HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján
Zimányi József: A család pénze, a pénz szerelme
Zimányi József életrajzát itt elolvashatod.
"Volt Efraim hegyvidékén egy Miká nevű ember. Ez azt mondta egyszer az
anyjának: Az az ezeregyszáz ezüst, amit elvettek tőled, és ami miatt átkot mondtál a
fülem hallatára, az az ezüst nálam van, én vettem el. Az anyja ezt mondta: Áldjon
meg az Úr fiam! Amikor visszaadta anyjának az ezeregyszáz ezüstöt, ezt mondta az
anyja: Ezt az ezüstöt arra szántam, hogy az Úrnak szentelem a fiamért: készítsenek
belőle faragott és öntött bálványszobrot. Most azért visszaadom neked. De a fiú újból
visszaadta az ezüstöt anyjának. Ekkor az anyja fogott kétszáz ezüstöt, odaadta az
ötvösnek, az pedig faragott és öntött bálványszobrot készített belőle. Ez Miká házába
került. Ennek a Mikának volt egy házi szentélye, Készített efódot és házibálványt,
egyik fiát pedig felavatta, és az lett papja. Abban az időben nem volt király Izráelben,
mindenki azt csinálta, ami neki tetszett." (Bírák könyve 17:1-2/b)
Nézzük meg, hogy miről beszélt Mika az anyjával. Betekintést nyerünk egy istenfélő család bensőséges ügyeibe és már is csak úgy jön kifele az istenfélő barlangjából a rettenetes illat. A fiú meglopta a saját anyját. Az anya és egyúttal nagymama, egy óriási összeget dugott el. Nem kicsi összeg volt. Tudjuk, hogy nem lehet soha a bibliai értékeket a mostani magyar pénzben kifejezni, mert egész más volt a vásárló értékük. De valami mégis érzékelteti mekkora összegről van szó. A történet végén látjuk, hogy Mika házi papnak megfogad egy kóborló lévitát és ad neki egy évre 1 öltöző ruhát, élelmet és 10 ezüstöt. Vagyis a fiú ellopta azt az összeget amely 110 évi papi fizetés. Mika elvett egy akkora összeget, amelyből 110 évig lehetett volna egy házi lelkipásztort tartani. Tehát nem kicsi összeg volt.
A család pénzéről fogunk beszélgetni, mert erről beszélni kell. Lehet, hogy valaki úgy gondolja, hogy az evangélizáció témája nem lehet a pénz. Nagyon is fontos témája és egyre fontosabb.
Lehet, hogy meglepődünk azon, hogy a Biblia milyen sokat beszél az anyagiakról. Több mint 2350 vers szól a pénz és vagyon kezeléséről. Jézus Krisztus többet beszélt pénzről, mint majd minden másról. Urunk állandóan érintette a pénzügyet, mert pénzkezelésünk módja befolyásolja az Úrral való viszonyunkat, a vagyon verseng az Úrral az első helyért az életünkben és mert szellemi életünk minősége nem a lelki buzgóságunkban, nem lelki ajándékaink használatában, nem szónoki képességeinkben vagy pozíciónkban mérődik le a legpontosabban, hanem a pénzhez való viszonyunkban. A pénzhez és vagyonhoz való viszonyunk pontos mutatója az Istennel való közösségünknek. Mert ha a hamis mammonon nem vagyunk hűek, hogyan is bízhatná ránk az igazit.
A Szentírás világosan mondja, hogy az utolsó időben lesznek az emberek pénzszeretők. Nem olvastam a Bibliában egyetlen egy dologról sem azt, amit a pénzről, hogy minden rossznak a gyökere. Semmi más bűnről nem olvastam azt, hogy mindennek a gyökere, de a pénzről, a pénz iránti szeretetről igen. A pénz maga nem bűnös, hanem a pénz szeretete. Egyszer egy kedves szomorú hívő asszony elmondta, amikor meglátogattam, hogy a férje, aki erdészeti munkán van, erdőmérnök és a köbmétereket úgy mérik, ahogy akarják és így rengeteg pénze van. "Ezt a csomót kifizeted, azt meg nekem fizeted". Erről van nyugta, arról meg nincs. Mindig tele volt a férje zsebe pénzzel. De a családnak csak nagyon kimérte, és amikor a feleség szóvá tette, hogy miféle pénz van a zsebében azt mondta: az a pénz az erdőgazdaságé. Férje sajnos majdnem mindig ittasan került haza. Az asszony gondolt egyet - ez nem most volt, úgy 20 éve - 3 ezer forintot kivett a férje zsebéből - ha az erdőgazdaságé ez a pénz, akkor majd a férje keresni fogja, hogy hova lett a gazdaság 3 ezer forintja. De nem kereste. Ez az ember rengeteg pénzt költött el, szerzett nem egész egyenesen és nem adta oda a családnak. A feleség soha nem tudta, hogy mennyi a férje keresete.
Testvérek, ha a pénzkérdés a keresztyén családban nincs megoldva, akkor állandó földrengés van. Ott állandó árvíz van és vihar. Ott nincs nyugalom! Vannak itt többen, akik házasság előtt vannak. Én azt tanácsolom minden istenfélő menyasszonynak és vőlegénynek, feleségnek és férjnek, addig ne kösse meg a házasságot azzal a drága másikkal, bár mennyire is szereti, míg nem tisztázzák, kinek a kezében lesz a pénz. Mert sok mindent kell tisztázni, de ezt is. A pénz hatalmas erő. Roppant jól használható eszköz. Állíthatom és tapasztalom, hogy a pénz nagyon hasznos szolga, de ha uralomra jut, a legkegyetlenebb zsarnok lesz belőle.
Egyetlen diktátor sem ölt meg annyi embert a Földön, mint a pénz szerelme, mint a pénz diktaturája. Sztálin 40 millió embert ölt meg, Hitler is nem keveset. De együtt nem öltek meg annyi embert, mint megölt a pénz szerelmével az Ördög, mert ő emberölő volt kezdettől fogva.
Nagyon sok házasság ment tönkre amiatt, hogy a pénz kérdését Isten színe előtt nem rendezték el. Ne érezzünk csalódást, hogy a házi kasszáról beszélünk, mert mindenki számára van az Igének üzenete. Nem lehet olyan receptet adni, amely minden egyes házasságban és családban érvényes. Nekem is egy különleges kapcsolatom volt a pénz területén a feleségemmel. Teljes jövedelmemet és fizetésemet oda adtam a feleségemnek, és amit azon kívül kaptam vagy szereztem becsületesen, abból tartottam, fizettem az autót és egyebeket. Így egyeztünk meg a feleségemmel és egymás pénzügyeit nem vizsgáltuk. De amikor egy nagyobb segítség kellett valamelyik gyerekünknek, akkor nekem sohase volt pénzem, neki volt. És ez így volt jól. Nekem nem volt rá gondom.
Szomorú emlékem a következő történet. Egy kedves istenfélő házaspárról van szó, akik szerették is egymást, és már unokájuk is volt, már nem fiatalok voltak. De meglepődtem mikor egy délelőtt beszélgettünk és a kedves papné - aki már jó 50 éves volt - azt mondja a férjének: Ferikém mennék a boltba. Azt kérdi a Ferike - olyan 55 év körüli volt - Mit akarsz venni anyuka? Az asszony sorolta a különböző dolgokat, és Feri felírta és kiszámította; és vagy kettő forinttal többet odaadott. Én úgy szégyelltem magam. Én ezt nem tudtam volna a feleségemmel megtenni. A szegény asszony elment a boltba. És ha éppen most jött zöldhagyma, nem tudta megvenni, mert abból a két forintból nem futja. Vissza kellett neki jönni és mondani: Ferikém ez meg ez kell még. Feri megint kiszámította és odaadta neki. És az az érdekes, hogy az asszony olyan boldog volt, így szerette a férjét, így szokta meg, az ura így nevelte bele. De ezt nem tanácsolom senkinek, mert olyan megalázó volt. De azt megtanultam belőle, hogy aki alázatos, az így is boldog tud lenni. Én nehezen tudtam volna elviselni, ha nekem a feleségem így adagolta volna a pénzt.
Minden pénz és minden anyagi jó, anyagi javaink minden része az egészséges hivő családokban az Úr Jézus uralma alatt áll. Ahol nem így van, állítom, hogy ott az Ördög az albérlő. Ha pedig ott lakik, akkor dolgozik. Ha ott lakik, beleszól. Ha ott lakik, kezeli a pénzt, ha nem az Úr Jézus kezeli, ő lesz majd a gazdája. Magyarországon még soha nem volt családon belül annyi gyilkosság mint mostanában. A gyilkosságok száma ugrásszerűen nő. De megdöbbentő egy statisztika. Soha Magyarországon még feleség vagy élettárs, tehát a női oldal nem ölt meg annyi férjet, vagy férfi élettársat mint mostanában. Annyi asszony öli meg a férjét, mint amennyi férfi a feleségét. Rettenetes a mérleg, szörnyű egyensúly. Nagyon sokszor nem szerelmi háttere van, hanem anyagi. Ahol mind a két fél az Úr Jézust szereti, tehát élő hitű emberekről beszélek, ott nem úgy van, hogy csak a tized, az elkülönített rész az Úré, hanem minden. Ahogy igaz az Ige: "minden a tietek", tehát minden az enyém, úgy minden az Úré. De nagyon sok szomorú tapasztalatot szereztem már. Hívő emberekkel járom ezt az utat gyerekkoromtól kezdve. Micsoda vallomásokat, gondokat és vélekedéseket hallottam már. Beszélgettem egyszer egy művelt, nagyon gazdag hívő emberrel, aki almáskerttel meg egyéb jövedelmekkel rendelkezett. A jövedelme kiugróan magas volt. Ő is tartott bibliaórákat. Egy alkalommal találkoztunk az igeszolgálatban, és megkérdeztem tőle egy barátságos beszélgetés közben: Ha neked Isten ilyen sokat adott, ahogy említed, hova fordítod a tizeded? Először nem akarta hallani, bedugult a füle. Még egyszer kérdeztem. Azt mondta nekem - higgyétek el így volt - "Te Józsi, csak nem gondolod, hogy ennek a hatalmas, mindenható Istennek kell az én pénzem. Hiszen minden az Övé." Én még ilyen színészt nem láttam. Nagyszerűen fogalmazott: "csak nem képzeled"! Nem is tudtam, hogy ez igaz vagy álmodom. Valóban az Úrnak mindene van! Micsoda jó gondolat! És nem adni semmit. Nem normális ez az ember! - gondoltam magamban.
