önként követ. Ez mindig egy belső döntés. Először eljut az ember a teljes méltatlanság állapotába, annak a felismerésére. Mindenki Uram, csak én nem. Mindenki alkalmasabb, mindenki becsületesebb, mindenki méltóbb arra, hogy vigyed magaddal, mint én. És amikor a teljes méltatlanság állapotában vagyunk, akkor hajol olyan közel a kegyelem.

Nagyon érdekes volt a bélpoklosság törvénye az Ószövetségben. Amikor a bélpoklosnak a testét teljesen befedte a poklosság, tele volt fekélyekkel, kiütésekkel, elment a paphoz. Amikor látta magát teljesen beborítva poklossággal, akkor a pap meghirdette neki a tisztulást, a szabadulást. És amikor így állunk az Úr Jézus előtt, hogy "Dávidnak Fia könyörülj rajtam!" - amikor nincs semmink, csak a tehetetlenségünk, egyetlen reménységünk Benne.

Ugye, hogy zokogott az az asszony ott a Simon farizeus házában Jézus lábára borulva, és csókolva a lábát, könnyeivel öntözve. Csak neki mondta az Úr, hogy megbocsátattak a bűneid, a nagy vendégek közül senkinek. Ő tudta, hogy nem méltó arra, hogy odaroskadjon a lábához. Anélkül, hogy tudta volna, megcsókolta azokat a lábakat, melyekbe nemsokára szögeket vertek őérette is, az útjáért is. Igen a néped, ez azt jelenti, hogy átmentem egy őszinte belső töredelmen. A szívem fájdalmával, bűneim vétke alatt, odamentem Krisztushoz, az egyetlen Tisztához és Igazhoz. Nem is védtem magam, s felemelt engem. Megtisztított engem és népe közé sorolt. Ez önként történt.

Sok gyermek konfirmált nálunk. Itt vannak a képeik a falra akasztva, már azóta némelyik nagymama. Ide hajtották a szülők, de aki önként jött, az azóta is megvan a hitben. Hogyan vonult fel ez a sereg? Nemcsak önként, hanem szent öltözetben. Nagyon komoly ez az üzenet. Dávid látta Krisztus seregét. Tudta, hogyan történik a döntés. Így szólt "szent öltözetben". Én megmondom őszintén legszívesebben mindig palást nélkül prédikálnék, mert nem érzem magam méltónak arra, és nem is tartom szükségesnek, dehát elő van írva, bizonyos szertartásokat palástban kell elvégezni. De hiába van rajtam száz palást, ha nincs meg ez a szent öltözet. Ez pedig az engedelmes élet.

Ez a szófogadás. A Bibliában benne van, Ézsaiás próféta írta meg , hogy minden mi igazságunk olyan, mint a megfertőztetett ruha. Egyetlen egy, ami Isten előtt megáll, az amit Krisztus ad mireánk. A régi keleti népeknél, nem tudom most is szokásban van-e, de a Biblia idején szokásban volt, ha valaki vendégeket hívott meg, akkor a szolgák megmosták a lábukat, olajat öntöttek rájuk, de mindenkinek be kellett menni levetni a ruháját, és a házigazda által adott ünnepi öltözetbe kellett átöltözni. Ezért van a példázatban, hogy bemegy a gazda és lát valakit a maga ruhájában. Mi módon jöttél ide, hiszen nincs mennyegzői ruhád?

Sokan haltak már meg abban a hitben, hogy én "jó református", "jó katolikus", "jó baptista" voltam, de nem volt mennyegzői ruhája.

Nem tisztult meg. Nem kapott feloldozást, mert nem volt bűnbánata. Mint a megfertőztetett ruha, olyan minden mi igazságunk. Mondtam több alkalommal, hogy nem tudnak bemenni a mi jó református híveink az üdvösségbe, mert annyira büszkék, annyira nagy az öntudat, annyira széles a mell, annyi jó van mögöttük, annyira tudnak magukról.

Így nem lehet, hanem csak leroskadva, ahogy az a vámszedő mellét verte: "Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek." (Megj. Lk 18:13b)
Nem merte a szemét sem felemelni. Azt mondta Jézus: "Ez megigazulva ment haza."
De a farizeus azt mondta, hogy "hálát adok Neked, hogy nem vagyok olyan..."

Még van valami mondanivalóm. "Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz." Testvérek, nagyon kicsi ez a sereg.

