"Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket,
mert ilyeneké az Isten országa.
Bizony mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát,
mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba." (Lk 18:17-18)



Túrmezei Erzsébet: A nagy kívánság

Siet haza. Fáradt a lépte. A kopott ajtót már elérte.
Ott hallgatózik egy parányit. Aztán a kis családra rányit.
Az öt kicsinyt az asszony éppen most fekteti le sorra, szépen.
Vidám, meglepett újjongás a fáradt apa fogadtatása.



Leül a székre, hosszan hallgat. Örül az öt csicsergő hangnak.
Esti imájuk, amint mondják, mintha levennék minden gondját.
Karácsony este nincs már messze, s ki mit kívánna, mit szeretne.
Elsorolgatja kérő szóval, úgy beszélget a Megváltóval.



Egyiknek sincs nagy igénye. Szegény gyerek mi sokat kérne?
Karácsonyfát, cukrot a fára. Égő gyertyát zöld ágára.
Pénzt apukának tüzelőre, új talpat a lyukas cipőre.
A kis Annus csak várja békén, míg rá is sor kerül a végén.



S kicsiny kezét imára téve, kitekint a csillagos égre.
Édes Jézus kérlek szépen, hozz karácsonyra babát nékem, beszélőt, alvót, aranyhajút.
Az égtől ide úgyse nagy az út. S a ragyogó csillagboltokban Tenéked bizonyosan sok van.



A bízva mondott kis imácskák után a fáradt szempillácskák lecsukódnak.
És az édes álom öt gyermeket hord szelíd szárnyon.
Hallgatagon, szomorú szemmel tekint az asszonyra az ember.

Úgy fölment mindennek az ára, dehogy telik alvó babára.
Kicsi Annus, nagyot kívántál. Ha szüleid szívébe látnál, és tudnád,
hogy ott marcangol és éget, vissza is vonnád a kérésed.

Vagy mosolyognál bízva szépen, hisz' de én az Úr Jézustól kértem.

Telnek a napok, gyorsan frissen. Nem lelnek tétlenül senkit sem.
Annuska is dolgozik, fárad. Kér anyukától rongyocskákat.
Kisímítgatja, összerakja. "Minek kislányom?" - kérdi az apja.
S hittel felel a gyermek szája: "Ez mind az új babám ruhája!"



Elérkezik a szívrepesve, esengve várt karácsony este. Cukrot raknak a fenyőfára. Égő gyertyákat zöld ágára. S egy olcsó, kis baba is vár a nevető szemű Annuskára.
Jaj, ha majd sír: "Nem ilyet kértem! Miért is nem tud beszélni, mért nem?"

Valaki zörget. Beeresztik. Megkérdik nyájasan: "Mi tetszik?"
Csomagot hozott a szomszéd házból egy szomorú édesanyától. Ő küldi szeretete jelét, meghalt kislánya játékszerét. Hogy így áldozzék emlékének. A szülők csak ámulnak, néznek.

Kibontják. Ó, csodák, csodája, ott az Annuska nagy babája. Mama, sír a szó a szájáról, nagy, kék szeme csukódik, zárul.



Láttán ennek a szép csodának, mozdulatlan, mély csendben állnak.
S kis Annuskával kéz a kézbe, közéjük mintha Jézus lépne.

Szelíd szemrehányással szólva, hozzájuk mintha Jézus szólna:
Hát van, amit a hit nem nyer meg? Mért nem hisztek, miként e gyermek?



Boldogok a szelidek, mert ők öröklik a Földet.

Túrmezei Erzsébet: Kérdez a gyermek
MESSIÁS, JÉZUS KRISZTUS FÖLDRE SZÜLETÉSE

"Ott fenn lakott a csillagok felett, de amikor karácsony este lett, Lejött a földre, mint kicsiny gyerek. És ó, a hideg szívű emberek! Kis istállóban kellett hálnia. Szalmán feküdt Ő, az Isten Fia. Elhagyta érettünk az egeket. Ugye apukám, nagyon szereted?"

Az apa nem szól. Olyan hallgatag. De a kis kedvenc nem vár szavakat, Odaszorítja vállára meleg, kipirult arcát, s tovább csicsereg.

"Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény, és ott aludt az állatok helyén, szűk istállóban. Nem is érthetem. Milyen meleg ágyacskám van nekem, pedig csak a te kislányod vagyok. S Ő, Isten Fia, Ő, a legnagyobb, szalmán feküdt, amikor született. Ugye apukám, nagyon szereted?"

Kint csillagfényes hideg este... tél... Bent apja ölén kis leány beszél.

"Ott se nyughatott szalma-fekhelyén. Futniuk kellett éjnek-éjjelén. Halálra keresték a katonák. Menekültek a pusztaságon át. Milyen keserves útjuk lehetett. Ugye apukám, nagyon szereted?"

Az apa leteszi a gyermeket. "Ugye szereted? Ugye szereted?" Nem bírja már, el kell rohannia. A jászolban fekvő Isten Fia karácsonyesti képe kergeti. Feledte és most nem feledheti. Most a szeméből könnyre-könny fakad. Most vádakat hall, kínzó vádakat. Elmenekülne még, de nem lehet. Most utolérte az a szeretet.

S míg a szívébe égi béke tér, mintha körül a hó lepett, fehér tetők, utak felett távol zene, angyalok tiszta hangja zengene szívet szólongató, szép éneke: "Szegény lett érted. Ugye szereted?"

Jézus mondta: "Tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd szívű, alázatos vagyok."

"Ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét." (János evangélium 11:40b)

Ó de csodálatos is az Úr minden cselekedetében!
Dicsőség az Ő szent Nevének!



Uram, Te előre mentél, hogy helyet készíts nekünk.

Jöjj vissza, hogy fogadj minket, amikor Hozzád megyünk!

Tedd erőssé lépteinket, ha ösvényeden megyünk,
el ne mulasszuk kegyelmed, tartsd éberen figyelmünk!

Míg azon az új reggelen, amely ma még rejtve van,
áldást zenghetünk majd Neked, szívünk mélyéből, Uram!
Németből fordította Túrmezei Erzsébet



Jézus Krisztus él, és vár Téged is.



Szeretnéd életed vezetését átadni Jézus Krisztusnak?
Akár most itt is megteheted.



ÉLETRAJZOK, OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK

Szerkesztette: Makai Rozália      http://www.vargamakai.com

Ide írhatsz!





22000 szavas JAPÁN SZÓTÁRAK, NYELVKÖNYVEK MP3-as CD-vel

Vissza!
Vissza a menüre!