Nagyon gonosz és hálátlan ember lennék, ha az én jövedelmemnek csak a 10%-a lenne az Úr kezébe letéve. Meg kell kérdenem, van-e olyan hallgatóm vagy olvasóm valaki, aki olyan ostobán gondolkodik hívő ember létére, keresztyén ember létére, hogy ha én az Úré leszek, akkor engem az Úr Jézus ki fog fosztani? Én azt tapasztalom, mennél becsületesebben járok Jézus nyomában, annál több anyagi jó jut a kezembe. Év végén, amikor lezárom a számadásomat - mert számadást vezetek -, szeretem tudni mit bízott rám az Úr, mi folyik be a kezembe. Akkor ámulok csak el, hogy honnan tudtam ennyi mindent kifizetni és ennyi mindent adni. Nagyon gazdag Atyánk van, és az elsőszülött Fiú, gondoskodik arról, hogy kistestvéreinek meg legyen mindene. Ha van valaki, aki félti magát és a pénzét rábízni az Úr Jézusra, nagyon szerencsétlen ember. Ne vallja azt, hogy érett hivő, mert még nem ismerte meg igazán az Urat.
"Mert, aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne adna Vele együtt mindent nekünk." Minden más csak ráadás. Ebben az áldott és izgalmas hittapasztalatban mindenki részesülhet, aki valóban élete urának tekinti az Úr Jézust, az tudja, hogy Vele együtt minden megadatik. Az Úr Jézus megváltottai az Úr Jézust szeretik és nem a pénzt. Ha minket a pénz szeretetéről ismernek meg, akkor nem az Úr táborában vagyunk. Minket arról kell megismerni, hogy az Úr Jézust szeretjük.
"Aki szereti a pénzt, nem elégszik meg a pénzzel; sem a jövedelemmel, aki szereti a vagyont." (Prédikátor könyve 5:9)
Tudjátok a szeretet szomjas. Aki az Úr Jézust szereti nem elégszik meg. Tíz éves korom óta olvasom a Bibliát, de mindig szomjasan ülök le, mindig éhesen, mindig tudatlanul. Amikor ma leültem a Bibliám mellé nagyon éhes voltam, nagyon szomjas, de jó laktam, ettem és ittam, és a maradékot most kirakom. És mindenki így van. Mennél bensőségesebben szereti valaki az Úr Jézust, annál többet kap minden tekintetben. Bizony aki a pénzt szereti, azt egy állandó, idegőrlő, Pokolba sodró nyugtalanság hajtja. Nagyon becsülöm azokat a hívő barátaimat, akiről látom azt, hogy szabadok a pénz szerelmétől. A Biblia megmondja, hogy a pénz szerelme miatt sokan által szegezték magukat nehéz és nagy fájdalommal. Szomorúan látom - és ezt is meg kell mondani -, hogy az államháztartásunk is sajnos igénybe vesz minden féle mocskos pénzforrást. Soha ennyi undorító pornó, és egyéb romboló dolog nem volt forgalomban, és csak egy célja van a kormányzatnak is, nem akarja elrontani a piacot, és csak a pénzt akarja. De nem tudja felfogni, hogy ez egy nagyon drága pénz beszerzés, ennek rettenetes adója van. Így vagyunk az alkohollal is, a nikotin forrásokkal is. Az ebből beszedett, sokszor adóval sújtott "jövedelemnek" rettenetes az adója!
Amikor a Mária megkente az Úr Jézust olajjal, Júdás felhördült, "el lehetett volna adni 300 dénárért!" És bele hangolta a tanítványokat is, ők is így szóltak, tényleg ez már sok! Az Úr Jézus megvédte. Az ember Jézusnak, az emberré lett Isten Fiának kellett az előre való megkenetés, hogy megerősödjék a földi küzdelemre, a halálára és így szólt: "a temetésemre cselekedte." Mária nem tudta miért kellett a tékozlást végbevinni, de végbevitte. Ez a 300 dénár, amennyire most tudjuk kb. egy évi napszám. 300 napszám ára volt. Tehát nem kis összeget adott. Júdás felhördült, mert nem az ő perselyébe került, amiből kivehette a magáét. De a tanítványokat is megzavarta.
Milyen borzasztó az, amikor valaki azon ütközik meg, hogy a másik annyira szereti az Urat. Ott baj van.
Sok baj volt még a tanítványoknál is. Aki érti érti s aki nem, az értse meg, hogy amikor felindítja Isten a szíveteket anyagi dolgokkal jót cselekedni, rögtön ne tegyétek meg, mert emberek vagytok, emberi indulatok vannak bennetek. Ezt nehéz leckéken tanultam meg. Sokszor buzdultam fel hirtelen és adakoztam meggondolatlanul. Nem úgy kellett volna! De amikor a szívem felindul, elkezdek imádkozni és kérem Isten őrizzen meg most a saját személyi hajlandóságtól. Valaki nekem szimpatikus, bajban van, neki adom. Lehet, hogy nem is kell neki adni semmit. Lehet, hogy azért láttam meg a baját, hogy imádkozzam érte, és nem szabad rajta segíteni most, mert azért adta az Úr a szükséget az életébe, hogy Magához terelje vele. Én meg segítek rajta és nem indul el tovább az Úr felé. Van ilyen is. De mikor én megállok és megkérdezem az Urat, akkor előtte megnézem, hogy a szívem rendben van-e, mert ha nem, akkor süket vagyok teljesen, de mikor a szív rendben van, akkor a hallás is jó, nem kell fülhallgató. Újra hallom, hogy tedd meg! Akkor nem szabad gondolkozni. És nem szabad belőle levonni, nincs kezelési költség. Azt úgy kell teljesíteni, ahogy kívánja az Úr.
Volt egy érdekes eset, a legkisebb fiam a József harmadéves teológus volt, és abban a szükséges helyzetben már kirendelték lelkészi szolgálatra. Igen ám, de abban a faluban temetni is, esketni is kellett. De a jó nép megszokta, hogy a fekete palást legyen az emberen. Megkapta a palást-viselési jogot. Hazajött és azt mondta: édesapám a püspök úr hozzájárult, hogy palástban temethetek, de nincsen pénzem palástra. Mennyi kell? Megmondta mennyi. Volt már félretéve valamennyi erre a célra, és a gyülekezet is ígért valamennyit. 1000 Ft-ot adtunk oda neki akkor, amikor az én fizetésem 700 forint volt havonta. Odaadtuk a pénzt, elment a fiú. És nemsokára levelet írt, hogy küldjetek pénzt palástra. Dehát adtunk 1000 Ft-ot és hát miért kell, gyere haza. Hazajött. Elmondta, ahogy elment tőlünk, útközben több átszállása volt, fölszáll a buszra, és rohanva jön egy asszony. Éppen záródik a buszajtó, ki kell nyitni. Két vagy három kisgyerekkel, kékre-zöldre verve, véres úgy megverte a férje, hogy elmenekült a három gyerekkel. Azt se tudja hova menjen. Fiam kivette az 1000 Ft-ot, odament, és neki adta. Nem tudta kicsoda, nem tudta honnan jött. Nincs pénz, nincs palást. Megmondom őszintén egy kicsit megnehezteltem. Édes fiam, ha minden megvert asszonynak odaadod a pénzt, akkor én nem tudom, hogy mi lesz. Hiszen verik az asszonyokat rendesen.
Azt monda a fiam: Apa én az Úr Jézusnak fogadtam szót. No fiam én öregebb vagyok, több a tapasztalatom. De ő mondta a magáét, hát ő is Zimányi, nem lehet vele beszélni. Visszament.
Ír három nap múlva egy levelet: Édesapám nekem van igazam, most, hogy visszaérkeztem, az egyháziföld bérlője eljött hozzám, és azt mondta: Kedves Zimányi testvér, én szégyenlem magam, hogy 1000 Ft-ot fizettem azért a kis területért, most hármat fizetek. Apám 3000 Ft-om van. Tehát nekem háromszor igazam van. Igaza van négyszer is. Jól tette, hogy odaadta. Abban a pillanatban azt tette, amit kellett. Ott nem is volt idő mérlegelni. Ezt a példát azért mondtam, mert ilyen is van. Jó volt a hallása, rendben volt a szíve, időben cselekedett.
Fájdalmas panaszt olvashatunk arról, ahogy Isten Izráel pusztai vándorlását értékeli, és ezt a panaszt mondja:
"Nem nekem vettél pénzért illatos nádat." (Ézs 43:24a) Még a pusztai vándorlás alatt is az Egyiptomból hozott bálványainak áldozott Izráel. Nem nekem vettél jó illatú nádat, nem nekem kedveskedtél.
