HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján


2010. július 20. Puskás akadémista segítséggel szárnyalt
Dél-Afrikában a Hungarians

Győzelem a Hessequa-kupán U14-es fociban,
erkölcsben és neveltségi szintben is

Június 29-túl július 14-ig tartózkodott a dél-afrikai Stillbay-ben az egykori kitűnő ferencvárosi futballista, Kű Lajos által összeszervezett csapat, a Hungarians. A Hessequa- kupa U14-es korosztályos tornáját meg is nyerte a Hungarians, nem utolsósorban a két Puskás akadémista, Hegedűs Róbert és Mészáros Dávid remek játékának köszönhetően. /www.pfla.hu/
Hungarians (Magyarok) nevet azért választották, mert az egész Kárpát-medence magyar fiatalságából választották ki a csapat tagjait.
A Dél-Afrikában ezek után törvényt hoztak, hogy a magyarokéhoz hasonló módon neveljék az ifjúságot a sportra. A magyarok a himnuszt szívre tett kézzel, átéléssel énekelték. Ismerték a vendéglátó ország történelmét. Legalább öt-hat lényegesebb történelmi eseményt, neveket fel tudtak sorolni.

Miben hasonlít egymásra Gera Zoltán és Kaká?
/2008.04.27. glósóli http://www.focitipp.hu/

Boldog születésnapot!

    

Čech - Hibbert, Carragher, Terry, Heinze - Gera, Cahill, Lampard, Robben - Henry, Rooney - így nézett ki a soccernet.com Premier League-álomcsapata a 2004/05-ös idény végén. Pedig abban az évben a West Brom kiesett a Premier Leage-ből. A magyar futballistákra kevésbé jellemző, hogy vallásosak lennének, Gera azonban tagja a Hit Gyülekezetének: "Ha nem fordulok Istenhez, lehet, hogy már nem is élek, de valószínűleg egy kábítószeres, semmittevő ember lennék." - nyilatkozta anno az origónak. Gera Zoltán kedden múlt 29 éves.
Mindketten középpályások, Istenben hívők, ráadásul egy napon születtek. Ebben hasonlít egymásra Kaká és Gera Zoltán. És miben különböznek? Kaká világbajnok, BL-győztes, olasz bajnok és Aranylabdás - így első blikkre. A brazil még mindig csak 26 éves.

"Úgy néz ki, mint Gerrard, úgy fut, mint Gerrard,
úgy lő, mint Gerrard! Kétlábas, jól fejel, és
fontos gólokat szerez." /Antti Niemi/



Személyes adatai

Teljes név: Gera Zoltán
Születési dátum: 1979. április 22.
Születési hely: Pécs, Magyarország
Állampolgárság: magyar
Magasság: 181 cm
Becenév: Gerzson, Magical Magyar, Muppet, Zolly, Suttogó halál
Poszt: Középpályás, Csatár;
Jelenlegi klubja: Fulham; Mezszám: 11

"Csúcskategóriás játékos, szeretnék minél több Gera Zoltánt a csapatomban tudni. Zoltán nem iszik, nem dohányzik és fejlődni akar minden téren. Az edzés végeztével például nem húz a lehető legrövidebb időn belül haza, előbb gyúrat még egyszer. Mert tisztában van vele: ez a helyes, erre van szüksége." /Bryan Robson/

GERA ZOLTÁN GYERMEKKORA

/Forrás: http://hu.wikipedia.org/

Pécsett nőtt fel, az átlagosnak mondható magyar család szintjén éltek. Édesapja postásként dolgozott, míg édesanyja a helyi sörgyárban vállalt munkát. A kis Zolival különösebb probléma nem volt, az általános iskolát jó eredménnyel végezte. Kilenc-tíz évesen gyakran lejárt az iskola aulájába kikapcsolódni, az idejük nagy részét csocsózással, biliárdozással és zenehallgatással töltötték. Erre az időszakra a következőképpen emlékszik vissza: "Ekkor még egyáltalán nem volt olyan késztetésünk, hogy bármi rosszat tegyünk."
A gondok akkor kezdődtek, amikor az aulában idősebb fiúk is megjelentek, aki azzal dicsekedtek, hogy rendszeresen dohányoznak, és gyakran nem az otthonukban töltik az éjszakát. Ezt követően elkezdték járni a Kertvárost a nagyobbakkal, és elkezdődött a züllés lassú folyamata. Az iskolából való igazolatlan hiányzások száma megnövekedett, kialakult a játékszenvedélye, aminek költségeit a reggelire adott pénzből fedezte.



