HITELES TÖRTÉNETEK
Makai Rozália gyermek- és családvédő


SZABÓ JÓZSEF

MIT TETT JÉZUS VELEM?
/Forrás: GYERTYAFÉNY www.gyertyafeny.com/

Örömmel és szeretettel teszek bizonyságot bárkinek, akár élő szóval,
akár leveleimmel, hogy mit tett Jézus velem.

 A 344. ének a Hitünk énekeiből,
nem csak az én énekem,
hanem az én történetem is.

"Míg Jézust nem ismertem, nehéz volt a szívem.
Nem leltem segítséget e Földön semmiben.
De most, hogy megtalált Ő, elmúlt minden bajom.
Úgy énekel a szívem, úgy zeng folyvást dalom.

 KAR: Úgy énekel a szívem, ragyog minden napon.
Boldog vagyok, mert Jézust majd ott fent megláthatom.

2. Mióta megtalált Ő, kétség már nem gyötör.
Szabaddá lett a lelkem, nem félek semmitől.
Az utam sem sötét már, fényes lesz ezután.
Hisz fölkelt a dicső nap ott fent a Golgotán.

3. Folyvást előre nézek, ott vár dicső hazám,
Igazság koronája, fehér ruha reám.
Vágyva siet a lelkem a gyöngykapu felé
Az üdvözült sereggel, Isten trónja elé."


1932. január 29-én születtem Romániában, Szilágy megyében, Kárásztelken egy szegény családban és egy szegény faluban. Az egész falu tiszta magyar és tiszta katolikus volt. Bárcsak azok lettünk volna, tiszták, de sajnos nem úgy volt, mert piszkos magyarok és bűnös katolikusok voltunk, de nem tudtuk. Csak egy pár történetet említek meg, hogy igazoljam állításomat, hogy piszkosak voltunk. Egy alkalommal, amikor az ifjúság bált rendezett a kultúrteremben, elkezdődött egy nagy verekedés, majd kikerültek az utcára, verekedés közben pedig megszólalt a harang esti imára. Megállt a verekedés és mindenki levette a kalapját, és volt aki imádkozott is. Az egyik kezükben tartották a kalapot, a másikban a bicskát. Amikor vége volt az esti harangozásnak, tovább folytatták a verekedést. Egyszer nekem is volt részem belőle, 13 szúrást kaptam. Ha mégis megtörtént, hogy nem volt verekedés, akkor másnap arról beszéltek a büszke legények, hogy hogyan tudtunk olyan idétlenek lenni, hogy senkinek nem adtunk még egy pofont sem. Nem ritka eset volt az én gyermekkoromban, hogy vagy karóval, vagy bicskával ölték meg egymást, magyarok a magyarokat.
A környező falvakban elneveztek bennünket kárásztelki bicskásoknak, és mi erre büszkék voltunk. Az egyik ember azzal dicsekedett, hogy az ő fia addig nem állt fel az asztal mellől, amíg 5 liter bort meg nem ivott. Részegséget, verekedést, istenkáromlást láttam és éltem a szülőfalumban 33 éves koromig.
Mindazonáltal nagyon szerettem templomba járni gyerekkoromban, és szerettem a hittanórákat. Abban az időben kétszer is jött a pap hetente az iskolába hittant tanítani. De amikor felnőttem, rájöttem, hogy senki sem éli azt, amit a katolikus vallás tanít, még a pap sem.
A faluban sok paráznaságból született gyermek volt, a papnak is volt három. Az egész vallást egy papi politikának tartottam, és láttam, hogy az okosabb emberek nem törődnek a vallással, csak egy pár öregasszony járt rendesen a templomba, közöttük az én nagyanyám egy másik nénikével volt a legbuzgóbb, de Jézusról ő sem beszélt nekem soha. Nem egyszer láttam, hogy amíg a pap a templomban prédikált, a nagyobb fiúk verekedtek, az öregek pedig aludtak. Gyűlöltem a részeg embert, és én hetente kétszer, háromszor részeg voltam.
Szerettem volna rendes ember lenni, de nem tudtam. Tanácsot kértem egy okos, tanult embertől, aki hét nyelvet beszélt, ő azt mondta, hogy ne törjem a fejem a valláson, mert nincs semmi értelme. A paphoz is elmentem, és tanácsot kértem tőle, ő azt mondta, hogy kevesebbet igyak. Fogadást is tettem, hogy többé nem leszek részeg, többé nem káromkodom, és idegen asszonyra többé nem tekintek. Meggyóntam és áldoztam a katolikus vallás szerint. Három napig tudtam tartani.



Három nap múlva még mélyebbre zuhantam a bűnbe, mint előbb voltam. Ekkor rájöttem, hogy valami láthatatlan erő mindig legyőz, ami erősebb nálam. A jó akarat és a jó szándék megvolt bennem, de véghez vinni nem tudtam, a bűntől szabadulni nem tudtam. Kezdtem gyűlölni önmagamat, és azt mondtam, hogy ilyen embernek nem érdemes élni.

Öngyilkossági szándékom volt.
Elkészítettem a magam számára a mérget,
de úgy gondoltam,
hogy még egy utolsó próbát teszek,
imádkozok, és ha van Isten,
és felel az imámra,
akkor nem veszem be a mérget.



Este miután a feleségem lefeküdt,
letérdeltem a szoba közepén,
és hangosan így imádkoztam:

 - Istenem, ha Te létezel, és ha látsz engem,
és hallod az én imámat,
mutasd meg nekem, hogy
melyik a Te néped,
ha van Neked néped e világban,
én azok közé megyek.



A hívőket akkor még nem ismertem. Ima közben egy csoda történt. Megéreztem a Szent Szellemnek erejét, és tudtam, hogy Isten meghallgatta az imámat. Addig soha nem éreztem a Szent Szellemnek az erejét. Reggel Isten küldött a házunkba egy hívő prédikátort. Dicsőség az Úré legyen. Ez 1965-ben történt. Ekkor teljesedtek be rajtam a 40. Zsoltár 2-4. versei.

"Várva vártam az Urat, és Ő lehajolt hozzám,
meghallotta kiáltásomat.
Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból.
Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.
Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét.
Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne."



Nagyon hosszú volna leírni a megtérésem történetét, mert amikor megszabadultam a bűnterhemtől, akkor kezdődött a kereszt terhe, a megvetés, a szenvedés, stb. De szívesebben hordtam és hordom a kereszt terhét, mint a bűn terhét. Öt évvel a megtérésem előtt, 1960-ban az Úr azt mutatta nekem éjjeli álomban, hogy egy nagy kereszt volt a vállamon, és Ővele találkoztam, felvittem a keresztet a második emeletre, és megkaptam érte a fizetést. Öt évig nem értettem, hogy mit jelent ez az álom, mert nem volt és nem is olvastam Bibliát.



Most örülök annak, hogy Jézus nevéért egy keveset szenvedtem is. Amikor úgy látszott, hogy mindent elveszitek Jézusért, a feleségemet, két gyermekemet, házamat, és az életem is veszélyben volt, az imaházban, Margitán, az Úr szólt hozzám a Szent Szellem által, hogy Ő megszaporítja a családomat.



A varázslónő, aki által meg akartak öletni, egy pár hónap múlva azt üzente, hogy nem tud nekem semmit ártani, mert a hívők imája felszállt az Isten elé.




Akkor voltunk négyen a családban, és most 51-en, vejeimmel, menyeimmel és unokáimmal. Egészségünk, békességünk és üdvösségünk van, mert Jézust befogadtuk a szívünkbe és családunkba.