Jogos-e a szemrehányás a hívő ember felé, amikor az Úr megkínálta őket lehetőséggel, hogy kedveskedjenek az Úr Jézusnak anyagi áldozattal, és nem teszik? "Nem nekem vettél a jó illatú nádat!" Mária kiöntötte a kenetet, egy évi napszámot. Jól tette! Ha valamikor is visszatartottatok valamit, amit az Úr Jézus várt tőletek, akkor még ma is tartoztok vele. Már sok alkalommal elmondtam, hogy Beregszászban a Horthy korszak végén, kárpátaljai missziós lelkész voltam, kórház és börtön lelkész, minden egy személyben. Minden kórház látogatás alkalmával végig jártam a termeket. Láttam ott egy kisfiút, akinek súlyos lábtörése volt, át volt fúrva a térde, a bokája kihúzva. Aranyos, fénylő szemű 12 éves kisfiú volt, nem jött senki meglátogatni! Azt mondta nekem, hogy unatkozik. Azt ígértem, hogy hozok neki egy játékot. Úgy örült! De aztán - akkor még a kezdő fizetésem kevés volt - úgy gondoltam, nekem arra nincs pénzem. Különben is olyan ostoba voltam a házasságunk elején, mert azt mondtam, hogy én kezelem majd a pénzt. De már 15-én nem volt pénzünk. Tehát abba hagytam a pénzkezelést, mert az én OTP-m becsukott hamar. Nem volt pénzem, hogy megvegyem a játékot. És attól kezdve, amikor kórházlátogatásra mentem, azt a termet mindig kikerültem. Micsoda szégyenletes papi eljárás! De egyszer az történt, hogy amikor éppen el akartam suhanni az ajtó előtt, egy nővér kilépett és az ajtó kinyílt, a kisfiú kinézett és meglátott engem, és én szégyenletesen elszöktem.
Azóta annyi ajándékot vettem már a gyerekeknek. Volt idő, amikor minden vasárnap, az én vasárnapi iskolásaim legalább 5-600 Ft értékben ajándékot vagy pénzt kaptak tőlem. Aki pl. a nyolc osztályt elvégezte, és hazajött - ezek már iparitanulók voltak - és még mindig képes volt eljönni vasárnap a gyerekórára, én neki a buszköltségét legalább 100 Ft-ot mindig megtérítettem. Mert én tartozom "annak a gyermeknek". Bizony tartozom neki. Én mindig adós vagyok. Most is szégyellem magam. Becsaptam azt a gyereket. Tudta, hogy a pap ígérte meg. És az a pap hazudott neki. Még mindig nagyon sajnálom és mindig adnom kell.
Amikor anyagi áldozatot hoztok, az Úr Jézusnak a munkájára, országára, ezt soha ne fogcsikorgatva tegyétek. Eszembe jutott egy kedves asszony. Egyszer ott prédikáltam ahol ő élt, oda jött és azt mondta nekem: Messziről tetszett jönni itt van 500 Ft. Köszönöm! Folytattam a szolgálatot. Másik nap megint jön, itt van 500 Ft. Mondom neki, hát ne haragudjon, egyszer elfogadtam. Nem! Lelkész úr, én ezerszer fösvényebb voltam mint Zákeus. Amikor jött az egyházfenntartói járulékszedő én bezártam az ajtót és inkább lementem a pincébe, hogy ne kelljen fizetni. Én tartozom, ne tessék megbántani. Én olyan zsugori voltam nekem adni kell! Így rendben van. De milyen jó, hogy ide eljutott. Már akkor nem ment a pincébe, mikor adni lehetett. Ne adjunk fogcsikorgatva. Adjunk mindig megnyomottat, megrázottat és úgy tegyük le az Úr kezébe.
"Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm!" (Zsolt 81:11) Ez a gyermeki bizalom.
Sokszor elnézem a templomkertben a fekete rigókat, ahogy költenek, és nézem a kicsiket, ahogy várják az apát és az anyát, akkora nagy tátott szájjal, és mindig megkapják, amit várnak. Rettenetes dolog az is, amikor az egyház szolgáit és embereit ejti rabul a pénz. Mikeás próféta könyvében a 3:11-ben ez van: "Prófétái pénzért jósolnak."
Sok ilyen átkozottan hamis prófétánk volt. Az ateista kormányzat pénzéért, hatalmi ajándékaiért eladták magukat, pedig benne van az Igében, a gyülekezeti előljáró ne legyen pénzszerető. Voltak nekünk rettenetes püspökeink, pusztító espereseink, megvéve az ellenséges erőktől. Arcátlanul ültek egyesek ott, szemük se rebbent. Pedig a marxista próféciáik már mind hazugságnak bizonyultak.
"Nem hagyja magát megvesztegetni az ártatlan rovására." (Zsolt 15:5) Egyetlen ártatlan van: az Úr Jézus Krisztus. És a te szívedben - ezt azoknak mondom akiknek a szívében ott van Jézus - mindig jön az a gonosz ellenség és meg akar ajándékozni az Ártatlan ellen, mindig tesz egy ajánlatot Krisztus ellen. Voltak püspökeink, espereseink, főjegyzőink, elfogadták az ajánlatot az Ártatlan ellen. Sok helyen az egyházi vezetés tette tönkre az Isten munkáját. Reméljük, hogy letelt ez az idő.
Tanítsátok meg a gyermekeiteket, hogy helyesen tudjanak bánni a pénzzel. A következő gyakorlati hitoktatást vezettem be. Kétszer is kipróbáltam. Úgy gondoltam, hogy meg kell a gyerekekkel néhány dolgot értetni. Elmondtam nekik, hogy majd ott a feltámadás után, az öröklétben, ott egy más törvény lesz. Ott úgy lesz, hogy mindenki annak fog örülni, hogy a másik olyan sokat kapott. Mikor én meglátok valakit, aki kevesebbet szolgált az Úrnak mint én, és mégis többet kapott, én annak örülni fogok, mert én semmit sem érdemlek, mert én bármit kapok, túl sok. Elmondtam nekik: A Mennyben nincs irígység.
Egy alkalommal azt mondtam a gyerekeknek: most gyakoroljunk egy kis mennyei törvényt. Jó? Rászántam 1000 Ft-ot. Megéri. Itt egy százas, még egy százas, néhány ötvenes, 20 forintosok, 10, 5, és 1 forintosok, 50 fillér, 20 és 10 fillér. Kisorsoljuk! Ahogy ültek, kaptak egy-egy számot. A párja itt van, gyere ki kislányom, húzzad, de előtte azt mondtam: gyerekek csak akkor lesz meg a sorsolás, ha az, aki a tíz fillért nyeri, szépen kijön és megköszöni és elviszi. Tudtam, hogy izgulnak, és várják, hogy legyen meg a sorsolás. Megígérték, elfogjuk vinni a 10 fillért is. És bizony a százast elvitte az egyik, az ötveneseket is. Na most jön a főnyeremény a 10 fillér. Az a gyerek aki megnyerte, egy kicsit szemlesütve, láttam, hogy nem jó szívvel jön ki. A többiek meg tapsolták, éljen a 10 fillér. Egy kislány, aki 20 fillért nyert majdnem elsírta magát. Na mondom, ne sírjál ehhez tartozik még egy 20 forintos, is, oda adtam neki, ez külön nyeremény.
És megmondtam: Gyerekek aki 50 fillért nyert, meg 1 Ft-ot, 20, vagy 10 fillért, ezt a pénzt tartsátok meg, én megjelölöm, megkarcolom. Következő vasárnap hozzátok vissza és akkor, aki most ezt a kicsit nyerte, az három jegyet kap, tehát háromszor nyerhet. Mert az életben az úgy van, hogy várunk nagy dolgot és nagyon kicsi lesz belőle. De ha alázatosan elvesszük, egyszer megint megtetéződik. Azonkívül elvárom tőletek, mert itt van az Úr Jézus, hogy aki a 100 Ft-ot nyerte, és a másik vasárnap az 50 Ft-ot nyer, ne irigyeljétek. Örüljetek, hogy ő nyerte. Megértettétek? A választ nem vettem magnóra, de ezt nekem el kellett mondani. És tudjátok mi volt a meglepő? Volt gyerekperselyünk. Egy kislányt pénztárosnak neveztem ki. Ő írta föl a gyermekperselyben lévő adományt.
Aztán, amikor összejött 1000 Ft, átadtuk egy Erdélyből jött valakinek, azzal, hogy azt a pénzt a gyerekek adják. Megdöbbentem! Az, aki a 100 Ft-ot nyerte, úgy betette a perselybe, hogy csak na! Igen. Egy alkalommal sorsoltunk 60 fillért is, és jött egy presbiter anyuka és azt mondja: Tiszteletes úr, az én Józsi fiam csak 60 fillért nyert!!! Mondom, annyit. Annyit nyert, de ha megőrzi, legközelebb majd többet fog nyerni. Az anyuka nem vette zokon - aki nagyon gazdag volt - de kimondta, az én fiam csak 60 fillért nyert. Van az életben ilyesmi.
