A kegyelem ott kezdődik, amikor nem tudom már a rosszat csinálni, mert Valaki nem engedi.
Szeretném én, de Valakit jobban szeretek! Ez az új szív, amit kapunk, ez nem angyal szíve,
ez is emberi szív, és hajlik a kísértésre. Csakhogy ebben a szívben már lakik Valaki. A
régibe nem költözik be. Ad egy új lakást és belejön.
Mi szemetelünk benne, mint a gyerekek.
Jézus Krisztus ott lakik, és mennél jobban szereti a házigazda
kedves lakóját, annál kevesebbet szemetel beszéddel, gondolattal, érzéssel, cselekedettel.
Nem szórja tele a lakást. Úgy gondolom, hogy amikor vendéget vártok, nem szórjátok
tele szeméttel, hanem felszedtek minden szemetet, még egy kis cérnaszálat is. Ha valaki
az Úr Jézust új szívébe befogadja, mindig meglátja az ember, hogy hol kell rendet
csinálni. Ő megmutatja, mert világosság van Benne. Éjszaka nem baj, ha rendetlenség
van. Ha sötét van, minden elmegy. Így élnek sokan. "Minden megy! Mit számít? Nem fogtak
meg! Ezért nem lehet büntetni! Na és aztán, mi közöd hozzá?" Ezt feleli, mert éjszaka van.
Ahol bejött az Úr Jézus, hozza azt az újat, és önmagát, beköltözik ebbe az új szívbe,
amely befogadja. A régi nem fogadja be. Az új szív befogadja. Benn van, és abban a
fényben meglátszik minden. Meglátszik minden, ami tisztátalanság.
Volt már úgy, hogy beszéltetek a saját szívetekkel a saját
bűneitekről?
Mondtátok már: Én lelkem, ez egy nagy hazugság volt? Ez egy nagy
alávalóság volt. Ebben még mindig benne vagyok. Én lelkem, ez egy olyan sötét dolog.
Én szívem, hát ingereled az Istent? Azt mondja a zsoltárban az Ige, hogy beszéljetek szívetekkel
ágyasházatokban! (Zsolt 4:5) Beszélni kell a saját lelkünkkel! Van, aki mindenkivel
beszél, csak a saját szívével nem. Menekül önmaga elől.
Mikor beszélni kellene, akkor
inkább iszik, vagy lefekszik, vagy a TV-t bekapcsolja. Legyen zaj, legyen minden, csak
ez a nyomorult, vergődő szív, mely szeretne szabadulni, abból amiben van, meg ne tehesse.
Ne legyen rá idő!
Ahol szolgáltam nem régen, nagyon szomorú a gondnok. Nagyon
elkeseredett ember. 30 éves fia összeesett a mezőn egy pillanat alatt, és meghalt. Azt
mondja: nincs értelme az életemnek. Próbáltuk vigasztalni. Ilyen keserűsége mellett volt
még egy másik keserűsége is. Szinte bocsánatot kért. Bejött a szobámba. "Lelkész úr, ne
tessék neheztelni, csak 5-6 presbiter jár a 28-ból." Ugye milyen szomorú! Ők, akik
körülötte vannak. De ki körül? Csak a templom körül, de nem Isten körül. Még a
templom körül se! Külön kaptak meghívókat. Nem jönnek! Hála Istennek az asszonyok,
lányok jöttek szépen, sokan. Az egyik napon a lelkipásztor könnyek között mondta nekem:
"Nagyon felkavartál engem meg a gyülekezetet is. Csak így tovább! Olyan
figyelemmel volt a gyülekezet, hogy szinte oda voltak tapadva a padhoz. Az asszonyok
odahaza elmondták a férjeiknek, hogy mit hallanak. Nem jöttek el. Nem kell az új szív.
Hiába mondja az az asszony, vagy leány, vagy nőtestvér: Te gyere, mert ott valami új
van! Ilyen még ott nem volt. Tudja, hogyha jön, meg lesz szólítva. Dönteni kell, a régit
vagy az újat. Mikor befejeztem, az utolsó este egy nagyon idős, beteg asszony odajött
hozzám. Megfogta a kezemet. Azt mondta: "Nem tudok beszédet mondani, csak azt, hogy
köszönjük mindnyájan!" A lelkész felesége bement a boltba vásárolni. Megállították az
asszonyok. A boltban beszéltek az Ákán történetéről, mivel egész héten arról beszéltem.
