"Amszterdam" szép, meleg nyári nap.
Trixi, egykori barátnőm együtt ül egy ismerős asszonnyal, és néhány kellemes
órát tölt vele. Miután elbúcsúztak, Trixi fölmegy a ház harmadik emeletére,
megiszik egy üveg erős pálinkát, és kiugrik az ablakon. Koponyasérülés és
összetört gerinc. Az orvosok hiába küzdenek az életéért, nincs benne élniakarás.
Trixi volt hippi-életem első szerelme. A müncheni P.N. hippi-házban (a hamburgi
Star-Clubhoz hasonló klub, amelyben az első beat-együttesek játszottak) láttam
meg őt először.
Halló, akarsz-e táncolni, akarsz-e hasist szívni?
Igen.
Elvittem Bobby barátom házába. Föltettünk egy Rolling-Stones lemezt,
hallgattuk
a Beatleseket és szívtuk a kábítószeres cigarettákat. Azután
lefeküdtünk a padlóra
és sokat beszélgettünk a szabadságról...
"Lent a temetőben, ahol találkozót adtunk,
Édes a lég,
Nedves a lég.
Soha nem mosolyog, csak szája rándul meg néha,
A levegő súlyosan nehezedik a tüdőmre,
Most már ismerem a nevét, Halál úrnak hívják,
És hamarosan mindnyájatoknak megadja a szabadságot.
Halálfejek himbálóznak a nyakán,
Kezeim átnedvesednek és meggémberednek."
(Rolling-Stones: Dancing with Mr. D, Tánc Halál úrral.)
"Trixi lett az ezután következő években a kísérőm a kábítószer kereskedelemben
és élvezetben.
Éltünk LSD-vel, meskalinnal, STP-vel, DOM-mal, szívtunk hasist és
marihuánát. Azután következtek az ópiumtartalmú készítmények: morfium,
Dilaudid, Eudokal, és táncoltunk és táncoltunk és táncoltunk."
Később egy kábítószeres társuk meghalt. Münchenben
csupa züllött alakkal laktak együtt, akik kábítószeresek és alkoholisták voltak.
"Nem volt morfiumunk, és már jelentkezni kezdtek a félelmetes
elvonási tünetek: a
"Cold turkey" = "hideg pulyka".
Betörést terveztünk, és sorsot húztunk, hogy ki
végzi el. Engem húztak ki."
Betörtek egy gyógyszertárba és feltörték a méregszekrényt, és megszerezték a
szükséges kábítószereket.
Később elfogták, és börtönbe került. Hamisított receptért hét hónapot kapott.
Később is csavargók között élt. "A szex, a kábítószer és a Rock'n Roll
lebilincseltek, és mégis magányos voltam.
Szeretet utáni vágyamat elnémította a
kábulat. A napok értelmetlenül, üresen teltek."
A börtönből kiszabadulva kapcsolatba került az amszterdami kábítószeresekkel.
Gyógyszertári betörés miatt átment Hollandiába.
"Ha Hollandiában van a Pokol
előcsarnoka, akkor az Amszterdam."
Csalt, lopott, koldult, autókat tört fel,
hamisított hasist és hamis LSD-t árult. A rendőrség tetten érte. "A kábítószer
meghatározta lefelé vezető utamat, egyenesen a pokol felé. A börtönt már
többszörösen megismertem, azután meg kellett ismerkednem az őrültekházával is.
Egyik bűntettem miatt először börtönbe zártak, majd egy elmegyógyintézetbe. Itt
egy zárt osztályon együtt voltam gyilkosokkal, szexuális bűnözőkkel és
gyöngeelméjűekkel. Itt összebarátkoztam egy leánnyal, aki szintén kábítószeres
volt. Ragaszkodtunk egymáshoz, és amikor szombatonként
kint sétálhattunk az intézet parkjában, kiszöktünk, és kábítószert szereztünk. Mikor
kiengedtek, abbahagytam az elkezdett elvonókúrát, és visszaestem... Bárcsak már
akkor tudtam volna, hogy valóban van Valaki, aki minden kábítószeresnek,
alkoholistának, tönkrement emberneknak szabadulást kínál. Valaki, aki azt
mondta:
"Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. Senki sem mehet az Atyához, hanem
csak énáltalam." (János 14:6)
De ez a Valaki, Jézus Krisztus, utánam jött és felkutatott. Ekkor éppen
Stadelheimben ültem 1970-ben valamilyen bűncselekményért.
A kórházi részen
voltam, amikor megjelent néhány hívő keresztyén vetítőgéppel, filmmel és
vetítővászonnal. Csaknem mindnyájan elmentünk a vetítésre.
Mikor végignéztem a filmet, azt mondtam magamnak:
Fiam, ezek fanatikusok. Az a fekete könyv, amit Bibliának neveznek. Hogy
szabaddá tesz? Nevetnem kell! De még ha nem is fogadtam el semmit abból, amit
bemutattak, valamiképpen mégis megéreztem Jézus szeretetét. A következő
nyáron Münchenben voltam az Angolkertben. Az egyik dombon keresztyének
álltak, énekeltek és prédikáltak.
Én azonban ebből semmit nem akartam hallani, és
nagy ívben kikerültem őket.
"Később újra hallotta ugyanott a keresztyéneket. Majd
Amszterdamban két keresztyén férfi beszélt neki Jézus Krisztusról, és imádkoztak
vele. Első imádsága: Jézus, ha vagy, küldj nekem heroint! Nos, az ilyen
imádságot Jézus Krisztus soha nem hallgatta meg. Szereti a kábítószereseket, de nem a heroint, de
ezt akkor még nem tudtam, hanem halásztam a zavarosban, mert megkötözött a
kábítószer, és én futottam utána. [...]
Megtudtam, hogy
Amszterdamban
keresztyének fenntartanak egy házat azzal a céllal, hogy ott kigyógyítsák a
kábítószereseket. Noha egész lényem tiltakozott egy újabb elvonókúra ellen, mégis
ezek a keresztyének voltak utolsó reménységeim.
Egy kávébárban egy fiatal
színesbőrű azt mondta nekem:
Barátom, én is kábítószeres voltam. Rajtad csak
egyvalaki segíthet: Jézus Krisztus.
Olyan voltam, mint a tudathasadásos.
Egyfelől föl akartam keresni ezeket a keresztyéneket, másfelől visszarettentem
tőlük. Végül elmentem hozzájuk az elvonókúrára.
A keresztyének közül egyvalaki
mindig az ágyam mellett ült, olykor ketten vagy hárman is. Gondoztak, ápoltak,
elmondták, hogy ők maguk hogyan szabadultak meg, és imádkoztak velem. Túl
voltam az elvonókúrán, és mégis ottmaradtam.
Egy napon bibliaolvasás közben
megszólított
Jézus Krisztus ezekkel a szavakkal:
"Aki énhozzám jön, semmiképpen ki nem vetem."
(János 6:37)
Milyen nagyszerű ígéret! Imádságban kiöntöttem Jézus Krisztus előtt a szívemet, és
ezt mondtam neki:
Nem bírom tovább, hozzád jövök, gyógyítsd meg sebeimet. Mutasd meg magad
nekem, és én követni foglak. Átadom neked bűneimet, egész életemet, vedd azt a
kezedbe.