Beszéljünk egy kicsit a bevételeinkről. Azért mert ez egy óriási harcterület. Nagyon szomorú, hogy erről is beszélni kell, és lehet, hogy senkire nem vonatkozik, nem tudom, Isten tudja. Sokat járok Szabolcs megyébe, ahol rendszeresen mérik a hivő emberek az alkoholt. Vannak olyan nagyon régen "megtért" emberek, akik vasárnap is mérik. És tőlük a testvérek jó hangulatba mennek a templomba. Nagyon szép a prédikáció, mert jó erős volt a bor. Hát bizony átkozott az ilyen jövedelem. Meg tudjátok ti különböztetni a mocskos pénzt a tisztától? Meg tudjátok?
Olvastam egy statisztikai könyvben: Az egészséges ember, ha mind a két szeme egészséges és tiszta a látási idő, képes 10 millió színárnyalatot megkülönböztetni. Nem 10 ezret, 10 milliót. De a legtökéletesebb elektronikai fotosprektométer sem képes csak 4 milliót. Nincs az a lencse, nincs az a tükör, nincs az a szerkezet amelyik 10 millió színárnyalatot meg tudjon különböztetni, csak az ember szeme. Hogy lehet, hogy nem tudja megkülönböztetni a tiszta pénzt a mocskostól? Hogy lehet? Voltam egy gyülekezetben, vendége voltam valakinek, ebédre hívott. Elbeszélgettünk. Nagyon gazdag. Másnap jön és hoz egy ajándékot, itt van 1000 Ft. Útiköltségre. Köszönöm! De megtudtam utána, hogy árulják az alkoholt. Ahogy hazaértem postán visszaküldtem a pénzt. Én nem fogadok el olyan pénzt, amelyet nem az Úr Jézus kezéből vett és én nem tehetek vissza az Úr Jézus kezébe. Nem kell az 1000 Ft., ha kiderül, hogy mocskos a forrása. Meg tudjátok különböztetni a tisztát a mocskostól? Nézzetek majd széjjel. Nehéz néha komoly emberekkel beszélgetni, amint jönnek a munkahelyről, és mindig hoznak valamit. Mert mindenki viszi! Abból otthon lesz egy kis polc, az új mosógép, meg minden. Hát mindenki viszi! De nem tiszta.
Azt mondja az Ige: Ne vigyél be útálatosságot a te házadba, hogy átkozott ne légy. Nagyon kell vigyázni, hogy mi jön be. Mert van ám a Bibliában egy ilyen mondat is, Péter mondta a megtért Simon mágusnak, aki a pénz szeretetét áthozta az új életébe: A te pénzed veled együtt vesszen el.
Nehogy valaki felett az Isten mondja ki: A te pénzed, veled együtt vesszen el. Hiába mondták Izráel papjai, amikor összeszedték a Judás általt eldobált ezüstöket: Ezt nem tehetjük a templom kincsei közé, mert vérnek ára, hát vegyünk rajta temetőt. Vajon nem vádolja őket a 30 ezüst? Temetőt vettek, mert a halál fiai voltak. Azért vettek temetőt. Nem is tudták, hogy maguk ellen tanúskodnak. Hát cselekedjünk jót mindenekkel. Elsősorban Isten gyermekeivel, de mindig úgy, hogy amit adok, azt a Jézustól kaptam, az Ő nevében adom tovább.
Eleget szorongatott bennünket az Úr a pénzügyekkel. Aki könnyen lélegzett köszönje meg az Istennek.
Most még egy pár szót a Mika családjáról. Menjünk vissza az Efraim hegyére. Nem tudom, hogy mi volt az oka, hogy a nagymama eldugta a pénzt. Nem tudni. Miért kellett elrejteni, Mi lehetett a szándéka? Mit tervezett? Nem a lakásban rejtette el, mert az akkor rögtön kiderül és azt minden órában ellenőrizhette. Valahova olyan helyre tehette, ahova ő sem mehetett minden nap, mert feltűnt volna, hogy mit keres ott. Csak lopva mehetett ki megnézni. Hosszabb ideig nem ellenőrizte és egyszer nincs ott az 1100 ezüst. Elkezdte átkozni a tolvajt. Ugye, hogy bűnbarlang? Ha én elveszitek valamit, átkozódnom kell? Akár öröm ér, akár baj ér, én az én Uram elé megyek.
Jó régen volt már. Feleségem kiadta a szükséges utasítást, bemész Debrecenbe és ilyen és ilyen virágmagvakat veszel. Ugye hát ez még nem olyan óriási feladat. Rengetegen voltunk, mögöttem állt egy jól megtermett falusi néni, nagy kendőkkel, nyomakodott rendesen.
Mondtam neki, ne tessék már úgy lökdösődni, de ő csak nyomult. Aztán elment onnan, szegény talán belefáradt a gyomrozásba. Mikor én a pénztárhoz érek, észrevettem, hogy a zsebemben nincs már semmi, a néni elgyalogolt vele. Elvitte. Én csak egyet tehettem, imádkoztam érte. Olyan becsületes arca volt, és olyan ügyes tolvaj. Elvitte az összes pénzemet, nekem kölcsön kellett kérnem valakitől pénzt, hogy busszal haza tudjak menni. Mert mindent elvitt. De nem szabad átkozódni. Mika anyja miért átkozódott? Mert átok volt a szíve mélyén. Egyetlen forrásból sem jön édes meg keserű. Mika anyja imádkozott is. A történetből látjuk, hogy mennyire vallásos volt. És tudott átkozódni.
Testvérek átkot csak Isten mondhat. És egyszer kimondta. Nagypénteken Isten minden átkot kimondott egy Valakire. Átkozottá lett az egyetlen Áldott. Így menekültem meg én és így menekültél meg te. Ne végy a szádra átkot, hogy átkozott ne légy! Az Isten megátkozta az egyetlen Ártatlant. Nem csak átkozottá, de átokká lett a Krisztus. A Biblia úgy mondja, bűnné lett. Ki sem tudjuk mondani, mert érthetetlen szavak, kifejezhetetlen állapot, ahova került. Magára vett minden átkot. Ne átkozódjatok. És ha valamikor megátkoztatok valakit, nagyon bánjátok meg. Mert megtörténhet, hogy visszaszáll rátok. Félelmes dolog.
Gondoljátok el, megindul a keresés. Először csak idegesen járkál a nagymama, nem szól semmit, jön jobbra, balra, nincs és nincs. Akkor Mika - jaj de mennyi az álarcos ember - mi van anyukám? Csak nincs valami baj? Hagyjál békén! De a végén meg kell mondani, hogy én nem tudom fiam, ott volt nekem annyi és annyi pénzem. Átkozott tolvaj verje meg az Isten, elvitte. Anya, biztosan nem oda tetted. Gyerekek gyertek keressük, voltak unokák. Mika is keresi. Ő tudja hol van, de ő is keresi. Micsoda bűnbarlang. Ezek mind imádkozó emberek, mind. Keresi Mika. De mikor fokozódik az átok, az anya egyre jobban átkozódik, mit tegyen Isten a tolvajjal. Mika most két lehetőség előtt áll, megtartja a pénzt, de akkor rászáll az átok. Olyan szörnyű átkokat mondott az édesanyja, hogy 1100 ezüstért se merte vállalni. Akkor következik egy bűnvallás.
Megtéveszti az édesanyját, de most már nem bírja tovább, vállalni kell a szégyent az anyja előtt, a fiai előtt és ki kell ezt a mondatot mondani: Az az 1100 ezüst, amit elvettek tőled és ami miatt átkot mondtál a fülem hallatára is, az az ezüst nálam van, én vettem el. Ezt az embert nem az istenfélelem vitte a bűnvallásba, hanem az anyja átkozódása. Az anya nem tudta, hogy a saját fiát átkozta meg. Nagyon vigyázzunk, hogy mi jön ki az ajkunkon. És nem jön ki más, csak ami a szívünkben van. Áldott ember áldást mond. Átkozott ember átkot mond. Egy forrásból nem jöhet édes és keserű.
Magasztalunk áldott Istenünk! Köszönjük, hogy elküldted az Úr Jézust! Őbenne lett minden ígéreted igenné és ámenné, és Őbenne áldatnak meg a Föld minden nemzetségei. Köszönjük, hogy levetted rólunk az átkot és odavetetted az egyetlen Ártatlanra és Áldottra. Úr Jézus bocsásd meg nyelvünk minden vétkét és szívünk minden gonoszságát és kérünk szabadíts meg a pénz szerelmétől. Téged akarunk jobban szeretni és becsületesebben. Add meg azt az örömöt, amit a Neked való szolgálat jelent. Szabadíts meg a pénz szerelmétől. Kérünk, hogy úgy áldj meg, hogy magunkkal vihessük az áldást, mint a Te áldott gyermekeid. Ámen.
Nézzük meg, hogy miről beszélt Mika az anyjával. Betekintést nyerünk egy istenfélő család bensőséges ügyeibe és már is csak úgy jön kifele az istenfélő barlangjából a rettenetes illat. A fiú meglopta a saját anyját. Az anya és egyúttal nagymama, egy óriási összeget dugott el. Nem kicsi összeg volt. Tudjuk, hogy nem lehet soha a bibliai értékeket a mostani magyar pénzben kifejezni, mert egész más volt a vásárló értékük. De valami mégis érzékelteti mekkora összegről van szó. A történet végén látjuk, hogy Mika házi papnak megfogad egy kóborló lévitát és ad neki egy évre 1 öltöző ruhát, élelmet és 10 ezüstöt. Vagyis a fiú ellopta azt az összeget amely 110 évi papi fizetés. Mika elvett egy akkora összeget, amelyből 110 évig lehetett volna egy házi lelkipásztort tartani. Tehát nem kicsi összeg volt.