Erről így vall: "Mindig félretettem a reggelire adott pénzt, amit gyorsan eljátszottam, később már az edzés helyett is játékterembe jártam." Nem voltunk gazdagok, nem voltunk szegények sem. Amit kellett, megkaptunk, ettünk is rendesen. Tizenegy-tizenkét éves korában már javában dohányzott, és a szülei válása még tovább rontotta a helyzetet. Eleinte az apjához került, ahol nem részesült a szükséges nevelésben. Később visszakerült az édesanyjához, de akkorra már kezelhetetlenné vált. A mélypontot az jelentette, amikor 13 évesen az alkohol és a cigaretta az élete szerves részét képezte, mi több, elkezdett szipuzni is. Élete legsötétebb korszakáról így beszélt: "Elmentem egy játékterembe, ahol megismerkedtem néhány sráccal. Megkérdezték: nem próbálom-e ki a szipuzást? Kíváncsiságból, elmentem megnézni, hogy csinálják. Aztán ott kötöttem ki, hogy velük együtt szipuzok." Apja életvitele sem mutatkozott jó példaként előtte, aki Zoli nevelését hanyagul végezte, a barátnőit pedig állandó jelleggel cserélgette.



Azonban hirtelen hatalmas változás állt be előbb apja, majd Gerzson életében is. Zoli éppen egy kaszinóban múlatta az idejét, amikor megjelent apja, és szólt, hogy menjen haza vele. Az odáig vezető úton elmesélte fiának, hogy a Hit Gyülekezetében volt, és a következő alkalommal szeretné, ha Zoli is vele tartana. Gerzson nem akart eleget tenni apja kérésének, végül mégis engedett neki, és a következő istentiszteletre elment vele. "Mikor mentünk haza kérdeztem apámat, miért van az, hogy az emberek énekelnek, tapsolnak. Elmagyarázta, hogy azért, mert Istennek énekelnek, valóságosan megtapasztalták Isten jelenlétét, és megismerték Jézust. Hazafelé jó érzés töltött el."




A változás nem tartott sokáig, Zoli a következő istentisztelet helyett inkább ismét a kaszinóba ment. Talán a történtek hatására azonban az addigi életvitelét egyre kevésbé élvezte. A sok italozás, dohányzás és drogfogyasztás a szervezetére is mindinkább kihatott, aminek látható jelei is voltak. Növekedésében elmaradt a megszokottól, sovány testalkatú tizenéves lett. Pár hét múltán úgy határozott, hogy ismét elmegy a Hit Gyülekezetébe. "Az istentisztelet most még jobban tetszett, és a végén azt javasolta apám, hogy térjek meg az Úrhoz, és fogadjam be a szívembe Jézus Krisztust. Nem tudtam, mit jelent megtérni, ezért apámtól megkérdeztem, mi az. Ő elmondta, hogy bánjam meg a bűneimet, és fogadjam el Jézus Krisztust Megváltómnak". Rövid ideig párhuzamosan járt istentiszteletre és játékterembe is, végül tudatosult benne, hogy választania kell. Rájött, hogy addigi élete nem vezet sehová. Elkezdte tanulmányozni a Bibliát, imádkozott és folytatta az abbahagyott tanulmányait is. Rövid időn belül leszokott káros szenvedélyeiről, amivel meglepte bandatársait, végül több társa is követte a példáját, és Zolival együtt mentek el istentiszteletre. "Ha nem fordulok Istenhez, lehet, hogy már nem is élek, de valószínűleg egy kábítószeres, semmittevő ember lennék."