Olyan jó volt látni ezt. De volt, aki egyszer sem jött el. Voltak, akik gépkocsival nagyon
messziről jöttek.
Volt, aki ott lakik a templom közelében, és nem jön el. Milyen jó, hogy ti, akik itt vagytok,
itt vagytok. De el kell a döntésre jutni.
Uram, én kérek Tőled egy új szívet. Új szívet
teremts bennem, Istenem! Tiszta szívet!
Az volt az Igében: "Kiveszem a kőszívet, adok
nektek hússzívet." (Ez 11:19)
A kőszív az kőből van! Arra nem lehet írni. Az nem melegszik meg. Nem
mozdul meg. Merev. Ha látja Krisztust a kereszten, akkor sem indul meg. Adok hússzívet,
amelyik érez, amely Istenért dobog! Krisztust szereti.
Melyik volt az életetekben elkövetett legnagyobb bűn?
Ha most le kellene írni egy láthatatlan írással, hogy csak Isten
olvassa el, életem legnagyobb bűnét! Csak egy szó legyen vagy egy mondat. Én tudom.
Mindenkiét tudom. Az életetek legnagyobb bűne az, hogy az Úr Jézust nem fogadtátok be!
Minden más ebből ered.
Ezt mondta az Úr Jézus: "Eljön a Szent Lélek (Szellem), a
Vígasztaló, a Tanító, megítéli a világot bűn tekintetében, hogy nem hisznek énbennem." (Jn 16:8-9)
Nem sorolta fel a bűnöket, csak ezt mondta, hogy nem hisznek énbennem. Minden bűn
ebből ered.
Egy másik faluban voltam istentiszteleten, prédikáltam, és mikor
kijöttünk a templomból az egyik azt mondja:
"Nagyon keményen tetszik beszélni." A másik
odaszólt, férfi volt az is: "Jobban kéne! Szeges ostor kéne nekünk!"
- Ő beszélt helyesen! Szeges ostor. Érezte, igen.
Melyik bűnötök fájt az életetekben a legjobban?
Melyik a legfájdalmasabb emlék a bűnök közül? Ha nem jut eszetekbe, megint
megmondom én. Ezt az egyet kell fájlalni, hogy a legnagyobb szeretet előtt bezártam a
szívemet. Most nem arról van szó, hogy buzgó vallásos vagyok, vagy nem.
Aki közületek
tudja, hogy a szívében van Krisztus, az rendben van. Nem is sértődik meg, nem is
haragszik. Miért haragszanak meg, mikor ezt a kérdést feszegetjük? Mert az ördög érzi:
mindjárt elvesztem a tulajdonomat. Felingerli az embereket. Sokan megharagudtak már.
Gyülekezetben is van, aki haragszik. Még mindig nem jó. Nem jó, amíg az Úr Jézus át
nem veszi az uralmat, nem jó. Ha pedig átvette, akkor minden rendben van. Nincs tovább
vita. Rendeződik belül minden. Amíg a szív nem Krisztusé, míg a szív meg nem újul,
semmi sincs rendben. Hiába hagyom el egy csomó rossz szokásomat.
Elmondtam nektek,
hogy itt tett fogadalmat szegény férfitestvérünk, aztán felakasztotta magát. Azt mondta,
hogy egy pohárhoz ragaszkodom naponta. Azt mondtam nem lehet. Egy pohár, aztán
kötél. Így volt. Nagyon fájt a szívem érte. Sírt a vállamra borulva. Nem tudtam segíteni,
mert egy pohárhoz ragaszkodott.
"Legalább egy pohár. Azt is el akarja venni?"
Nem én
veszem el. Azt mondta az Úr Jézus: Lajos, neked nem szabad! Egy cseppet sem!
"De legalább egy pohár!" - Akkor jön a halál.
Amit az Úr Jézus el akar venni, hadd vegye!
Helyébe sokkal jobbat hoz. Sokkal jobbat!
Tudjátok hogy van ez? Egy áldott körforgás
következik. Mennél inkább meglátom, hogy milyen nyomorult és tehetetlen vagyok a
jóra, annál jobban ragaszkodom Krisztushoz. Mennél jobban ragaszkodom Krisztushoz,
annál jobban látom meg a bűnöket, és mindazt, ami még nem jó. Ez egy drága körforgás,
de egy mindig szorosabb gyűrű Krisztus körül, míg a szív egészen az övé nem lesz. Olyan
szép ez a sürgető kérdés!