A család pénzéről fogunk beszélgetni, mert erről beszélni kell. Lehet, hogy valaki úgy gondolja, hogy az evangélizáció témája nem lehet a pénz. Nagyon is fontos témája és egyre fontosabb.
Lehet, hogy meglepődünk azon, hogy a Biblia milyen sokat beszél az anyagiakról. Több mint 2350 vers szól a pénz és vagyon kezeléséről. Jézus Krisztus többet beszélt pénzről, mint majd minden másról. Urunk állandóan érintette a pénzügyet, mert pénzkezelésünk módja befolyásolja az Úrral való viszonyunkat, a vagyon verseng az Úrral az első helyért az életünkben és mert szellemi életünk minősége nem a lelki buzgóságunkban, nem lelki ajándékaink használatában, nem szónoki képességeinkben vagy pozíciónkban mérődik le a legpontosabban, hanem a pénzhez való viszonyunkban. A pénzhez és vagyonhoz való viszonyunk pontos mutatója az Istennel való közösségünknek. Mert ha a hamis mammonon nem vagyunk hűek, hogyan is bízhatná ránk az igazit.
A Szentírás világosan mondja, hogy az utolsó időben lesznek az emberek pénzszeretők. Nem olvastam a Bibliában egyetlen egy dologról sem azt, amit a pénzről, hogy minden rossznak a gyökere. Semmi más bűnről nem olvastam azt, hogy mindennek a gyökere, de a pénzről, a pénz iránti szeretetről igen. A pénz maga nem bűnös, hanem a pénz szeretete. Egyszer egy kedves szomorú hívő asszony elmondta, amikor meglátogattam, hogy a férje, aki erdészeti munkán van, erdőmérnök és a köbmétereket úgy mérik, ahogy akarják és így rengeteg pénze van. "Ezt a csomót kifizeted, azt meg nekem fizeted". Erről van nyugta, arról meg nincs. Mindig tele volt a férje zsebe pénzzel. De a családnak csak nagyon kimérte, és amikor a feleség szóvá tette, hogy miféle pénz van a zsebében azt mondta: az a pénz az erdőgazdaságé. Férje sajnos majdnem mindig ittasan került haza. Az asszony gondolt egyet - ez nem most volt, úgy 20 éve - 3 ezer forintot kivett a férje zsebéből - ha az erdőgazdaságé ez a pénz, akkor majd a férje keresni fogja, hogy hova lett a gazdaság 3 ezer forintja. De nem kereste. Ez az ember rengeteg pénzt költött el, szerzett nem egész egyenesen és nem adta oda a családnak. A feleség soha nem tudta, hogy mennyi a férje keresete.
Testvérek, ha a pénzkérdés a keresztyén családban nincs megoldva, akkor állandó földrengés van. Ott állandó árvíz van és vihar. Ott nincs nyugalom! Vannak itt többen, akik házasság előtt vannak. Én azt tanácsolom minden istenfélő menyasszonynak és vőlegénynek, feleségnek és férjnek, addig ne kösse meg a házasságot azzal a drága másikkal, bár mennyire is szereti, míg nem tisztázzák, kinek a kezében lesz a pénz. Mert sok mindent kell tisztázni, de ezt is. A pénz hatalmas erő. Roppant jól használható eszköz. Állíthatom és tapasztalom, hogy a pénz nagyon hasznos szolga, de ha uralomra jut, a legkegyetlenebb zsarnok lesz belőle.
Egyetlen diktátor sem ölt meg annyi embert a Földön, mint a pénz szerelme, mint a pénz diktaturája. Sztálin 40 millió embert ölt meg, Hitler is nem keveset. De együtt nem öltek meg annyi embert, mint megölt a pénz szerelmével az Ördög, mert ő emberölő volt kezdettől fogva.
Nagyon sok házasság ment tönkre amiatt, hogy a pénz kérdését Isten színe előtt nem rendezték el. Ne érezzünk csalódást, hogy a házi kasszáról beszélünk, mert mindenki számára van az Igének üzenete. Nem lehet olyan receptet adni, amely minden egyes házasságban és családban érvényes. Nekem is egy különleges kapcsolatom volt a pénz területén a feleségemmel. Teljes jövedelmemet és fizetésemet oda adtam a feleségemnek, és amit azon kívül kaptam vagy szereztem becsületesen, abból tartottam, fizettem az autót és egyebeket. Így egyeztünk meg a feleségemmel és egymás pénzügyeit nem vizsgáltuk. De amikor egy nagyobb segítség kellett valamelyik gyerekünknek, akkor nekem sohase volt pénzem, neki volt. És ez így volt jól. Nekem nem volt rá gondom.
Szomorú emlékem a következő történet. Egy kedves istenfélő házaspárról van szó, akik szerették is egymást, és már unokájuk is volt, már nem fiatalok voltak. De meglepődtem mikor egy délelőtt beszélgettünk és a kedves papné - aki már jó 50 éves volt - azt mondja a férjének: Ferikém mennék a boltba. Azt kérdi a Ferike - olyan 55 év körüli volt - Mit akarsz venni anyuka? Az asszony sorolta a különböző dolgokat, és Feri felírta és kiszámította; és vagy kettő forinttal többet odaadott. Én úgy szégyelltem magam. Én ezt nem tudtam volna a feleségemmel megtenni. A szegény asszony elment a boltba. És ha éppen most jött zöldhagyma, nem tudta megvenni, mert abból a két forintból nem futja. Vissza kellett neki jönni és mondani: Ferikém ez meg ez kell még. Feri megint kiszámította és odaadta neki. És az az érdekes, hogy az asszony olyan boldog volt, így szerette a férjét, így szokta meg, az ura így nevelte bele. De ezt nem tanácsolom senkinek, mert olyan megalázó volt. De azt megtanultam belőle, hogy aki alázatos, az így is boldog tud lenni. Én nehezen tudtam volna elviselni, ha nekem a feleségem így adagolta volna a pénzt.
Minden pénz és minden anyagi jó, anyagi javaink minden része az egészséges hivő családokban az Úr Jézus uralma alatt áll. Ahol nem így van, állítom, hogy ott az Ördög az albérlő. Ha pedig ott lakik, akkor dolgozik. Ha ott lakik, beleszól. Ha ott lakik, kezeli a pénzt, ha nem az Úr Jézus kezeli, ő lesz majd a gazdája. Magyarországon még soha nem volt családon belül annyi gyilkosság mint mostanában. A gyilkosságok száma ugrásszerűen nő. De megdöbbentő egy statisztika. Soha Magyarországon még feleség vagy élettárs, tehát a női oldal nem ölt meg annyi férjet, vagy férfi élettársat mint mostanában. Annyi asszony öli meg a férjét, mint amennyi férfi a feleségét. Rettenetes a mérleg, szörnyű egyensúly. Nagyon sokszor nem szerelmi háttere van, hanem anyagi. Ahol mind a két fél az Úr Jézust szereti, tehát élő hitű emberekről beszélek, ott nem úgy van, hogy csak a tized, az elkülönített rész az Úré, hanem minden. Ahogy igaz az Ige: "minden a tietek", tehát minden az enyém, úgy minden az Úré. De nagyon sok szomorú tapasztalatot szereztem már. Hívő emberekkel járom ezt az utat gyerekkoromtól kezdve. Micsoda vallomásokat, gondokat és vélekedéseket hallottam már. Beszélgettem egyszer egy művelt, nagyon gazdag hívő emberrel, aki almáskerttel meg egyéb jövedelmekkel rendelkezett. A jövedelme kiugróan magas volt. Ő is tartott bibliaórákat. Egy alkalommal találkoztunk az igeszolgálatban, és megkérdeztem tőle egy barátságos beszélgetés közben: Ha neked Isten ilyen sokat adott, ahogy említed, hova fordítod a tizeded? Először nem akarta hallani, bedugult a füle. Még egyszer kérdeztem. Azt mondta nekem - higgyétek el így volt - "Te Józsi, csak nem gondolod, hogy ennek a hatalmas, mindenható Istennek kell az én pénzem. Hiszen minden az Övé." Én még ilyen színészt nem láttam. Nagyszerűen fogalmazott: "csak nem képzeled"! Nem is tudtam, hogy ez igaz vagy álmodom. Valóban az Úrnak mindene van! Micsoda jó gondolat! És nem adni semmit. Nem normális ez az ember! - gondoltam magamban.
Nagyon gonosz és hálátlan ember lennék, ha az én jövedelmemnek csak a 10%-a lenne az Úr kezébe letéve. Meg kell kérdenem, van-e olyan hallgatóm vagy olvasóm valaki, aki olyan ostobán gondolkodik hívő ember létére, keresztyén ember létére, hogy ha én az Úré leszek, akkor engem az Úr Jézus ki fog fosztani? Én azt tapasztalom, mennél becsületesebben járok Jézus nyomában, annál több anyagi jó jut a kezembe. Év végén, amikor lezárom a számadásomat - mert számadást vezetek -, szeretem tudni mit bízott rám az Úr, mi folyik be a kezembe. Akkor ámulok csak el, hogy honnan tudtam ennyi mindent kifizetni és ennyi mindent adni. Nagyon gazdag Atyánk van, és az elsőszülött Fiú, gondoskodik arról, hogy kistestvéreinek meg legyen mindene. Ha van valaki, aki félti magát és a pénzét rábízni az Úr Jézusra, nagyon szerencsétlen ember. Ne vallja azt, hogy érett hivő, mert még nem ismerte meg igazán az Urat.
