HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján
Zimányiné Piros Erzsébet
Szögek a kerítésben
Volt egyszer egy nagyon rossz természettel megáldott fiú.
Az apja adott neki egy zsák szöget, és azt mondta neki, verjen be egyet a kert kerítésébe minden alkalommal, mikor
elveszti a türelmét és összevesz valakivel. A következő hetekben megtanult uralkodni az
indulatain, és a bevert szögek száma napról napra csökkent. Rájött arra, hogy sokkal
egyszerűbb uralkodni az indulatain, mint beverni a szögeket a kerítésbe. Végre elérkezett
az a nap is, mikor a fiúnak egy szöget sem kellett bevernie a kerítésbe.
Ekkor odament az apjához, és elújságolta neki, hogy aznap egy árva szöget sem kellett
beverni. Az apja azt mondta neki, hogy ezentúl húzzon ki minden nap egy szöget, amikor
nem veszíti el a türelmét, és nem veszekszik senkivel sem. Teltek a napok, s a fiú végre
azt mondhatta az apjának, hogy kihúzta az összes szöget a kerítésből. Az apa ekkor
odavitte a fiát a kerítéshez, és ezt mondta neki:
- Fiam, szépen viselkedtél, de nézd csak, mennyi lyuk van a kerítésben. Soha többet nem
lesz már olyan, mint régen volt. Ha veszekszel, összeveszel valakivel, és valami csúnyát
mondasz neki, megsebzed. Egy ugyanolyan sebet hagysz benne, mint ezek a lyukak itt. A
szóbeli, verbális sértés ugyanakkora fájdalmat okozhat, mint a testi, fizikai.
- Kérlek,
bocsásd meg nekem azokat a lyukakat, amiket a kerítésedben hagytam.
"Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember,
annak a
gyümölcsét eszi." (Példabeszédek 18:21)
"A rágalmazó titkokat fed fel, azért a
fecsegővel ne barátkozz!" (Példabeszédek 20:19)
"A csúfolódókat Ő megcsúfolja, az
alázatosaknak pedig kegyelmet ad." és "Űzd el a csúfolódót, és elmegy vele a
perlekedés..." - olvassuk a Példabeszédek 3:34 és 22:10-ben.
Mind az élet, mind a
halál a nyelv hatalmában van. Amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.
Volt egy kisfiú a XIX. században, akit Tommynak hívtak. Szegénynek nagyon nehezen
ment az iskola. Úgy látszott, nem is lesz képes folytatni. A tanára is lemondott róla:
megmondta Tommy édesanyjának, hogy a fia soha nem fogja sokra vinni, mert képtelen
tanulni, s megkérte, vigye haza, ne hozza többé iskolába. De az édesanyának más volt a
véleménye, ő hitt Istenben, a szeretet hatalmában. Elkezdte tehát otthon tanítani a fiát, és
mindig, amikor Tommy kudarcot vallott, bátorította arra, hogy tovább próbálkozzon.
Bizony megérte, hogy az édesanya biztatta fiát, hiszen Tommy felnőtt korában feltaláló
lett, s több mint ezer találmányt szabadalmaztatott, többek között a fonográfot és az
izzólámpát. Ő volt Thomas Edison.
Vagyis ha az emberek szeretetet és reményt kapnak, az elképesztő dolgokra sarkallhatja
őket. A Példabeszédek írója ezt így fogalmazza meg: "Lépes méz a kedves beszéd: édes a
léleknek és gyógyulás a testnek." (Példabeszédek 16:24) Vagyis a mai pszichológia és
pedagógia semmi újat nem mond, amikor megállapítja, hogy a lelki bajok beszélgetéssel
feltárhatók, és dicsérettel az emberek jobb teljesítményre ösztönözhetők. Sokszor
valóban igaz, hogy ha a lélek egészséges, a test is meggyógyul és fordítva: a beteg, sérült
lélek a testet is megbetegíti. Tehát a mi beszédünk lelket felüdítő, sebeket bekötöző és
gyógyító legyen.
Felmerül a kérdés: milyen a mi beszédünk? Építőek vagy rombolóak a szavaink? Hogy
érzik magukat, akik a közelünkben vannak: vajon kicsinek és jelentéktelennek, vagy
felismerik saját értékeiket és azt, hogy mivé válhatnak? Először is fontos tudni, milyen ne
legyen a keresztyén ember beszédmódja! Keresztyén emberként árulkodik rólunk a
beszédmódunk - a stílus maga az ember. A cselekedetek mellett a beszédünkkel tudunk
leginkább bizonyságot tenni. Ezt nemcsak közvetlenül tehetjük, hogy a feltámadt Urat
hirdetjük, sokkal inkább akkor látszik meg, ki a mi Urunk, amikor másról beszélünk. Egy
társaságban fontos, hogy Krisztus szeretetét, szelídségét, bölcsességét tükrözik-e
szavaink, vagy inkább mi is beleolvadunk a világi környezetbe. Jakab apostol nem hiába
szentel levelében majdnem egy teljes fejezetet a nyelv bűneinek.
Fontos odafigyelnünk arra, hogy nemcsak a szóhasználatunk minősít bennünket,
hanem a témaválasztásunk is! Beszédünk tehát legyen kedves a léleknek és gyógyulás a
testnek! Ez úgy valósulhat meg, ha szavaink szeretetet, kedvességet, reményt közvetítenek.
Persze magunktól erre nem vagyunk képesek! Isten Szent Szelleme vezet rá a helyes
ösvényre. Ha Krisztus lelkülete van bennünk, akkor irgalmasság és kedvesség szól
általunk az emberekhez. Gépiessé vált világunk megtépázott embere ki van éhezve a jó
szóra, sajog a lelkük, halálfélelmük van és nem tudják, hogy hová vezet útjuk. Nagyobb
szükségük van a Krisztus szeretetét továbbadni tudó szóra, mint egy falat kenyérre. A
beszédben élet és halál van - attól függ, ki beszél általunk.
Imádkozzunk, hogy lehessünk
mindig Jézus Krisztus szócsöve, mert a kedves és gyógyító beszéd attól válik igazán
kedvessé és gyógyítóvá a sebzett lélek számára, ha nem mi mondjuk már, hanem Isten
beszél általunk. A Krisztus beszéde lakjék bennünk gazdagon, hogy tovább tudjuk ezt a
gazdagságot adni a szeretetre éhező világnak.