VERSEK, HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapja
http://www.vargamakai.com


KRISZTUS A MI FŐPAPUNK!
Zsid 7:14-28
Ungár Aladár igehirdetése



Ungár Aladár életéről itt olvashatsz.
       

         Ha egyszer egyvégtében végigolvassuk a Zsidókhoz írt levelet, különösen két szó ötlene sokszor elénk, amit úgy is tekinthetünk, mint ennek a levélnek a kulcsát. "Jobb", "különb" (vagy "nagyobb"). E két szó jelentősége ebben a könyvben az igazi belső szépség, amint megmutatja, hogy mennyivel jobb, nagyobb, különb Jézus Krisztus mindennél és mindenkinél!

        Mindjárt a kezdeténél olvassuk, hogy Isten az atyákhoz a próféták által szólt, de a végső időkben Fia által szólt hozzánk! Ebben látjuk, milyen óriási különbség van a próféták és a Fiú között, aki mindennek örököse, aki által teremtette a világot; aki Isten dicsőségének visszatükröződése. Kiválóbb az angyaloknál, mert különb nevet örökőlt. Jézus Krisztus nevében el van rejtve Isten egész teljessége.

        A Zsidókhoz írt levél első fejezetétől az utolsóig azt ismerteti, mennyivel nagyobb, különb, jobb és több az Úr Jézus, mint az angyalok, mint a próféták; és ezzel az Újszövetség mennyivel kiválóbb, jobb, több, különb, mint az Ószövetség; Ő a szerzője ennek a szövetségnek, az újszövetségi embernek Ő a kezese. Végül pedig kimondja, hogy Ő az igazi, egyetlen Főpap. Az Ő főpapi áldozata nagyobb az ószövetségi áldozatoknál.

        Aki tanulmányozza a Bibliát, meglepő felfedezésre juthat. Arra, hogy ebben a mostani kegyelmi időszakban itt a Földön nincsen Istentől rendelt papi szolgálat, papi rend. Isten ebben a kegyelmi időszakban sokféle kegyelmi ajándékot adott és ad: lehetnek evangélisták, pásztorok, tanítók, de ilyen szóval és megjelöléssel, hogy "pap" vagy "papság" nem találkozunk. - De a Szentírásból azt is megtudjuk, hogy folyik egy papi szolgálat ebben a korszakban, egyetlen főpapi szolgálat: de az nem itt a Földön, hanem a Mennyben, és nem ember által, hanem Isten Fia által.



Ez Jézus Krisztus főpapi szolgálata!


        Az egyetlen, amely ezzel a szóval illethető ebben a korszakban.
Ez a korszak a pünkösd napjával kezdődött, amikor Isten Szent Szelleme kiáradt, és addig tart, amig az Úr Jézus eljön értünk.

        Az ószövetségi népnek Isten a papi szolgálatot a bűn miatt adta. Hogy a pap engesztelést szerezzen a nép bűneiért Isten színe előtt. Áron volt az első főpap, utódai folytatták ezt a papságot, a levitai és főpapi szolgálatot, ezeknek leírása benne van az Ótestamentumban.
Az ároni papság mindig bűnért való áldozatot mutatott be, tökéletessé tenni azonban soha nem tudott senkit. Az ároni papság által bemutatott áldozatok után mindig ott maradhatott a szívben a kétség: Isten megbocsátotta ugyan az eddig elkövetett bűneimet, de mert gyarló és tökéletlen vagyok, és újra-újra előfog a bűn, - elég lesz-e ez az áldozat azokra a bűnökre is, amiket ezután követek el? Újra meg újra kellett áldozatokat bemutatni, tehát az ároni rend papi szolgálatát mindig meg kellett ismételni, mert csak ideig tartó feloldozást adott.



        Jézus Krisztusban eljött a tökéletes áldozat, aki tökéletes Főpap is egy személyben. Az ótestamentumi főpapnak először saját nevében kellett áldozatot bemutatni, hogy engesztelést szerezzen a saját bűneiért, csak azután mehetett a nép bűneiért bemutatandó áldozattal az Úr színe elé; az Úr Jézusnak erre nem volt szüksége, mert Ő bűntelen volt, ezért arra sincs szükség, hogy az Ő áldozata megismétlődjék! Egyetlenegy áldozatával örökre eltörőlte a bűnt, egyetlenegy áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket. Az ószövetségi ember bizonytalanságban lehetett áldozatának érvénye miatt, de az újszövetségi ember nem, mert Ő Jézus Krisztus áldozati halálának szentséges érvényében közeledik Istenhez.

