A szerző nehéz és nemes feladatra vállalkozik. Szeretné megmenteni
azokat, akik már kipróbálták a kábítószert, és szeretné megóvni
azokat ettől a halálos méregtől, akik még csak a kipróbálás
gondolatával foglalkoznak. Mi orvosok látjuk a mindennapokban, hogy
mennyivel könnyebb a megelőzés, mint a gyógyítás. Egyszerűbb nem
rászokni a dohányzásra, mint meggyógyítani egy tüdőrákos beteget.
Egyszerűbb nem engedni az alkohol csábításának, mint gyógyítani egy
májzsugorban szenvedőt. Egyszerűbb megelőzni a kábítószer-függőséget
azzal, hogy már az első ajánlatra nemet mondunk, mint kiszabadulni a
drog halálos igézetéből. Mondani kell, hirdetni kell, tudatosítani
kell, hogy a kábítószer élvezet csupán szemfényvesztés!
A "rabszolgatartó" mindent ígér, és semmit sem ad! Örömet ígér, de
méregpoharat nyújt! Mennyországot ígér, de a pokol rettenetébe
taszít! Talmi ragyogás, aminek a vége halálos sötétség! Nekünk,
orvosoknak, sokszor kell gyógyíthatatlan, rákos betegeinknek
kábító-fájdalomcsillapítót adni. Ezzel az életet szolgáljuk. A
kábítószer szolgának jó, de "úrnak" a legkegyetlenebb zsarnok.
Sunyi, alattomos módon csap le mindenkire. Halálos öleléséből alig
lehet szabadulni. Ha csak egyszer is szóba állunk vele, már nem
vagyunk ura önmagunknak, személyiségünk eltorzul, gondolkodásunkat,
cselekedeteinket már nem mi irányítjuk, hanem egy "felettes
hatalom", egy könyörtelen janicsár, aki űz és hajt, és nem nyugszik
addig, amíg el nem éri célját, hogy lemészároljon. A kábítószeres
fizet a maga önpusztításáért, megveszi magának a halált,
megvásárolja saját koporsóját. Igaz a Biblia szava:
"Látok egy törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az én elmém
törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, amely van az én
tagjaimban. Ó én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e
halálnak testéből?"
(Római levél 7:23-24)
A könyv végén leírtak igazi megoldást kínálnak. Ajánlom mindenkinek,
aki szeretne szabadulni, aki szeretne igazi emberi életet
élni. Szükség van a drogambulanciákra, kórházi osztályokra,
ahol segítséget kínálnak és nyújtanak ezeknek a céltévesztett
embertársainknak. Hitem szerint azonban - tudva, vagy nem
tudva -, ugyanaz az isteni mentő szeretet munkálkodik orvosokban,
ápolókban, segítő szándékú minden jóakaratú emberben, e könyv
szerzőjében is.
Dr. Cs. Szabó András
főorvos