HITELES TÖRTÉNETEK
Makai Rozália gyermek- és családvédő
SZABÓ JÓZSEF
MIT TETT JÉZUS VELEM?
/Forrás: GYERTYAFÉNY www.gyertyafeny.com/
Örömmel és szeretettel teszek bizonyságot bárkinek, akár élő szóval,
akár
leveleimmel, hogy mit tett Jézus velem.
A 344. ének a Hitünk énekeiből,
nem csak
az én énekem,
hanem az én történetem is.
"Míg Jézust nem ismertem, nehéz volt a szívem.
Nem leltem segítséget e Földön semmiben.
De most, hogy megtalált Ő, elmúlt minden bajom.
Úgy énekel a szívem, úgy zeng folyvást dalom.
KAR: Úgy énekel a szívem, ragyog minden napon.
Boldog vagyok, mert Jézust majd ott fent megláthatom.
2. Mióta megtalált Ő, kétség már nem gyötör.
Szabaddá lett a lelkem, nem félek semmitől.
Az utam sem sötét már, fényes lesz ezután.
Hisz fölkelt a dicső nap ott fent a Golgotán.
3. Folyvást előre nézek, ott vár dicső hazám,
Igazság koronája, fehér ruha reám.
Vágyva siet a lelkem a gyöngykapu felé
Az üdvözült sereggel, Isten trónja elé."
1932. január 29-én születtem Romániában, Szilágy megyében, Kárásztelken egy
szegény családban és egy szegény faluban. Az egész falu tiszta magyar és tiszta
katolikus volt. Bárcsak azok lettünk volna, tiszták, de sajnos nem úgy volt, mert
piszkos magyarok és bűnös katolikusok voltunk, de nem tudtuk. Csak egy pár
történetet említek meg, hogy igazoljam állításomat, hogy piszkosak voltunk.
Egy alkalommal, amikor az ifjúság bált rendezett a kultúrteremben, elkezdődött egy
nagy verekedés, majd kikerültek az utcára, verekedés közben pedig megszólalt a
harang esti imára. Megállt a verekedés és mindenki levette a kalapját, és volt aki
imádkozott is. Az egyik kezükben tartották a kalapot, a másikban a bicskát. Amikor
vége volt az esti harangozásnak, tovább folytatták a verekedést. Egyszer nekem is
volt részem belőle, 13 szúrást kaptam. Ha mégis megtörtént, hogy nem volt
verekedés, akkor másnap arról beszéltek a büszke legények, hogy hogyan tudtunk
olyan idétlenek lenni, hogy senkinek nem adtunk még egy pofont sem. Nem ritka
eset volt az én gyermekkoromban, hogy vagy karóval, vagy bicskával ölték meg
egymást, magyarok a magyarokat.
A környező falvakban elneveztek bennünket
kárásztelki bicskásoknak, és mi erre büszkék voltunk. Az egyik ember azzal
dicsekedett, hogy az ő fia addig nem állt fel az asztal mellől, amíg 5 liter bort meg
nem ivott. Részegséget, verekedést, istenkáromlást láttam és éltem a
szülőfalumban 33 éves koromig.
Mindazonáltal nagyon szerettem templomba járni gyerekkoromban, és szerettem a
hittanórákat. Abban az időben kétszer is jött a pap hetente az iskolába hittant
tanítani. De amikor felnőttem, rájöttem, hogy senki sem éli azt, amit a katolikus
vallás tanít, még a pap sem.
A faluban sok paráznaságból született gyermek volt, a papnak is volt három. Az
egész vallást egy papi politikának tartottam, és láttam, hogy az okosabb emberek
nem törődnek a vallással, csak egy pár öregasszony járt rendesen a templomba,
közöttük az én nagyanyám egy másik nénikével volt a legbuzgóbb, de Jézusról ő
sem beszélt nekem soha. Nem egyszer láttam, hogy amíg a pap a templomban
prédikált, a nagyobb fiúk verekedtek, az öregek pedig aludtak. Gyűlöltem a részeg
embert, és én hetente kétszer, háromszor részeg voltam.