        Jézus Krisztus főpapi áldozata egyszer és mindenkorra szól. Ezért lehet nekünk békességünk és biztonságunk megtartatásunk felől, és arra nézve, hogy bűneinket Isten megbocsátotta!



        Most nézzük meg, hogy az akkor egyszer elvégzett és örökre érvényes, tökéletes áldozat nézőpontjából mit jelenthet az Úr Jézus mostani főpapi szolgálata? "...akkor a Krisztus vére, aki örökkévaló Szellem által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket... hogy szolgáljunk az élő Istennek." (Zsid 9:14) A hívő embernek nincsen sok mondanivalója üdvössége felől: mindig egyetlen helyre mutat, egyetlen érte történt aktusban lát mindent: a Golgotán, azon a kereszten, amelyen Jézus Krisztus szenvedett és meghalt: ott szerezte meg számára Jézus Krisztus az üdvösséget! Mindig erre tér vissza, másról nem beszélhet!

        Újra meg újra figyelmeztetni kell önmagunkat olyan igazságokra, mint amilyen az, hogy Jézus Krisztus áldozati halálának értékét nem az szabja meg, hogy én mennyire értékelem! Áldozatának, szenvedésének, keresztjének, vérének igazi értékét az adja, hogy Isten mennyire értékeli, milyen sokra becsüli azt!



        Hogy valami fogalmunk legyen afelől, hogy Isten mennyire értékeli, nézzük, mit mond az Ige 1János 2:2-ben:

"És Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is!" Ennek a halálnak értéke, érvénye felöleli az egész világot. Amikor Isten Igéje azt mondja, hogy az egész világot, abban megnyugodhat minden szív.

        Vannak olyan emberek, akik búsuló, nyomorult életet élnek, és ennek az az oka, hogy gondjaik vannak: úgy hiszik, mindenről nekik kell gondoskodniuk, családjukról, gyermekeikről, az ő gondjaikat is cipelik, eleget akarnak tenni kötelességüknek mindenütt, és nem látják az eredményt. Mindig csak az "én" életem, az "én" gondom, csak én, csak én. - Amíg itt tart az ember, addig megkötözött, lefékezett az élete, amely akkor lesz csak szabad, ha egyszer megérti, hogy nem kell önmagának élnie, élhet szabadon Istennek,másoknak! Elvégeztetett az egyetlen tökéletes áldozat, ez az áldozat megismétlésre nem szorul. Jézus Krisztus főpap, de nem oiyan értelemben, hogy most is áldozatot mutat be, hanem főpap olyan értelemben, ahogy ezt a Szentírás a Melkisédek rendje szerinti főpapságnak nevezi.

A kereszten az Úr Jézus Krisztus örökre
tökéletes áldozatot mutatott be.



        "Mert ilyen főpap illett hozzánk: szent, ártatlan, szeplőtelen, aki a bűnösöktől elkülönített, és aki magasabbra jutott az egeknél" (Zsid 7:26).
- Csak ilyen főpap töltheti be azokat a hiányokat, amik felmerülhetnek nálunk, aki szent, ártatlan, szeplőtelen, bűnöktől elválasztott. A "bűnösöktől elkülönített" azt jelenti, amit az ároni főpapról vagy papságról semmiképpen nem lehetett elmondani, hogy a bűnöktől érintetlenek lettek volna, mert hiszen mindegyiknek a saját bűneiért is áldozni kellett.
Az Úr Jézus Krisztus áldozata feljebb hatolt minden emberinél, nemcsak a Földön törőlte el a bűnöket, hanem a Mennyekben is engesztelést, tisztulást szerzett, mert volt arra hatalma. Előtte nincs akadály, sem földi, sem Föld feletti erő vagy hatalom nem akadályozhatja meg az Ő üdvözítő szolgálata érvényességét. Mert él és állandóan esedezik értünk, akik az Övéi vagyunk, ott Isten jobbján; Ő az én szószólóm, kezesem, biztosítékom, egyszóval: mindenem!
Amit tett, áldozott, azt énértem tette! De amikor ezt kimondom, ezzel nem zárom ki a másik embert; de azt csak mindenki a saját maga nevében mondhatja el: Jézus Krisztus ott van az Isten jobbján értem! Ez az Ő főpapsága Melkisédek rendje szerint.



