VERSEK, HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján



Öltönyös világ avagy, miért is tartunk itt?

Volt egyszer egy pásztor, aki egy magányos helyen a juhait legeltette. Egyik nap megáll mellette egy vadonatúj metálszürke Audi. A vezetője egy Armani öltönyös, magabiztos fiatalember. Megkérdezi a pásztort:
- Ha megmondom magának, hogy hány juha van, nekem ad egyet?
A pásztor ránéz a fiatalemberre, aztán a békésen legelésző nyájra, és nyugodtan azt mondja:
- Rendben.
A fiatalember odamegy az Audihoz, összeköti a mobiltelefonját a notebookjával, az Interneten felmegy a NASA oldalára, GPS helymeghatározójának segítségével letölti egy megfigyelő műhold képeit a környékről, megnyit egy adatbankot, egy szkennelő-programmal, összeszámolja a juhokat, majd egy 15 oldalas jelentésben kinyomtatja, aztán odafordul a pásztorhoz, és azt mondja:
- Pontosan 87 juha van itt a környéken.
- Igaza van, - válaszolja a pásztor. - Válasszon ki egy juhot magának.
A fiatalember kiválaszt egy nem túl nagy, de szép bundájút, beteszi az Audi csomagtartójába. A pásztor ránéz, egy kicsit gondolkozik, aztán megszólal:
- Ha megmondom magának, hogy mi a foglalkozása, visszaadja?
A fiatalember nagyképűen rábólint. A pásztor erre azt mondja:
- Maga menedzser.
- Honnan jött rá? - kérdezi az.
- Nem volt nehéz. - feleli a pásztor - Először is: idejön anélkül, hogy bárki is hívta volna. Másodszor: egy juhot akart fizetségül, hogy megmondja nekem azt, amit úgyis tudtam. Harmadszor: fogalma sincs arról, amivel én foglalkozom. Úgyhogy most adja szépen vissza a pulikutyát!
Miért is hajtunk??



A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján, és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
- Egyébként mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász.
A piackutató itt közbevág:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára.
- És azután? - kérdezi a halász.
- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.
- És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne.
- És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit...




Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él. Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont, és anyu egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
- Köszönöm apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.

MAGYAR TÁRSADALOM KÓRKÉPE 2008-ban





"Többet ér a kevés az igaznak,
mint a gazdagság a sok bűnösnek."
(Zsoltárok 37:16)
Nagy felelősség képviselőnek lenni!

 S.O.S. Védjétek meg a nincstelen családokat!
Engedjétek, hogy neveljék gyermekeiket!

Egy hajlott hátú néni igaz hazaszerete

Az uralom önkény vagy felelősség?



Imádkozzatok a vezetőkért, a családokért,
falusi iskolákért, tanítókért, tanárokért!

2008.08.29.
Az intézménybezárás legnagyobb vesztesei a gyerekek

 Emlékezzünk Klebelsberg Kuno reformjára!



Dr.-Ing. Werner Gitt: KI A TEREMTŐ?

Ó, de csodálatos is az Úr minden cselekedetében!
Dicsőség az Ő szent Nevének!

Széjjel jártam a világban dal hallható.

Szerkesztette: Makai Rozália      http://www.vargamakai.com

Ide írhatsz!

Gazdag István írásai