HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján
Dr. Szalay Károly pszichiáter a Magyarországi Iszákosmentő Misszió alapítója és első vezetője,
így vallott a misszióról: "Lélektani ismereteim bővítésére két külföldi pszichoterápiai
kongresszuson vettem részt a húszas évek végén és a harmincas évek elején.
Megragadta figyelmemet az egyik előadás, melyből magam is megláttam, mennyire
elhanyagolt terület a beteg ember lelki életével való törődés.
Sok lelki beteg
gyógyításánál az evangéliumi erők valóban hatékonyak lehetnek."
Dr. Szalay Károly ideggyógyász, pszichiáter élete
(1894-1973)
Dr. Szalay Károly Szombathelyen született 1894. április 10-én. Apja, Szalay Sándor
megyei köztisztviselő volt. A család néhány év elteltével Egerbe költözött. A fiatalember
1912-ben itt érettségizett a ciszterci gimnáziumban. Tanulmányait a Magyar Királyi
Tudományegyetem Orvosi Karán folytatta. Első szigorlata után, 1914 októberétől egészen
1918-ig katonai szolgálatot teljesített az első világháborúban. Az erdélyi és romániai
fronton - mint egészségügyi hadnagy - súlyos sebesülteket kötözött, amputált, s közben
vigasztalt. Ott, a bunkerban és a lövészárokban, a halál közelében mélyen elgondolkodtatta
mindaz, amit a Bibliáról, Jézus Krisztusról hallott Torró Zoltán református tábori
lelkésztől.
Orvosi diplomáját 1920. október 27-én kapta meg. 1921 és 1928 között Emődön körzeti
orvos volt. Itt találkozott először az embert, családot, népet pusztító alkoholizmussal. Ez
is közrejátszhatott abban, hogy érdeklődése az emberi cselekedetek mozgatórugói, a lélek
mélységei felé fordult. Egyéves németországi és bécsi tanulmányútja után letette az
ideg- és elmeorvosi szakvizsgát. Egyre nagyobb elhivatottsággal képezte magát. Sokat
utazott. Egyházi és társadalmi szervezetek felkérésére egyaránt tartott előadásokat.
1949-ben Budapesten, Újpesten kapott állást, majd 1952-től 1970-ig - nyugdíjba vonulásáig - a
műszaki egyetem szakorvosi rendelőjében végezte az idegorvosi munkát.
A misszió indulását később így elevenítette föl: "Sokan valami lelki sérülés következtében
keresnek "gyógyulást" az italban. Ezt az elgondolásomat táplálta egy 1938-ban tett
külföldi út alkalmával szerzett tapasztalatom.
Meglátogattam egy Bern melletti telepet,
ahol iszákosokkal foglalkoztak. Csak azokat vették fel, akik önként vállalták, hogy
legalább egy esztendeig ott maradnak dolgozni. Nem volt semmi gyógymód, csak munka
és lelki foglalkozás.
"A második világháború után részt vettem az evangélikusok fóti konferenciatelepén egy
evangéliumi összejövetelen. Négyen voltunk egy szobában - két orvos és két lelkész.
Beszélgettünk a nyomorúságról, amelyet az alkoholizmus jelent világszerte és nálunk is.
Imaközösségben tusakodtunk a megoldásért. Ebből az imaközösségből született az
Evangéliumi Iszákosmentő Misszió munkája.
Merész vállalkozás volt 1947-ben a fóti Mandák Evangélikus Belmissziós Otthonban
megrendezett első, néhány napos konferencia, melyen dr. Deák János, Csia Sándor,
Bujdosó János régi kék keresztesek szolgáltak. Munkánk szörnyen csetlő-botló valami
volt, semmit sem tudtunk. Sokan nevetségessé tettek bennünket. Én, mint orvos sokat
tudtam az alkoholizmusról, de az alkoholista emberrel nem tudtam bánni. Nem tudtuk, mit
csináljunk.
Hirdettük az evangéliumot. Hív az iszákosok orvosa: Jézus!"
1946-57 között az ország különböző pontjain evangélikus és református missziói telepek
és gyülekezetek vendégeként összesen mintegy 30-35 konferenciát tartott a misszió,
átlagosan 50-90 fő részvételével.
Ilyenkor minden résztvevő 4-6 napon át hallgatta az
evangélium szabadító örömüzenetét.
Az evangélizációkon orvosok, jogászok,
szociológusok szakelőadással szolgáltak.
A résztvevők négyszemközti beszélgetések,
bűnvallások, bizonyságtételek, imaközösségek alkalmain megtapasztalták a Szent Szellem munkáját.