Ma az első osztályban annyian voltak, hogy hárman ültek egy padban, de az igazi ok az, hogy mindegyik kap 3-4 rágót. De ha nem lesz rágó, alig lesz gyerek. De higgyétek el, hogy az ott volt 33 gyerekből nincsen 4 olyan, akinek a szülője megkérdezte volna "jársz vagy nem jársz, mit tanultál." Milyen sereg? A feleségem sokszor sírt, amikor reggelenként megálltunk negyed nyolckor, fél nyolckor az ablaknál és mentek az iskolásgyerekek. Mondta, nézd mekkora sereg és ebből hány ismeri Krisztust. Úgy sírt. Sírt a szülők helyett, akiknek sírniuk kellett volna. Nézd, hogy mennek! Akkor még vonultak az úttörő zászlókkal, mindennel. Sírt a lelkem nekem is. De most már lehet jönni. Se szülő, se gyerek. Nagy fájdalom ez. Pedig itt van, "néped önként követ szent öltözetben." Ha nem jön, és nincs rendbehozva, nem tartozik oda.

Most befejezésül, hadd mondjak valamit. Azt is megjövendölte, megmondta előre Dávid, hogy az, akiről ő beszél, akit nem ismert, majd
"A patakból iszik útközben, azért emeli fel a fejét."

Az Úr Jézus gyermekkorától kezdve állandóan szenvedett. Hiszen már 12 éves korában sem értették meg, se Mária, se József, később a kánai mennyegzőben. Mindig szenvednie kellett. A tanítványok az utolsó estén azon versengtek, hogy ki a nagyobb. 3 év után, 3 évi lecke után, az élet gyakorlata után, ahogy János mondja, kezükbe adta az élet Igéjét, köztük volt az élő Ige. Azon vitatkoztak, hogy ki a nagyobb. Hát nem rettenetes!
Jézus magát megalázva megy a keresztre, és a tanítványok azon vitatkoznak, hogy ki a nagyobb. Aki megmosta a lábukat, az a nagyobb. És ilyen helyzetben, így megterhelve, mondtam, hogy elalusznak utolsó este az imádság közben, mégis felemelte a fejét. Mindig az út mellett levő patakból, mindig ott volt Isten vígasztalása. És ugyanez van nekünk is. Engem sokszor erősített meg nehéz helyzetekben ez az Ige. Mindig van az út mellett egy patak. A 65. zsoltár 10. versében az van, hogy "Isten patakja tele van vízzel."

Testvérek, akármilyen csüggesztő helyzet érne, néha azt mondják: "Nem bírom már tovább!". Figyeljetek, az út mellett van patak, de az út mellett. JÉZUS az ÚT.

Ő mondta, "Én Vagyok az ÚT." Ha én nem ezen az úton megyek, nincs ott a patak, akkor jön a pohár, jön egyéb.

Most Magyarország a kábítószer-útvonal középpontjába került.

Fő útvonal lettünk most már. Jugoszlávián keresztül nem megy. Most Magyarországon át ugye. Most foglaltak le 77 kg heroint. Keresztül ment rajtunk. Megfogták a csehek, és
Szegeden most már annyi a kábult fiatal, hogy nem győzik a mentők behordani. Borzasztó ez! Nem ismerik a patakot az út mellett. Akarnak felüdülést. Akarnak örülni, és jön a lassú öngyilkosság, a fiatal élet felőrlése mérgekkel. Adjunk hálát Istennek, hogy mi tudjuk, hogy itt a patak. Csendes vizekhez terelgetsz engem, és emeljük fel a fejünket!
Az én apám sem ismerte ezt a patakot, és keresztüllőtte a fejét. Boldog, aki megismerte Őt. Legyetek azok között, és magamat is oda bíztatom, "Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz." Jaj annak, aki ebből a seregből kimarad, és jaj annak aki ott találtatik az ellenségek között.

"Ellenségeidet lábod zsámolyává teszem."

Amikor mi a bűn útján járunk, megvetjük a Bibliát, nincs időnk olvasni se, amikor járunk a magunk útján, akkor ellenséges dolgokat cselekszünk Istennel szemben. Szívből kívánom minden ittlevőnek, azoknak, akikre szeretettel gondoltok talán fájó szívvel, hogy azok között legyen, akikre vonatkozik:

"Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz."

Te melyik sereghez tartozol?

"A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Ámen." (Ef 6:24)

"Barátja vagyok mindazoknak, akik istenfélők,
és megtartják utasításaidat." (Zsolt 119:63)



Zimányi József lelkész életrajzi beszámolója 1993-ban a Duna TV-ben



Szeretnéd életed vezetését átadni Jézus Krisztusnak?
Akár most itt is megteheted.



ÉLETRAJZOK, OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK

Makai Rozália: DROG, ALKOHOL, NIKOTIN

VAN KIÚT! OLVASMÁNYOK FIATALOKNAK

Mátrainé F. Irma írásai Zimányi József prédikációi Gazdag István tanításai

Szerkesztette: Makai Rozália      http://www.vargamakai.com

Van kérdésed? Ide írhatsz!



22000 szavas JAPÁN SZÓTÁRAK, NYELVKÖNYVEK MP3-as CD-vel

Vissza az oldal elejére!
Vissza a menüre!