"Mert, aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne adna Vele együtt mindent nekünk." Minden más csak ráadás. Ebben az áldott és izgalmas hittapasztalatban mindenki részesülhet, aki valóban élete urának tekinti az Úr Jézust, az tudja, hogy Vele együtt minden megadatik. Az Úr Jézus megváltottai az Úr Jézust szeretik és nem a pénzt. Ha minket a pénz szeretetéről ismernek meg, akkor nem az Úr táborában vagyunk. Minket arról kell megismerni, hogy az Úr Jézust szeretjük.
"Aki szereti a pénzt, nem elégszik meg a pénzzel; sem a jövedelemmel, aki szereti a vagyont." (Prédikátor könyve 5:9)
Tudjátok a szeretet szomjas. Aki az Úr Jézust szereti nem elégszik meg. Tíz éves korom óta olvasom a Bibliát, de mindig szomjasan ülök le, mindig éhesen, mindig tudatlanul. Amikor ma leültem a Bibliám mellé nagyon éhes voltam, nagyon szomjas, de jó laktam, ettem és ittam, és a maradékot most kirakom. És mindenki így van. Mennél bensőségesebben szereti valaki az Úr Jézust, annál többet kap minden tekintetben. Bizony aki a pénzt szereti, azt egy állandó, idegőrlő, Pokolba sodró nyugtalanság hajtja. Nagyon becsülöm azokat a hívő barátaimat, akiről látom azt, hogy szabadok a pénz szerelmétől. A Biblia megmondja, hogy a pénz szerelme miatt sokan által szegezték magukat nehéz és nagy fájdalommal. Szomorúan látom - és ezt is meg kell mondani -, hogy az államháztartásunk is sajnos igénybe vesz minden féle mocskos pénzforrást. Soha ennyi undorító pornó, és egyéb romboló dolog nem volt forgalomban, és csak egy célja van a kormányzatnak is, nem akarja elrontani a piacot, és csak a pénzt akarja. De nem tudja felfogni, hogy ez egy nagyon drága pénz beszerzés, ennek rettenetes adója van. Így vagyunk az alkohollal is, a nikotin forrásokkal is. Az ebből beszedett, sokszor adóval sújtott "jövedelemnek" rettenetes az adója!
Amikor a Mária megkente az Úr Jézust olajjal, Júdás felhördült, "el lehetett volna adni 300 dénárért!" És bele hangolta a tanítványokat is, ők is így szóltak, tényleg ez már sok! Az Úr Jézus megvédte. Az ember Jézusnak, az emberré lett Isten Fiának kellett az előre való megkenetés, hogy megerősödjék a földi küzdelemre, a halálára és így szólt: "a temetésemre cselekedte." Mária nem tudta miért kellett a tékozlást végbevinni, de végbevitte. Ez a 300 dénár, amennyire most tudjuk kb. egy évi napszám. 300 napszám ára volt. Tehát nem kis összeget adott. Júdás felhördült, mert nem az ő perselyébe került, amiből kivehette a magáét. De a tanítványokat is megzavarta.
Milyen borzasztó az, amikor valaki azon ütközik meg, hogy a másik annyira szereti az Urat. Ott baj van.
Sok baj volt még a tanítványoknál is. Aki érti érti s aki nem, az értse meg, hogy amikor felindítja Isten a szíveteket anyagi dolgokkal jót cselekedni, rögtön ne tegyétek meg, mert emberek vagytok, emberi indulatok vannak bennetek. Ezt nehéz leckéken tanultam meg. Sokszor buzdultam fel hirtelen és adakoztam meggondolatlanul. Nem úgy kellett volna! De amikor a szívem felindul, elkezdek imádkozni és kérem Isten őrizzen meg most a saját személyi hajlandóságtól. Valaki nekem szimpatikus, bajban van, neki adom. Lehet, hogy nem is kell neki adni semmit. Lehet, hogy azért láttam meg a baját, hogy imádkozzam érte, és nem szabad rajta segíteni most, mert azért adta az Úr a szükséget az életébe, hogy Magához terelje vele. Én meg segítek rajta és nem indul el tovább az Úr felé. Van ilyen is. De mikor én megállok és megkérdezem az Urat, akkor előtte megnézem, hogy a szívem rendben van-e, mert ha nem, akkor süket vagyok teljesen, de mikor a szív rendben van, akkor a hallás is jó, nem kell fülhallgató. Újra hallom, hogy tedd meg! Akkor nem szabad gondolkozni. És nem szabad belőle levonni, nincs kezelési költség. Azt úgy kell teljesíteni, ahogy kívánja az Úr.
Volt egy érdekes eset, a legkisebb fiam a József harmadéves teológus volt, és abban a szükséges helyzetben már kirendelték lelkészi szolgálatra. Igen ám, de abban a faluban temetni is, esketni is kellett. De a jó nép megszokta, hogy a fekete palást legyen az emberen. Megkapta a palást-viselési jogot. Hazajött és azt mondta: édesapám a püspök úr hozzájárult, hogy palástban temethetek, de nincsen pénzem palástra. Mennyi kell? Megmondta mennyi. Volt már félretéve valamennyi erre a célra, és a gyülekezet is ígért valamennyit. 1000 Ft-ot adtunk oda neki akkor, amikor az én fizetésem 700 forint volt havonta. Odaadtuk a pénzt, elment a fiú. És nemsokára levelet írt, hogy küldjetek pénzt palástra. Dehát adtunk 1000 Ft-ot és hát miért kell, gyere haza. Hazajött. Elmondta, ahogy elment tőlünk, útközben több átszállása volt, fölszáll a buszra, és rohanva jön egy asszony. Éppen záródik a buszajtó, ki kell nyitni. Két vagy három kisgyerekkel, kékre-zöldre verve, véres úgy megverte a férje, hogy elmenekült a három gyerekkel. Azt se tudja hova menjen. Fiam kivette az 1000 Ft-ot, odament, és neki adta. Nem tudta kicsoda, nem tudta honnan jött. Nincs pénz, nincs palást. Megmondom őszintén egy kicsit megnehezteltem. Édes fiam, ha minden megvert asszonynak odaadod a pénzt, akkor én nem tudom, hogy mi lesz. Hiszen verik az asszonyokat rendesen.
Azt monda a fiam: Apa én az Úr Jézusnak fogadtam szót. No fiam én öregebb vagyok, több a tapasztalatom. De ő mondta a magáét, hát ő is Zimányi, nem lehet vele beszélni. Visszament.
Ír három nap múlva egy levelet: Édesapám nekem van igazam, most, hogy visszaérkeztem, az egyháziföld bérlője eljött hozzám, és azt mondta: Kedves Zimányi testvér, én szégyenlem magam, hogy 1000 Ft-ot fizettem azért a kis területért, most hármat fizetek. Apám 3000 Ft-om van. Tehát nekem háromszor igazam van. Igaza van négyszer is. Jól tette, hogy odaadta. Abban a pillanatban azt tette, amit kellett. Ott nem is volt idő mérlegelni. Ezt a példát azért mondtam, mert ilyen is van. Jó volt a hallása, rendben volt a szíve, időben cselekedett.
Fájdalmas panaszt olvashatunk arról, ahogy Isten Izráel pusztai vándorlását értékeli, és ezt a panaszt mondja:
"Nem nekem vettél pénzért illatos nádat." (Ézs 43:24a) Még a pusztai vándorlás alatt is az Egyiptomból hozott bálványainak áldozott Izráel. Nem nekem vettél jó illatú nádat, nem nekem kedveskedtél.
Jogos-e a szemrehányás a hívő ember felé, amikor az Úr megkínálta őket lehetőséggel, hogy kedveskedjenek az Úr Jézusnak anyagi áldozattal, és nem teszik? "Nem nekem vettél a jó illatú nádat!" Mária kiöntötte a kenetet, egy évi napszámot. Jól tette! Ha valamikor is visszatartottatok valamit, amit az Úr Jézus várt tőletek, akkor még ma is tartoztok vele. Már sok alkalommal elmondtam, hogy Beregszászban a Horthy korszak végén, kárpátaljai missziós lelkész voltam, kórház és börtön lelkész, minden egy személyben. Minden kórház látogatás alkalmával végig jártam a termeket. Láttam ott egy kisfiút, akinek súlyos lábtörése volt, át volt fúrva a térde, a bokája kihúzva. Aranyos, fénylő szemű 12 éves kisfiú volt, nem jött senki meglátogatni! Azt mondta nekem, hogy unatkozik. Azt ígértem, hogy hozok neki egy játékot. Úgy örült! De aztán - akkor még a kezdő fizetésem kevés volt - úgy gondoltam, nekem arra nincs pénzem. Különben is olyan ostoba voltam a házasságunk elején, mert azt mondtam, hogy én kezelem majd a pénzt. De már 15-én nem volt pénzünk. Tehát abba hagytam a pénzkezelést, mert az én OTP-m becsukott hamar. Nem volt pénzem, hogy megvegyem a játékot. És attól kezdve, amikor kórházlátogatásra mentem, azt a termet mindig kikerültem. Micsoda szégyenletes papi eljárás! De egyszer az történt, hogy amikor éppen el akartam suhanni az ajtó előtt, egy nővér kilépett és az ajtó kinyílt, a kisfiú kinézett és meglátott engem, és én szégyenletesen elszöktem.