Körülbelül 1950-52 között Nagytarcsán Evangélikus Missziói Intézet néven kisméretű
otthon működött. Lezüllött embereket fogadtak be, akiket munkaterápiára fogtak, és
lelkigondozásban részesítettek. Idézet egy körlevélből: "Otthonunkban 1952. február
3-tól 10-ig hetes evangélizáció lesz Harmati Béla ősagárdi lelkész szolgálatával." 1952.
április: "Az otthon életéről is röviden beszámolok. Lelki szempontból öröm és szomorúság
váltakozik az ott folyó élet miatt. Vannak pár napos szökések, lerészegedések kórházba
jutással, s újból a kórházba való visszakerüléssel. Egyeseknél ez mindig ritkább. Vannak
olyanok is, akiknél ez teljesen elmarad, de az evangélium ereje még nem hatotta át az
életüket. Otthonunkban lelki vezetés hiánya miatt komoly nehézségek vannak. A
kudarcok ellenére a munka nem állt le. A munkatársakban levő lélekmentés hűsége
felvette a harcot az emberpusztító szenvedéllyel."
Az 1957. június 11-16. között Fóton rendezett nagy létszámú konferencia után az
Evangélikus Életben megjelent dr. Szalay Károly cikke "Iszákosok az élet kapujában"
címmel. Néhány mondat belőle: "Akadtak olyanok, akik megbotránkoztak a meghívó
szövegén. Kinek mi köze hozzá, hogy mit csinálok? Én nem vagyok iszákos!
Feljelentjük, aki küldte! [...] Sokan hihetetlennek tartják, hogy iszákos emberek egy
konferencián résztvegyenek, és ott beismerjék gyengeségüket. [...] Volt olyan, aki
megtérése után sokak életében szolgált, de visszaesett. Nem akart eljönni, de mégis itt
volt.
"Olyan örömöm van, amelyet senki és semmi sem tud elvenni tőlem"
- ezzel a reménységgel indult új útnak."
"1946-tól kezdődően egészen 1967-ig szinte az egész országra kiterjedő iszákosmentő
szolgálatot végzett dr. Szalay Károly ideggyógyász főorvos. Munkatársaival az első
konferenciájukat a fóti Evangélikus Belmissziói Otthonban tartották 1947-ben, ahol még
régi "kék keresztesek" - dr. Deák János, Bujdosó Jakab, dr. Csia Sándor - is szolgáltak. A
legnehezebb években, 1948-tól 1962-ig mint Magyarországi Iszákosmentő Misszió
működtek, és a konferenciákon, csendesnapokon, az evangélikus és református
gyülekezetekben alakult iszákosmentő bibliaórákon csendben folyt tovább ez a
munka, sajnos az akkori egyházi vezetés támogatása nélkül, de Isten segítségével és
áldásaival - megszabadult iszákosok életének bizonyságaival."
/Bernhardt Mátyásné Szalay Vera/
"A hetvenes évek végén, mikor a társadalom betegségeinek sorát elrejteni már nem
lehetett, kapott felkérést az egyház a különböző társadalmi missziók végzésére, melyek
természetesen szociális jellegűek voltak. Ilyenek az iszákosmentő misszió, drogkérdés,
a börtönmisszió, a társadalmi beilleszkedési zavarokkal küzdők felé végzett szolgálati
felhívás. A dr. Szalay Károly által újraindított Iszákosmentő Misszió és Kék kereszt
partnerre talált a metodista gyülekezetekben. Általában kis, családias gyülekezeteink
meleg otthont tudtak biztosítani ezeknek a társadalomból kivetett, megbélyegzett
embereknek."
/Forrás: Magyarországi Metodista Egyház/
Dr. Szalay Károlyt 1973. október 23-án hívta haza Ura és Mestere. Az ő megtapasztalt
szeretetével kereste és ismerte fel a mentő szolgálat lehetőségeit. Szüntelenül tanulta,
hogyan lehet megszólítani az alkoholistákat, és érthetően hirdetni nekik Jézus Krisztus
szabadítását. A reménytelen helyzetben is mindig kapott erőt Urától, és a vele szolgálók
együtt részesültek az áldás örömében. Az egész protestantizmusnak nagy veszteség volt a
halála. Akik Jézus Krisztus nevében fáradoztak, és szeretetének tanúi voltak földi
életükben, azokról Isten nem feledkezik meg az üdvösség napján.
/Forrás: "Száztíz éve született dr. Szalay Károly ideggyógyász"
Selmeczi Lajos 2004-ben írt megemlékezése/