Több éves kihagyást követően ismét elkezdett focizni, eleinte még csak a grundon. Saját elmondása szerint egy igen komoly szövetséget kötött Istennel, miszerint az Úr dicsőségére fog focizni. Pár nap elteltével megkereste egy régi barátja, aki megkérdezte, nem lenne-e kedve a Kinizsiben játszani. Zoli elfogadta az ajánlatot. A visszatérés korántsem ment akadálytalanul, a rossz fizikai állapota miatt még a megye I-ben szereplő ifjúsági csapatba sem fért be eleinte. Még apja is úgy vélekedett, hogy Gerzson legfeljebb az NB III-ig viszi. Az őt körülvevő kételkedés épp ellenkezőleg hatott, Gera még jobban hajtott az edzéseken, hogy bekerülhessen a csapatba, miközben Isten támogatását kérte. Az egészsége fokozatosan helyreállt, karrierje pedig felfelé ívelt. Erről az időszakról így vall: "Miután Istenhez fordultam már nem volt kétségem afelől, hogy válogatott futballista leszek, és jó csapatokban játszom majd. Nem volt több törés a karrierem során, és egyre inkább haladtam előre."



Gera Zoltán bejegyzései a blogjába
/Forrás: www.pepsifoci.hu/




2010.04.20. Mi sem tudtunk mit kezdeni a vulkánkitöréssel, bár csak csütörtökön lesz a Hamburg elleni Európa Liga-meccsünk, már javában buszozunk Németország felé. Két busszal megyünk, az egyiken mi meg az edzőnk, a másikon meg a többiek, orvosok, gyúrók, a szertárosunk és mindenki még, aki elkísér minket. Így nem annyira szűkös, mintha mindenki egy fedélzeten utazna, de azért reméljük ez nem lesz bevett megoldás a jövőben. Az alagúton keresztül hagyjuk el Angliát, Calaisnál érünk ki, aztán irány Brüsszel, ott töltjük az éjszakát, és holnap indulunk tovább. Este már edzünk is egyet majd Hamburgban, csütörtökön meg ugye már élesben megy. Hogy aztán onnan jutunk haza, azt ne kérdezze senki, egyelőre fogalmam sincs. Mivel vasárnap Liverpoolban játszunk az Everton ellen, az is benne van a pakliban, hogy egyből valahogy oda megyünk, és csak utána vissza Londonba. Nem csak a csapat szempontjából okoz egyébként gondokat a közlekedési káosz, a feleségem és a kislányom például otthon vannak Magyarországon, és úgy volt, hogy múlt csütörtökön jönnek vissza hozzám, de nem sikerült azóta sem felszállniuk. Jelenleg úgy néz ki, legkorábban vasárnap láthatom őket, kicsit sok ez a két hét, amit egyedül, nélkülük kell eltöltenem. Még jó, hogy jön közben a meccs. Hogy pozitívumokat is említsek, a sérülésem teljesen rendbe jött, a hétvégi meccsen sem volt gond a lábammal, és nem is ment rosszul a játék. A csapatnak sem, mégsem tudtunk gólt lőni, remélem, ezzel azért nem lesz gond csütörtökön. Mondjuk eddig nem arról voltunk híresek, hogy idegenben eredménytelenek lettünk volna, valószínűleg annak is köszönhetjük jócskán, hogy az Európa Ligában eddig eljutottunk, hogy idegenben rendre sikerült azért legalább egyszer becsöngetni. Ez fontos lesz most is! Hallottuk mi is, hogy a Hamburg nincs éppen a legjobb állapotban, de nem hagyjuk elaltatni magunkat. Én személy szerint azon a véleményen vagyok, hogy jobbak, mint a Wolfsburg volt, az meg nem nagyon számít, hogy éppen milyen a hangulat náluk. Maximum bajnokin lehetne szerepe, de egy ilyen kiemelt nemzetközi kupameccsre tuti felszívják magunkat. Én biztos nem szeretnék a helyükben úgy elbukni az elődöntőben, hogy ott lesz a finálé, de ehhez nyilván nekünk is lesz egy-két szavunk.