Azóta annyi ajándékot vettem már a gyerekeknek. Volt idő, amikor minden vasárnap, az én vasárnapi iskolásaim legalább 5-600 Ft értékben ajándékot vagy pénzt kaptak tőlem. Aki pl. a nyolc osztályt elvégezte, és hazajött - ezek már iparitanulók voltak - és még mindig képes volt eljönni vasárnap a gyerekórára, én neki a buszköltségét legalább 100 Ft-ot mindig megtérítettem. Mert én tartozom "annak a gyermeknek". Bizony tartozom neki. Én mindig adós vagyok. Most is szégyellem magam. Becsaptam azt a gyereket. Tudta, hogy a pap ígérte meg. És az a pap hazudott neki. Még mindig nagyon sajnálom és mindig adnom kell.
Amikor anyagi áldozatot hoztok, az Úr Jézusnak a munkájára, országára, ezt soha ne fogcsikorgatva tegyétek. Eszembe jutott egy kedves asszony. Egyszer ott prédikáltam ahol ő élt, oda jött és azt mondta nekem: Messziről tetszett jönni itt van 500 Ft. Köszönöm! Folytattam a szolgálatot. Másik nap megint jön, itt van 500 Ft. Mondom neki, hát ne haragudjon, egyszer elfogadtam. Nem! Lelkész úr, én ezerszer fösvényebb voltam mint Zákeus. Amikor jött az egyházfenntartói járulékszedő én bezártam az ajtót és inkább lementem a pincébe, hogy ne kelljen fizetni. Én tartozom, ne tessék megbántani. Én olyan zsugori voltam nekem adni kell! Így rendben van. De milyen jó, hogy ide eljutott. Már akkor nem ment a pincébe, mikor adni lehetett. Ne adjunk fogcsikorgatva. Adjunk mindig megnyomottat, megrázottat és úgy tegyük le az Úr kezébe.
"Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm!" (Zsolt 81:11) Ez a gyermeki bizalom.
Sokszor elnézem a templomkertben a fekete rigókat, ahogy költenek, és nézem a kicsiket, ahogy várják az apát és az anyát, akkora nagy tátott szájjal, és mindig megkapják, amit várnak. Rettenetes dolog az is, amikor az egyház szolgáit és embereit ejti rabul a pénz. Mikeás próféta könyvében a 3:11-ben ez van: "Prófétái pénzért jósolnak."
Sok ilyen átkozottan hamis prófétánk volt. Az ateista kormányzat pénzéért, hatalmi ajándékaiért eladták magukat, pedig benne van az Igében, a gyülekezeti előljáró ne legyen pénzszerető. Voltak nekünk rettenetes püspökeink, pusztító espereseink, megvéve az ellenséges erőktől. Arcátlanul ültek egyesek ott, szemük se rebbent. Pedig a marxista próféciáik már mind hazugságnak bizonyultak.
"Nem hagyja magát megvesztegetni az ártatlan rovására." (Zsolt 15:5) Egyetlen ártatlan van: az Úr Jézus Krisztus. És a te szívedben - ezt azoknak mondom akiknek a szívében ott van Jézus - mindig jön az a gonosz ellenség és meg akar ajándékozni az Ártatlan ellen, mindig tesz egy ajánlatot Krisztus ellen. Voltak püspökeink, espereseink, főjegyzőink, elfogadták az ajánlatot az Ártatlan ellen. Sok helyen az egyházi vezetés tette tönkre az Isten munkáját. Reméljük, hogy letelt ez az idő.
Tanítsátok meg a gyermekeiteket, hogy helyesen tudjanak bánni a pénzzel. A következő gyakorlati hitoktatást vezettem be. Kétszer is kipróbáltam. Úgy gondoltam, hogy meg kell a gyerekekkel néhány dolgot értetni. Elmondtam nekik, hogy majd ott a feltámadás után, az öröklétben, ott egy más törvény lesz. Ott úgy lesz, hogy mindenki annak fog örülni, hogy a másik olyan sokat kapott. Mikor én meglátok valakit, aki kevesebbet szolgált az Úrnak mint én, és mégis többet kapott, én annak örülni fogok, mert én semmit sem érdemlek, mert én bármit kapok, túl sok. Elmondtam nekik: A Mennyben nincs irígység.
Egy alkalommal azt mondtam a gyerekeknek: most gyakoroljunk egy kis mennyei törvényt. Jó? Rászántam 1000 Ft-ot. Megéri. Itt egy százas, még egy százas, néhány ötvenes, 20 forintosok, 10, 5, és 1 forintosok, 50 fillér, 20 és 10 fillér. Kisorsoljuk! Ahogy ültek, kaptak egy-egy számot. A párja itt van, gyere ki kislányom, húzzad, de előtte azt mondtam: gyerekek csak akkor lesz meg a sorsolás, ha az, aki a tíz fillért nyeri, szépen kijön és megköszöni és elviszi. Tudtam, hogy izgulnak, és várják, hogy legyen meg a sorsolás. Megígérték, elfogjuk vinni a 10 fillért is. És bizony a százast elvitte az egyik, az ötveneseket is. Na most jön a főnyeremény a 10 fillér. Az a gyerek aki megnyerte, egy kicsit szemlesütve, láttam, hogy nem jó szívvel jön ki. A többiek meg tapsolták, éljen a 10 fillér. Egy kislány, aki 20 fillért nyert majdnem elsírta magát. Na mondom, ne sírjál ehhez tartozik még egy 20 forintos, is, oda adtam neki, ez külön nyeremény.
És megmondtam: Gyerekek aki 50 fillért nyert, meg 1 Ft-ot, 20, vagy 10 fillért, ezt a pénzt tartsátok meg, én megjelölöm, megkarcolom. Következő vasárnap hozzátok vissza és akkor, aki most ezt a kicsit nyerte, az három jegyet kap, tehát háromszor nyerhet. Mert az életben az úgy van, hogy várunk nagy dolgot és nagyon kicsi lesz belőle. De ha alázatosan elvesszük, egyszer megint megtetéződik. Azonkívül elvárom tőletek, mert itt van az Úr Jézus, hogy aki a 100 Ft-ot nyerte, és a másik vasárnap az 50 Ft-ot nyer, ne irigyeljétek. Örüljetek, hogy ő nyerte. Megértettétek? A választ nem vettem magnóra, de ezt nekem el kellett mondani. És tudjátok mi volt a meglepő? Volt gyerekperselyünk. Egy kislányt pénztárosnak neveztem ki. Ő írta föl a gyermekperselyben lévő adományt.
Aztán, amikor összejött 1000 Ft, átadtuk egy Erdélyből jött valakinek, azzal, hogy azt a pénzt a gyerekek adják. Megdöbbentem! Az, aki a 100 Ft-ot nyerte, úgy betette a perselybe, hogy csak na! Igen. Egy alkalommal sorsoltunk 60 fillért is, és jött egy presbiter anyuka és azt mondja: Tiszteletes úr, az én Józsi fiam csak 60 fillért nyert!!! Mondom, annyit. Annyit nyert, de ha megőrzi, legközelebb majd többet fog nyerni. Az anyuka nem vette zokon - aki nagyon gazdag volt - de kimondta, az én fiam csak 60 fillért nyert. Van az életben ilyesmi.
Beszéljünk egy kicsit a bevételeinkről. Azért mert ez egy óriási harcterület. Nagyon szomorú, hogy erről is beszélni kell, és lehet, hogy senkire nem vonatkozik, nem tudom, Isten tudja. Sokat járok Szabolcs megyébe, ahol rendszeresen mérik a hivő emberek az alkoholt. Vannak olyan nagyon régen "megtért" emberek, akik vasárnap is mérik. És tőlük a testvérek jó hangulatba mennek a templomba. Nagyon szép a prédikáció, mert jó erős volt a bor. Hát bizony átkozott az ilyen jövedelem. Meg tudjátok ti különböztetni a mocskos pénzt a tisztától? Meg tudjátok?
Olvastam egy statisztikai könyvben: Az egészséges ember, ha mind a két szeme egészséges és tiszta a látási idő, képes 10 millió színárnyalatot megkülönböztetni. Nem 10 ezret, 10 milliót. De a legtökéletesebb elektronikai fotosprektométer sem képes csak 4 milliót. Nincs az a lencse, nincs az a tükör, nincs az a szerkezet amelyik 10 millió színárnyalatot meg tudjon különböztetni, csak az ember szeme. Hogy lehet, hogy nem tudja megkülönböztetni a tiszta pénzt a mocskostól? Hogy lehet? Voltam egy gyülekezetben, vendége voltam valakinek, ebédre hívott. Elbeszélgettünk. Nagyon gazdag. Másnap jön és hoz egy ajándékot, itt van 1000 Ft. Útiköltségre. Köszönöm! De megtudtam utána, hogy árulják az alkoholt. Ahogy hazaértem postán visszaküldtem a pénzt. Én nem fogadok el olyan pénzt, amelyet nem az Úr Jézus kezéből vett és én nem tehetek vissza az Úr Jézus kezébe. Nem kell az 1000 Ft., ha kiderül, hogy mocskos a forrása. Meg tudjátok különböztetni a tisztát a mocskostól? Nézzetek majd széjjel. Nehéz néha komoly emberekkel beszélgetni, amint jönnek a munkahelyről, és mindig hoznak valamit. Mert mindenki viszi! Abból otthon lesz egy kis polc, az új mosógép, meg minden. Hát mindenki viszi! De nem tiszta.
Azt mondja az Ige: Ne vigyél be útálatosságot a te házadba, hogy átkozott ne légy. Nagyon kell vigyázni, hogy mi jön be. Mert van ám a Bibliában egy ilyen mondat is, Péter mondta a megtért Simon mágusnak, aki a pénz szeretetét áthozta az új életébe: A te pénzed veled együtt vesszen el.