"Hát miért halnátok meg, Izráel háza? Vessétek el a bűnt!"
Miért halnátok meg? Megtartjátok a bűnt, akkor örök halál jön.
Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem, hogy megtérjen és éljen!
"Adok nektek új
szívet."
Jézus azt mondta a bélpoklosnak: "Akarom, tisztulj meg!"
Ha Ő mondja, és
akarja, akkor az ember megtisztul.
Én ezerszer mondtam magamnak: "Tisztulj meg!"
- Nem sikerült. De mikor Ő mondja, megtörténik!
Ő viszont akkor mondja, mikor én is akarom!
Az a bélpoklos
is akarta, de senki nem tudta megtisztítani. De jött, Aki tud, és Aki akarta. Mikor az Isten
akarata meg az én akaratom egyezik, akkor megtörténik a csoda! Kicserélődik a szív.
Megszabadul az ember a kőszívtől, és megkapja a hússzívet. Ez a szív már csak akkor
nyugodt, amikor Isten ellenőrzése alatt van. Semmit és senkit úgy nem szeret, mint az Úr
Jézus Krisztust, és az Ő nevére dobban meg. Ugye, mindnyájan úgy vagytok, hogy egy
gyermek vagy egy unokátok nagyon kedves. Ha hallja valaki azt a nevet, még ha idegenek
mondják is, megdobban bele a szív? Az újságban olvasom, hogy belefulladt a vízbe egy kislány,
Tímea. Annyira megrendített, mert az első unokám, aki annyira a szívemhez nőtt, Tímea.
Egy kis fiatal lány hideg vízbe ugrott. Nem tudom a vezetéknevét. Csak azt, hogy Tímea.
Különösképpen meggyászoltam én is a kis Tímeát ismeretlenül.
Jézus, neved oly csodálatos
Az ember szíve
megdobban, mikor hallja:
Jézus, Jézus, ó mily szép név! - mondja egy ének.
Akkor mikor
olvassuk, vagy halljuk, vagy Rá gondolunk, felderülünk. Amikor csütörtökön este
befejeztem az igeszolgálatot Tarpán,
Isten különösen megáldotta az Igét, boldogan
jöttem ki. Odajött egy asszony, és azt mondta, hogy mi is ugyanúgy mosolyogtunk, mint a
tiszteletes úr. Olyan jó este volt. Egy névnek örültünk, nem egymásnak, nem a községnek,
amely nagyon szép. Csodálatos templom is van ott. Hétszáz éves, régi templom - de mi az Úr
Jézusnak örültünk.
Aki kér, az mind kap! Aki becsületesen
kér, aki őszintén akarja, annak Isten megadja! Mindenki úgy mehet tovább, hogy régi szívét felajánlotta,
az újat elfogadta, és Jézus abban az új szívben lakik. Senki nem tudja kiűzni belőle, ha én
bent akarom tartani. De mikor azt mondom, hogy "Uram, nekem nem jó veled!"
- rögtön elmegy! "Uram, én szabad akarok lenni a jelenlétedtől! Sok mindent nem lehet, mert itt
vagy." - Rögtön elmegy. Ott maradok a sötétben, pokoli szabadságban. Mindent lehet most
már. Mindent szabad a kárhozatig. Mindent lehet. De ha bent van, akkor az Ő rendje, az Ő
uralma, az Ő kedvessége, az Ő szeretete, az Ő fénye, az Ő segítsége érvényesül.
Válasszátok az Urat! Fogadjátok el az új szívet!
Imádkozzunk!
Áldott légy Istenünk, aki meglátogatsz minket a Magasságból! Nem fordulsz el azoktól,
akik tele vannak bűnnel. Ajánlod nekünk az újat. Bocsásd meg, hogy oly sokáig
ragaszkodtunk a régihez! Add ezt az újat! Jöjj Jézus, költözz az új szívbe! Vedd át
birodalmadat és hatalmadat! Ámen.
Adj új szívet nekem én Istenem,
Tiszta szívet teremts énbennem!
Kérlek, ne vess el a Te orcád elől,
És Szent Szellemedben adj új erőt,
Ó, hozd vissza még a váltság örömét,
És Te tisztítsd meg egész életem!
"Az igazak emlékezete áldott!"