Szerettem volna rendes ember lenni, de nem tudtam. Tanácsot kértem egy okos,
tanult embertől, aki hét nyelvet beszélt, ő azt mondta, hogy ne törjem a fejem a
valláson, mert nincs semmi értelme. A paphoz is elmentem, és tanácsot kértem tőle,
ő azt mondta, hogy kevesebbet igyak. Fogadást is tettem, hogy többé nem leszek
részeg, többé nem káromkodom, és idegen asszonyra többé nem tekintek.
Meggyóntam és áldoztam a katolikus vallás szerint. Három napig tudtam tartani.
Három nap múlva még mélyebbre zuhantam a bűnbe, mint előbb voltam. Ekkor
rájöttem, hogy valami láthatatlan erő mindig legyőz, ami erősebb nálam. A jó akarat
és a jó szándék megvolt bennem, de véghez vinni nem tudtam, a bűntől szabadulni
nem tudtam. Kezdtem gyűlölni önmagamat, és azt mondtam, hogy ilyen embernek
nem érdemes élni.
Öngyilkossági szándékom volt.
Elkészítettem a magam
számára a mérget,
de úgy gondoltam,
hogy még egy utolsó próbát teszek,
imádkozok, és ha van Isten,
és felel az imámra,
akkor nem veszem be a mérget.
Este
miután a feleségem lefeküdt,
letérdeltem a szoba közepén,
és hangosan így
imádkoztam:
- Istenem, ha Te létezel, és ha látsz engem,
és hallod az én imámat,
mutasd
meg nekem, hogy
melyik a Te néped,
ha van Neked néped e világban,
én
azok közé megyek.
A hívőket akkor még nem ismertem. Ima közben egy csoda történt.
Megéreztem a Szent Szellemnek erejét, és tudtam, hogy Isten
meghallgatta az imámat. Addig soha nem éreztem a Szent Szellemnek az erejét. Reggel Isten küldött a házunkba egy hívő
prédikátort. Dicsőség az Úré legyen. Ez 1965-ben történt. Ekkor
teljesedtek be rajtam a 40. Zsoltár 2-4. versei.
"Várva vártam az Urat, és Ő lehajolt hozzám,
meghallotta kiáltásomat.
Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból.
Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.
Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét.
Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne."
Nagyon hosszú volna leírni a megtérésem történetét, mert amikor megszabadultam
a bűnterhemtől, akkor kezdődött a kereszt terhe, a megvetés, a szenvedés, stb.
De szívesebben hordtam és hordom a kereszt terhét, mint a bűn terhét.
Öt évvel a megtérésem előtt, 1960-ban az Úr azt mutatta nekem éjjeli álomban,
hogy egy nagy kereszt volt a vállamon, és Ővele találkoztam, felvittem a keresztet
a második emeletre, és megkaptam érte a fizetést. Öt évig nem értettem, hogy mit
jelent ez az álom, mert nem volt és nem is olvastam Bibliát.
Most örülök annak,
hogy Jézus nevéért egy keveset szenvedtem is. Amikor úgy látszott, hogy mindent
elveszitek Jézusért, a feleségemet, két gyermekemet, házamat, és az életem is
veszélyben volt, az imaházban, Margitán, az Úr szólt hozzám a Szent Szellem által,
hogy Ő megszaporítja a családomat.
A varázslónő, aki által meg akartak öletni, egy pár hónap múlva azt üzente, hogy
nem tud nekem semmit ártani, mert a hívők imája felszállt az Isten elé.
Akkor voltunk négyen a családban, és most 51-en, vejeimmel, menyeimmel és
unokáimmal. Egészségünk, békességünk és üdvösségünk van, mert Jézust
befogadtuk a szívünkbe és családunkba.
Mindenért a dicsőség az Úr Jézusé legyen!!!
Szeretettel: Szabó József Detroitból