Nehogy valaki felett az Isten mondja ki: A te pénzed, veled együtt vesszen el. Hiába mondták Izráel papjai, amikor összeszedték a Judás általt eldobált ezüstöket: Ezt nem tehetjük a templom kincsei közé, mert vérnek ára, hát vegyünk rajta temetőt. Vajon nem vádolja őket a 30 ezüst? Temetőt vettek, mert a halál fiai voltak. Azért vettek temetőt. Nem is tudták, hogy maguk ellen tanúskodnak. Hát cselekedjünk jót mindenekkel. Elsősorban Isten gyermekeivel, de mindig úgy, hogy amit adok, azt a Jézustól kaptam, az Ő nevében adom tovább.
Eleget szorongatott bennünket az Úr a pénzügyekkel. Aki könnyen lélegzett köszönje meg az Istennek.
Most még egy pár szót a Mika családjáról. Menjünk vissza az Efraim hegyére. Nem tudom, hogy mi volt az oka, hogy a nagymama eldugta a pénzt. Nem tudni. Miért kellett elrejteni, Mi lehetett a szándéka? Mit tervezett? Nem a lakásban rejtette el, mert az akkor rögtön kiderül és azt minden órában ellenőrizhette. Valahova olyan helyre tehette, ahova ő sem mehetett minden nap, mert feltűnt volna, hogy mit keres ott. Csak lopva mehetett ki megnézni. Hosszabb ideig nem ellenőrizte és egyszer nincs ott az 1100 ezüst. Elkezdte átkozni a tolvajt. Ugye, hogy bűnbarlang? Ha én elveszitek valamit, átkozódnom kell? Akár öröm ér, akár baj ér, én az én Uram elé megyek.
Jó régen volt már. Feleségem kiadta a szükséges utasítást, bemész Debrecenbe és ilyen és ilyen virágmagvakat veszel. Ugye hát ez még nem olyan óriási feladat. Rengetegen voltunk, mögöttem állt egy jól megtermett falusi néni, nagy kendőkkel, nyomakodott rendesen.
Mondtam neki, ne tessék már úgy lökdösődni, de ő csak nyomult. Aztán elment onnan, szegény talán belefáradt a gyomrozásba. Mikor én a pénztárhoz érek, észrevettem, hogy a zsebemben nincs már semmi, a néni elgyalogolt vele. Elvitte. Én csak egyet tehettem, imádkoztam érte. Olyan becsületes arca volt, és olyan ügyes tolvaj. Elvitte az összes pénzemet, nekem kölcsön kellett kérnem valakitől pénzt, hogy busszal haza tudjak menni. Mert mindent elvitt. De nem szabad átkozódni. Mika anyja miért átkozódott? Mert átok volt a szíve mélyén. Egyetlen forrásból sem jön édes meg keserű. Mika anyja imádkozott is. A történetből látjuk, hogy mennyire vallásos volt. És tudott átkozódni.
Testvérek átkot csak Isten mondhat. És egyszer kimondta. Nagypénteken Isten minden átkot kimondott egy Valakire. Átkozottá lett az egyetlen Áldott. Így menekültem meg én és így menekültél meg te. Ne végy a szádra átkot, hogy átkozott ne légy! Az Isten megátkozta az egyetlen Ártatlant. Nem csak átkozottá, de átokká lett a Krisztus. A Biblia úgy mondja, bűnné lett. Ki sem tudjuk mondani, mert érthetetlen szavak, kifejezhetetlen állapot, ahova került. Magára vett minden átkot. Ne átkozódjatok. És ha valamikor megátkoztatok valakit, nagyon bánjátok meg. Mert megtörténhet, hogy visszaszáll rátok. Félelmes dolog.
Gondoljátok el, megindul a keresés. Először csak idegesen járkál a nagymama, nem szól semmit, jön jobbra, balra, nincs és nincs. Akkor Mika - jaj de mennyi az álarcos ember - mi van anyukám? Csak nincs valami baj? Hagyjál békén! De a végén meg kell mondani, hogy én nem tudom fiam, ott volt nekem annyi és annyi pénzem. Átkozott tolvaj verje meg az Isten, elvitte. Anya, biztosan nem oda tetted. Gyerekek gyertek keressük, voltak unokák. Mika is keresi. Ő tudja hol van, de ő is keresi. Micsoda bűnbarlang. Ezek mind imádkozó emberek, mind. Keresi Mika. De mikor fokozódik az átok, az anya egyre jobban átkozódik, mit tegyen Isten a tolvajjal. Mika most két lehetőség előtt áll, megtartja a pénzt, de akkor rászáll az átok. Olyan szörnyű átkokat mondott az édesanyja, hogy 1100 ezüstért se merte vállalni. Akkor következik egy bűnvallás.
Megtéveszti az édesanyját, de most már nem bírja tovább, vállalni kell a szégyent az anyja előtt, a fiai előtt és ki kell ezt a mondatot mondani: Az az 1100 ezüst, amit elvettek tőled és ami miatt átkot mondtál a fülem hallatára is, az az ezüst nálam van, én vettem el. Ezt az embert nem az istenfélelem vitte a bűnvallásba, hanem az anyja átkozódása. Az anya nem tudta, hogy a saját fiát átkozta meg. Nagyon vigyázzunk, hogy mi jön ki az ajkunkon. És nem jön ki más, csak ami a szívünkben van. Áldott ember áldást mond. Átkozott ember átkot mond. Egy forrásból nem jöhet édes és keserű.
Magasztalunk áldott Istenünk! Köszönjük, hogy elküldted az Úr Jézust! Őbenne lett minden ígéreted igenné és ámenné, és Őbenne áldatnak meg a Föld minden nemzetségei. Köszönjük, hogy levetted rólunk az átkot és odavetetted az egyetlen Ártatlanra és Áldottra. Úr Jézus bocsásd meg nyelvünk minden vétkét és szívünk minden gonoszságát és kérünk szabadíts meg a pénz szerelmétől. Téged akarunk jobban szeretni és becsületesebben. Add meg azt az örömöt, amit a Neked való szolgálat jelent. Szabadíts meg a pénz szerelmétől. Kérünk, hogy úgy áldj meg, hogy magunkkal vihessük az áldást, mint a Te áldott gyermekeid. Ámen.
Zimányi József
***
"Halljátok meg, mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
Mert igazságot mond ki az én ínyem és útálat az én ajkaimnak a gonoszság. Igaz az
én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis vagy elfordult dolog. Mind
egyenesek az értelmeseknek és igazak azoknak, akik megnyerték a tudományt."
(Példabeszédek könyve 8:6-11)
Legyen ez a ti beszédetekre nézve egy állandó utasítás a Példabeszédek könyve 8. fejezetéből. Segítsen mindenkit Isten erre eljutni. Az a tökéletes ember, aki beszédében nem vétkezik. Van gyilkos beszéd és van gyilkos hallgatás. Van rettenetes beszéd és van rettenetes hallgatás. Vannak mögöttünk jóvátehetetlen beszédek és jóvátehetetlen hallgatások. Tegyük le ezeket bűnvallásban, hogy szabadon szolgálhassuk az Urat.
"Tiszta szívet teremts bennem, Istenem;
és az erős lelket újítsd meg bennem!
Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!
Vidámíts meg újra szabadításoddal,
támogass, hogy lelkem készséges legyen,
hogy taníthassam utaidra a hűtleneket,
és a vétkesek megtérjenek hozzád."
(Zsolt 51:12-15)
Uram, nézz szükségemre! dal
Jézus Krisztus él, és vár Téged is.
Szeretnéd életed vezetését átadni Jézus Krisztusnak?
Akár most itt is megteheted.
ÉLETRAJZOK,
OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK
Makai Rozália: DROG, ALKOHOL, NIKOTIN
VAN KIÚT! OLVASMÁNYOK FIATALOKNAK
Zimányi József prédikációi Mátrainé F. Irma írásai Gazdag István tanításai
Szerkesztette: Makai Rozália http://www.vargamakai.com
Ide írhatsz!
22000 szavas JAPÁN SZÓTÁRAK, NYELVKÖNYVEK MP3-as CD-vel
Vissza az oldal elejére!
Vissza a menüre!
Legyen ez a ti beszédetekre nézve egy állandó utasítás a Példabeszédek könyve 8. fejezetéből. Segítsen mindenkit Isten erre eljutni. Az a tökéletes ember, aki beszédében nem vétkezik. Van gyilkos beszéd és van gyilkos hallgatás. Van rettenetes beszéd és van rettenetes hallgatás. Vannak mögöttünk jóvátehetetlen beszédek és jóvátehetetlen hallgatások. Tegyük le ezeket bűnvallásban, hogy szabadon szolgálhassuk az Urat.
"Tiszta szívet teremts bennem, Istenem;
és az erős lelket újítsd meg bennem!
Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!
Vidámíts meg újra szabadításoddal,
támogass, hogy lelkem készséges legyen,
hogy taníthassam utaidra a hűtleneket,
és a vétkesek megtérjenek hozzád."
(Zsolt 51:12-15)
Uram, nézz szükségemre! dal
Jézus Krisztus él, és vár Téged is.
Szeretnéd életed vezetését átadni Jézus Krisztusnak?
Akár most itt is megteheted.
Makai Rozália: DROG, ALKOHOL, NIKOTIN
VAN KIÚT! OLVASMÁNYOK FIATALOKNAK
Zimányi József prédikációi Mátrainé F. Irma írásai Gazdag István tanításai
Szerkesztette: Makai Rozália http://www.vargamakai.com
Ide írhatsz!
Vissza az oldal elejére!
Vissza a menüre!