        Ennek a főpapságnak a jelei az úrvacsorában a kenyér és a bor! Az Áron rendje szerinti főpapságnak jele: a kereszt.
A Melkisédek rendje szerinti főpapságnak a jele: a kenyér és a bor.

        A kereszt arról beszél, ami elvégeztetett, azt hirdeti, ami megismétlésre nem szorul. A kenyér és a bor arról beszél, ami állandóan folyik: történik Isten jobbján énértem! A Golgota keresztje szerezte meg egyszer és mindenkorra a bűnök bocsánatát, ha valaki hittel néz fel a keresztre, és világossá lesz előtte, hogy ami ott történt, az őérte történt, őérte szenvedett Isten Fia, őt váltotta meg ott, őt szabadította meg, őérte van az Isten jobbján.

        A kenyér és a bor közösséget jelent. Az ótestamentumi ember nagyon is jól tudta és ismerte ezt, mert Mózesnél elkezdve, minden szombat előestéjén és ünnepi alkalommal ott volt az ünnepi asztalon a kenyér és a pohár és a családfő, aki az asztalfőn ült, vette a kenyeret, áldást mondott, megszegte, és adott azoknak, akik az asztal körül ültek. Hasonlóképpen vette a poharat, megáldotta, ivott belőle, és adott azoknak, akik az asztal körül voltak, akik közösségben voltak egymással. Ezt fejezi ki ma is, hogy akik részesülünk az úrvacsorában, az Úr Jézus halálát hirdetjük. A kenyér az Ő testéről, a pohár az Ő véréről beszél, és akik közösségben vagyunk így egymással, nekünk erről a szent közösségről beszél. Többet is mond a kenyér és a bor, azt, hogy mit jelent az a közösség, amely egyáltalán lehetővé teszi azt, hogy az asztal körül ez a közösség létrejöjjön! Arról, aki ezt a közösséget megteremtette önmagával és az Atyával, és ezentúl mindenkivel, aki az Övé. A kenyér és a bor nem arról beszél, hogy nekem kell tennem valamit, hogy minden igyekezetemmel azon kell lennem, hogy a Jézus Krisztus által létrejött szövetségben megálljak, hanem azt hirdeti, hogy énértem történt és történik valami. Azt hirdeti, hogy Ő tett meg mindent, és Ő tesz értem mindent, hogy a szövetség, amelyet vére által kötött, megtartson engem. Semmi nem múlik énrajtam, éntőlem csak annyi telik, hogy szakadoznak a szálak. De Ő feljebb hatolt az egeknél, esedezik értem, szót emel az Atyánál. Az én örömem, erőforrásom, megtartatásom ilyen valóság! Ez a kegyelem egész teljessége! Mit jelent ez? Olyan kezdetet és olyan folytatást, amely véghezviszi a célrajutást.



        Megmentett bűneimtől, megszabadított a Sátán rabságából, Isten hatalmában megtart, és hív szüntelen a vele való közösségre, szent életre, a Szent Szellemmel való közösségre, és a végén teljességre viszi szándékát: ezt a nyomorúságos testet is megváltja, és ad dicsőséges testet, az Úr Jézuséhoz hasonlót.
llyen főpapra van szükségünk, Aki elkezdte, folytatja és befejezi a váltság munkáját. llyen főpapra rábízhatjuk magunkat egészen, és ha ezt tesszük, eltűnik szívünkből a kétség, töprengés, és kiengedhetünk a kezünkből mindent, amit eddig talán görcsösen szorítottunk, el is engedhetünk magunk mellől mindenkit, mert Őrá teljesen rábízhatjuk magunkat!



        A kegyelem, amit Főpapunk ad, teljes, ez a kegyelem megtart. Ezt a kegyelmet nem egyik vagy másik felekezetben lehet elnyerni, hanem Ő adja mindazoknak, akik meghallják hívó, biztató szavát és elfogadják örök érvényű főpapi áldozatát.