2010.04.30. Egyelőre nem nagyon tudok mit mondani csak azt, hogy nagyon boldog vagyok, és óriási dolognak tartom, amit véghezvitt a csapat. A tegnapi este egészen elképesztő volt, és minden perce hatalmas emlék lesz. Az első félidőben is jól ment a játék a csapatnak, és nekem is, de nem volt szerencsénk. Az ellenfélben nem éreztem annyira a gólt, de azt a lövést nagyon eltalálta Petric. Ahogy szállt a labda, úgy éreztem nem lesz baj, és fölé megy, de aztán nagyon csapódott lefelé. Elég komoly gránát volt, és hatalmas esélyt adott nekik. Onnantól lélektanilag övék volt a meccs, de azért nem adtuk fel. A szünetben Hodgson mester nem pánikolt, nyugtatott minket, és azt mondta, még véletlenül se rohanjunk fejetlenül előre. Azt kérte, nyugodtan gurigázzunk, és ha nem jön össze semmi, akkor majd az utolsó 20 percet ráérünk megnyomni úgy, hogy már csak megy előre mindenki. Igaza lett megint. Az egyenlítő gól után éreztem, hogy meg lehet a meccs. A gólom? Mindig is akartam egy ilyen hiéna gólt rúgni! Úgy vágytam arra, hogy rúgjak egy ilyen igazi csatár-gólt, amikor én reagálok a leggyorsabban, enyém a kipattanó. Azt hiszem, hogy az első érintés volt a kulcsmomentum. Az, hogy sikerült külsővel úgy átvennem és magam elé tennem a labdát, hogy nyerő helyzetbe kerültem. Ha az nem sikerül, vagy nem így, akkor elveszett volna a lehetőség. Onnan már csak gyorsan ráfordultam, és lőttem. Hihetetlen boldogságot éreztem, aztán meg azt, hogy agyonnyomnak a többiek. Kiabáltam, hogy szálljanak le rólam, mert nem bírom. A végén nehezen is keltem fel egy kicsit, és a sírás kerülgetett. Ha nem megy tovább a meccs, akkor biztosan nem tudtam volna visszatartani a sírást. A végén volt még egy kis izgalom, mert az utolsó pillanatban van Nistelrooy nagyon nagy helyzetbe került. Azt hittem, hogy berúgja, mert ő ilyeneket nem szokott elhibázni. Amikor kimaradt, akkor tudtam, hogy vége, és ott vagyunk a döntőben. Örülök neki, és annak is, hogy a magyaroknak is sikerült örömet okozni. Sok magyar zászlót láttam a lelátón, és tudom, hogy otthon is rengetegen szorítanak a Fulham-nek miattam. Amikor megláttam a kamerát a közelemben, egyből ez jutott eszembe és azért kiabáltam bele, hogy "Szevasztok, magyarok!". Remélem, hogy a döntőn is sokan lesznek majd otthonról, és jó lenne, ha akkor is lenne miért kiabálni! A nagy öröm mellett az is van a fejemben, hogy most egy kicsit felfordul körülöttem a világ, és jó lesz vigyázni, nehogy kizökkenjek a kerékvágásból. Tudom, hogy rengetegen lesznek, akik beszélni akarnak velem, sokan akarnak majd olyanok is valamit, akik eddig soha. Jó lenne mindenkinek örömet okozni, senkit sem megsérteni, de arra is figyelnem kell, hogy mindent tudjak ugyanúgy csinálni, mint eddig, mert a teljesítményemet az határozza meg, hogy mennyire van nyugalom, állandóság bennem és körülöttem. Szóval igyekszem majd mindent higgadtan, nyugodtan kezelni. Ezért is jó, hogy ez a nagy siker most jött, mert azért van már rutinom abban, amikor elkezd felpezsdülni körülöttem minden. Igaz, ami most várható, olyan még nem volt soha. Életemben nem játszottam még európai kupadöntőben, és soha nem is gondoltam arra, hogy ez valaha sikerülhet!



2010.05.13. "Pihenni pedig ráérek mostantól, hiszen vége az edzéseknek, és jövő héten már otthon leszek Budapesten. Köszönöm mindenkinek, aki szorított értem, nagyon jó volt érezni azt a szeretet, ami a meccs előtt, alatt és után felém irányult. Életem egyik legnagyobb élménye volt ez a kupadöntő, még így is, hogy végül a vesztes oldalon álltam."